Népművelés, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

30 Egy új művelődési ház A szocializmus építésének már első 15 évében több vá­­ros és kulturális központ épült hazánkban, mint törté­nelmünk során akár egy-egy évszázad sodrában. Inota a felszabadulás előtt kicsi dunántúli falu volt, amelynek létezéséről a megye határán túl legfeljebb a földrajz könyvek szóltak. Néhány év alatt teljesen összeépült Várpalotával és a Mátyáskori várközpont körül szemre­­való város bontakozott ki. Várpalota hatalmas széntartalékaira épült az Inotai „November 7” Erőmű, amely az ország villamosenergia termelésének jelentős hányadát adja. Az Erőmű dolgozóinak a közelmúltban 480 nézőre mé­­­­retezett, különleges gonddal tervezett és megépített mű­velődési házat adtak át, amely belső kiképzésével, külső megjelenési formájával egyike az ország legszebb üzemi kulturális intézményeinek. Mozaikkal díszítet előcsar­noka méltó keretet ad a dolgozók ünnepi összejövete­leihez, színpada igényes színházi események rendezésére is korszerű keretet biztosít, nagyterme állandó filmvetí­tésre alkalmas. Az épületben 1000 személy kiszolgálására méretezett modern konyha, valamint 240 étkezőre be­rendezett étterem is helyet kapott. A dolgozók munka utáni művelődési lehetőségét könyvtár, olvasóterem, szakköri helyiségek szolgálják. A művelődési ház építészeti terveit Szabó István (IPARTERV) készítette. V. O. NÉPMŰVELÉS Az Országos Népművelési Tanács folyóirata. Megjelenik havonta egyszer. Szerkesztő: Dr­obos Ferenc. Szerkesztőbizottság: Varga Edit (Művelődési Minisztérium), Vas János (SZOT), Vadász László (KISZ), Kiss Imre, Kamarás Rezső (Népművelési Intézet), Mihályit Ernő, Rajcsányi Károly. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó Sala Sándor. Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest. VII., Lenin krt. 9—11. Telefon: 221-285. Nyomta: Egyetemi Nyomda, Budapest. Terjeszti a Magyar Posta. Komolyan mondom... Komoly időket élünk, bátran állíthatom. Hogyne, hiszen komolyra fordult napjainkban sok minden. Komoly a cipőnk, a kabátunk, az óránk, a kala­punk és a lakásunk. De komoly lett a szórakozás, az ellenfél, a tudás, a tehetség, az esély meg a siker is. Ennyi komoly dolog láttán mégis azt kell mondani, hogy meglehető­sen komolytalanok vagyunk, mert nem vesszük elég komo­lyan ezt a melléknevet. Mert mégiscsak furcsa azt állítani egy cipőről vagy órá­ról, hogy komoly. Hiszen ha a cipőm komoly, elvileg semmi akadálya, hogy vidám is lehes­sen. És valóban föl is iidulhat, de nem a cipő meg az óra, hanem az, aki nem szokta kikapcsolni nyelvérzékét még akkor sem, ha komoly cipők­ről vagy órákról hall. Az ilyenekkel szemben csak úgy őrizhetjük meg a helyzet komolyságát, ha remek, pom­pás, értékes, tartós jelzőkkel minősítjük az említett holmi­kat, megkülönböztetően hang­súlyozva, hogy nem olcsók, gyatrák, hitványak, silányok vagy selejtesek. A komoly sportoló nem szükségszerűen eredményes, kiváló vagy élvonalbeli. De megfordítva is: a tehetséges, híres, ünnepelt sportoló lehet víg kedélyű, bohókás ember, nem föltétlenül kell komoly­kodnia. A komoly tudás voltaképpen nagy, hatalmas, rendszeres, alapos, mindenre kiterjedő, átfogó, kimerítő. A komoly te­hetség is ilyen, sőt ez még figyelemre méltó. Ígéretes, ki­emelkedő, kiugró, lenyűgöző, esetleg bámulatos, káprázatos vagy világraszóló is lehet. A komoly szórakozás értékes, hasznos, gyümölcsöző szórako­zás. A komoly esély jelentős, biztató, reményekre jogosító. Nyelvünk szókincse szemmel láthatóan gazdag, szinte f­öl­­mérhetelen. Éppen ezért a legkényesebb ízlést, a legna­gyobb igényeket is képes ki­elégíteni. A nyelvi ízlés töké­letesítése, a szóhasználat sti­­láris igényességének fokozása a legjobb biztosíték arra, hogy a komoly melléknév túlzott használata megszűnjön. S ha ez valóban bekövet­keznék, az nem komoly, hanem igen kellemes meglepe­tést jelentene mindannyiunk számára. Ezt viszont komo­lyan mondom . . . Hernádi Sándor 1949. október 1.: a Kínai Népköztársaság megalakulása (10 éve) 1869. október 2.: szül.: Gandhi Mohandas­z, indiai államférfi (90 éve) 1859. október 3.: szül.: Eleonora Duse, olasz drámai színésznő (100 éve) 1864. október 4.: megh.: Madách Imre drámaíró (95 éve) 1849. október 6.: Aradon kivégzik a szabadságharc 13 honvéd­­tábornokát (110 éve) 1944. október 6.: a Gömbös-szobor felrobbantása (15 éve) 1849. október 7.: megh.: E. A. Poe, amerikai költő (110 éve) 1949. október 7.: a Német Demokratikus Köztársaság megalaku­lása (10 éve) 1754. október 8.: megh.: H. Fielding, angol író (205 éve) 1894. október 9.: megh.: Justh Zsigmond író (65 éve) 1904. október 13.: megh.: Lotz Károly festő (55 éve) 1924. október 13.: megh.: Anatole France, francia író (35 éve) 1814. október 15.: szül.: N. Ju. Lermontov, orosz költő (145 éve) 1854. október 16.: szül.: Oscar Wilde, angol költő és író (105 éve) 1849. október 17.: megh.: F. Chopin, lengyel zeneszerző (110 éve) 1909. október 17. : a legelső repülés Magyarországon. Blériot fel­száll a rákosi repülőtérről (50 éve) 1859. október 18.: szül.: H. Bergson, francia író és filozófus (100 éve) 1944. október 19 : a Szovjet Hadsereg felszabadítja Debrecent (15 éve) 1554. október 20.: szül.: Balassi Bálint költő (405 éve) 1809. október 20.: szül.: Horváth Mihály történetíró (150 éve) 1759. október 27.: szül.: Kazinczy Ferenc író (200 éve) 1929. október 27.: megh.: Osváth Ernő, író és kritikus (30 éve) 1759. október 28.: szül.: G. Danton, a francia forradalom egyik vezéralakja (200 éve) 1929. október 28.: megh.: Lőwy Sándor, a KMP vértanúja (30 éve) 1889. október 29.: megh.: N. G. Csernisevszkij, orosz forradalmi demokrata író és kritikus (70 éve) 59/9182 — Egyetemi Nyomda, Budapest — F. v.: Janka Gyula

Next