Népművelés, 1961 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1961-04-01 / 4. szám

T­ n­agy erőpróba előtt áll a műked­­velő énekkarok népes család­ja. Ez év augusztusában ország-vi­lág előtt kell bizonyságot tenniök érettségükről. A Liszt—Bartók év ünnepségei keretében augusztus 15 és 20. között Debrecenben mintegy 1000 külföldi dalos részvételével 6 napon át tartó nagyszabású nemzetközi kó­rusversenyt rendezünk. A műkedvelő énekkarok ilyen nemzetközi versenyt — az 1948-as próbálkozáson kívül — Magyaror­szágon még soha nem rendeztek, sőt tíz év óta hazait sem. A vállal­kozáshoz tehát kétségtelenül nagy elhatározásra volt szükség. Egy tucat európai ország élvonalbeli kórusai­ból mintegy 15-nek benevezését vár­juk. Ugyanennyi lesz a versenyben induló magyar együttesek száma is, ami azt jelenti, hogy minden egyes külföldi énekkarral méltó magyar vetélytársat kell szembeállítanunk. Vajon van-e ennyi jó énekkarunk? Megérett-e a magyar­ énekkari moz­galom arra, hogy a várható erős me­zőnyben helytálljon, hogy Európa él­vonalbeli kórusainak vetélkedésében egyenrangú partnernek bizonyul­jon? A műkedvelő kórusmozgalom az utóbbi két esztendőben nagyot fej­lődött. A Tanácsköztársaság és a felszabadulás évfordulójára rende­zett fesztiválok, dalostalálkozók be­mutatói és az ezekre való felkészü­lés minden vonatkozásban kedve­zően befolyásolta a kórusok fejlődé­sét. A többtucatnyi találkozó csak­nem mindegyikén feltűnt egy-egy új , eddig ismeretlen kitűnő ének­kar. Igaz, ezek a találkozók nem vol­tak versenyek! a szónak abban az év­ NEMZETKÖZI KÓRUSVERSENYRe készít­ek AZ ÉNEKKAROK ■mamgw—nm ■...*m ——iw ni—­ telmében, ahogy ezt a debreceni „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusver­seny” esetében érteni kell. A bemu­tatók azonban mindenütt neves szak­emberekből álló zsűri előtt zajlottak, s ha utánuk az értékelést nem követ­te is rangsorolás és díjazás, ezeknek az értékelő megbeszéléseknek ko­molysága, kritikai hangulata rend­szerint nem hagyott kétséget a sze­replő kórusok teljesítményének ér­téke felől. Ami a hazai erőviszonyok alaku­lását illeti, bizakodásunk e té­ren sem alaptalan. Felszabadulás előtti több évtizedes kórusmozgalmi hagyományainknak is része volt abban, hogy alig két évvel a felsza­badulás után Llangollenben, megle­hetősen erős mezőnyben, 40 tagú vá­logatott munkás férfikarunk Vásár­helyi Zoltán vezetésével első helyen végzett. A kötelező számokkal is ma­gas pontszámot értek el, de a sza­badon választott Kodály, Karádi nó­ták kitűnő tolmácsolásával győzel­mük egy csapásra kétségtelenné vált. Ennek a sikernek nagy része volt ab­ban, hogy a magyar énekkarok már a centennárium évében a szerény keretek közt megrendezett első nem­zetközi munkáskórusversenyen is dicséretes módon megállták a he­lyüket. Ennek a fejlődésnek egyenes folytatása, hogy a műkedvelő ének­karok tagjaiból számos hivatásos együttes alakult. Ezek közül egyik­másik — különösen az Állami Népi Együttes énekkara — igen sok or­szágban, nagyigényű szakmai közön­ség előtt is sok sikeres szerepléssel öregbítette a világban kóruskultú­ránk jó hírnevét. Az utóbbi években a műkedvelő énekkarok közül is egyre többen fordulnak meg a szomszédos orszá­gokban. Szerepléseikről addig min­denhonnan sok elismerő nyilatkoza­tot kaptunk. A Világifjúsági Talál­kozókon szereplő ifjúsági énekka­raink is minden alkalommal kitűnő­en megállták a helyüket. Közülük külön ki kell emelni a Debreceni „Kodály" Kórust, amely Gulyás György vezetésével 1958-ban a llan­­golleni, 1959-ben az arezzói nemzet­közi kórusversenyen a leánykari ka­tegóriában első helyet, Arezzóban ugyanakkor a vegyeskarok csoport­jában második helyezést ért el. Szű­­kebb hazájuk — Debrecen — mellett méltán büszke rájuk az egész kórus­mozgalom. A nemzetközi versenye­ken szerzett tapasztalataikat is figye­lembe véve jogosan formáltak igényt a verseny főrendezői tisztére, s­­ úgy vélem, hogy a rendezés gondjai­ból rájuk háruló részfelelősséget bi­zalommal tehetjük le a kezeikbe. TZ­órusmozgalmunk jelenlegi erő­­viszonyaira jellemző, — s ez egyben verseny-kilátásainkra is kö­vetkeztetni enged — hogy a válo­gató bemutatókra összesen mintegy 100 felnőtt, ifjúsági és gyermekkar kapott meghívást. A zsűri munkáját eléggé megnehezíti, ugyanakkor vi­szont verseny­reményeinket erősíti, hogy a meghívott kórusok bármelyi­ke esélyes lehet a versenyen való részvételre. A válogatókra április és május hónapokban különböző dalos­találkozókon és a kulturális szemle bemutatói keretében kerül sor. Mi­után a versenyen való részvétel jo­gát a válogatókon mutatott össztel­jesítmény képe dönti el, minden együttesnek érdeke, hogy a váloga­tókra alaposan felkészüljön. A tét nagy, s a magyar kórusmoz­galom érdekei megkövetelik, hogy a zsűri a verseny résztvevőit — alapos mérlegelés alapján — valóban a leg­­jobbakból jelölje ki. A jó együttesek nagy választéka azért is fontos, mert ez a versenyben indulókon kívül 1—2 napos szerep­hez jutó további 20—25 énekkar ki­válogatását is megkönnyíti. Ez az 1—2 napos szerep nem kevésbé fon­tos, mint a versenyben indulóké. Er­re a 20—25 énekkarra vár a feladat, hogy­­augusztus 19-én a debreceni Nagyerdőn, vagy a Kollégium udva­rán, szabadtéren a „Dal ünnepe" cí­mű demonstratív műsor keretében adjon a külföldi vendégek — kórusok és szakemberek — számára kereszt­metszetet a magyar kórusirodalomból és képet a magyar műkedvelő kórus­mozgalom tömegerejéről. Miután a műsor szabadtéren zajlik, viszont az összeállításból a legigényesebb mű­vek sem hiányozhatnak, az előké­szítés minden vonatkozásban alapos munkát követel. A tavalyi egri, gyulai és­ az évad­záró szegedi találkozó tapasztalatai bizonyították, hogy közös erővel, a kisebb-nagyobb összkarokban részt­vevő együttesek lelkiismeretes fel­készülésével a legmagasabb művészi igényeknek is meg kell tudnunk fe­lelni. Világos tehát, hogy a „Dal ünnepe” műsorban szereplő énekkarok kivá­logatása is ugyanolyan gondos mér­legelést igényel, mint a versenyben indulóké, s az együttesektől is ugyan­olyan alapos felkészülést követel, mint a versenyzőktől. Számbavéve adottságainkat és kó­rusmozgalmunk jelenlegi­ színvona­lát — úgy érzem — elég erősek va­gyunk ahhoz, hogy egy ilyen nagy­szabású vetélkedésen is helyt tud­junk állni. A verseny megrendezé­sének zavartalanságáról a sok lelkes és hozzáértő rendező igyekezete és a vendéglátók szíves vendégszerete­te gondoskodik. Sajátos ünnepi ke­retet pedig Debrecen várossá alaku­lásának 600. évfordulója teremt. Maróti Gyula

Next