Népművelés, 1961 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1961-04-01 / 4. szám
T nagy erőpróba előtt áll a műkedvelő énekkarok népes családja. Ez év augusztusában ország-világ előtt kell bizonyságot tenniök érettségükről. A Liszt—Bartók év ünnepségei keretében augusztus 15 és 20. között Debrecenben mintegy 1000 külföldi dalos részvételével 6 napon át tartó nagyszabású nemzetközi kórusversenyt rendezünk. A műkedvelő énekkarok ilyen nemzetközi versenyt — az 1948-as próbálkozáson kívül — Magyarországon még soha nem rendeztek, sőt tíz év óta hazait sem. A vállalkozáshoz tehát kétségtelenül nagy elhatározásra volt szükség. Egy tucat európai ország élvonalbeli kórusaiból mintegy 15-nek benevezését várjuk. Ugyanennyi lesz a versenyben induló magyar együttesek száma is, ami azt jelenti, hogy minden egyes külföldi énekkarral méltó magyar vetélytársat kell szembeállítanunk. Vajon van-e ennyi jó énekkarunk? Megérett-e a magyar énekkari mozgalom arra, hogy a várható erős mezőnyben helytálljon, hogy Európa élvonalbeli kórusainak vetélkedésében egyenrangú partnernek bizonyuljon? A műkedvelő kórusmozgalom az utóbbi két esztendőben nagyot fejlődött. A Tanácsköztársaság és a felszabadulás évfordulójára rendezett fesztiválok, dalostalálkozók bemutatói és az ezekre való felkészülés minden vonatkozásban kedvezően befolyásolta a kórusok fejlődését. A többtucatnyi találkozó csaknem mindegyikén feltűnt egy-egy új , eddig ismeretlen kitűnő énekkar. Igaz, ezek a találkozók nem voltak versenyek! a szónak abban az év NEMZETKÖZI KÓRUSVERSENYRe készítek AZ ÉNEKKAROK ■mamgw—nm ■...*m ——iw ni— telmében, ahogy ezt a debreceni „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny” esetében érteni kell. A bemutatók azonban mindenütt neves szakemberekből álló zsűri előtt zajlottak, s ha utánuk az értékelést nem követte is rangsorolás és díjazás, ezeknek az értékelő megbeszéléseknek komolysága, kritikai hangulata rendszerint nem hagyott kétséget a szereplő kórusok teljesítményének értéke felől. Ami a hazai erőviszonyok alakulását illeti, bizakodásunk e téren sem alaptalan. Felszabadulás előtti több évtizedes kórusmozgalmi hagyományainknak is része volt abban, hogy alig két évvel a felszabadulás után Llangollenben, meglehetősen erős mezőnyben, 40 tagú válogatott munkás férfikarunk Vásárhelyi Zoltán vezetésével első helyen végzett. A kötelező számokkal is magas pontszámot értek el, de a szabadon választott Kodály, Karádi nóták kitűnő tolmácsolásával győzelmük egy csapásra kétségtelenné vált. Ennek a sikernek nagy része volt abban, hogy a magyar énekkarok már a centennárium évében a szerény keretek közt megrendezett első nemzetközi munkáskórusversenyen is dicséretes módon megállták a helyüket. Ennek a fejlődésnek egyenes folytatása, hogy a műkedvelő énekkarok tagjaiból számos hivatásos együttes alakult. Ezek közül egyikmásik — különösen az Állami Népi Együttes énekkara — igen sok országban, nagyigényű szakmai közönség előtt is sok sikeres szerepléssel öregbítette a világban kóruskultúránk jó hírnevét. Az utóbbi években a műkedvelő énekkarok közül is egyre többen fordulnak meg a szomszédos országokban. Szerepléseikről addig mindenhonnan sok elismerő nyilatkozatot kaptunk. A Világifjúsági Találkozókon szereplő ifjúsági énekkaraink is minden alkalommal kitűnően megállták a helyüket. Közülük külön ki kell emelni a Debreceni „Kodály" Kórust, amely Gulyás György vezetésével 1958-ban a llangolleni, 1959-ben az arezzói nemzetközi kórusversenyen a leánykari kategóriában első helyet, Arezzóban ugyanakkor a vegyeskarok csoportjában második helyezést ért el. Szűkebb hazájuk — Debrecen — mellett méltán büszke rájuk az egész kórusmozgalom. A nemzetközi versenyeken szerzett tapasztalataikat is figyelembe véve jogosan formáltak igényt a verseny főrendezői tisztére, s úgy vélem, hogy a rendezés gondjaiból rájuk háruló részfelelősséget bizalommal tehetjük le a kezeikbe. TZórusmozgalmunk jelenlegi erőviszonyaira jellemző, — s ez egyben verseny-kilátásainkra is következtetni enged — hogy a válogató bemutatókra összesen mintegy 100 felnőtt, ifjúsági és gyermekkar kapott meghívást. A zsűri munkáját eléggé megnehezíti, ugyanakkor viszont versenyreményeinket erősíti, hogy a meghívott kórusok bármelyike esélyes lehet a versenyen való részvételre. A válogatókra április és május hónapokban különböző dalostalálkozókon és a kulturális szemle bemutatói keretében kerül sor. Miután a versenyen való részvétel jogát a válogatókon mutatott összteljesítmény képe dönti el, minden együttesnek érdeke, hogy a válogatókra alaposan felkészüljön. A tét nagy, s a magyar kórusmozgalom érdekei megkövetelik, hogy a zsűri a verseny résztvevőit — alapos mérlegelés alapján — valóban a legjobbakból jelölje ki. A jó együttesek nagy választéka azért is fontos, mert ez a versenyben indulókon kívül 1—2 napos szerephez jutó további 20—25 énekkar kiválogatását is megkönnyíti. Ez az 1—2 napos szerep nem kevésbé fontos, mint a versenyben indulóké. Erre a 20—25 énekkarra vár a feladat, hogyaugusztus 19-én a debreceni Nagyerdőn, vagy a Kollégium udvarán, szabadtéren a „Dal ünnepe" című demonstratív műsor keretében adjon a külföldi vendégek — kórusok és szakemberek — számára keresztmetszetet a magyar kórusirodalomból és képet a magyar műkedvelő kórusmozgalom tömegerejéről. Miután a műsor szabadtéren zajlik, viszont az összeállításból a legigényesebb művek sem hiányozhatnak, az előkészítés minden vonatkozásban alapos munkát követel. A tavalyi egri, gyulai és az évadzáró szegedi találkozó tapasztalatai bizonyították, hogy közös erővel, a kisebb-nagyobb összkarokban résztvevő együttesek lelkiismeretes felkészülésével a legmagasabb művészi igényeknek is meg kell tudnunk felelni. Világos tehát, hogy a „Dal ünnepe” műsorban szereplő énekkarok kiválogatása is ugyanolyan gondos mérlegelést igényel, mint a versenyben indulóké, s az együttesektől is ugyanolyan alapos felkészülést követel, mint a versenyzőktől. Számbavéve adottságainkat és kórusmozgalmunk jelenlegi színvonalát — úgy érzem — elég erősek vagyunk ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású vetélkedésen is helyt tudjunk állni. A verseny megrendezésének zavartalanságáról a sok lelkes és hozzáértő rendező igyekezete és a vendéglátók szíves vendégszeretete gondoskodik. Sajátos ünnepi keretet pedig Debrecen várossá alakulásának 600. évfordulója teremt. Maróti Gyula