Népművelés, 1962 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

1962 JANUÁR IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM „A LEGNAGYOBB ÜGY MOST FALUN : A FÖLDMŰVELÉS ÉS A NÉPMŰVELÉS" Egy Szabolcs megyei népművelőtől származik ez a frap­páns mondat, s Gacsó László, a nyíregyházi megyei könyvtár vezetője idézte a falusi népművelés ügyeit tár­gyaló konferencián. Telitalálatként hatott itt is, a referá­tum és a vita középpontjában valóban ez állott: hogyan segítse a népművelés a földművelést, mit kell tennünk azért, hogy a gazdaságában, életformájában, kultúrájában és erkölcseiben szocialista magyar falut megteremtsük? Képes tájékoztatónkban, amelyet a konferenciáról decem­beri számunkban adtunk, azt ígértük, hogy a részlete­sebb ismertetésre még visszatérünk. Most teljesítjük ígé­retünket, részleteket közlünk a referátumból és néhány­ hozzászólásból. ACZÉL GYÖRGY, a művelődésügyi miniszter első helyettese: „ÚJ ÉRTELMET KAPOTT A KÖZMŰVELŐDÉS” A­ mezőgazdaság szocialista átszer­­­ '­vezését lényegében befejeztük. Ez új helyzetet teremtett az egész ország, és különösen falvaink életé­ben. Nemcsak a lehetőség nagyobb a falu kultúrájában való gyorsabb előremenetelre, hanem ez egyúttal parancsoló szükségesség is számunk­ra. Hadd idézzem itt Lenint: „Ahhoz, hogy mindenkit szövetkezetbe tömö­rítsünk, a parasztságnak, mint tömeg­nek a kultúra olyan magas fokára kell felemelkednie, hogy ez a min­denkit átfogó szövetkezetbe tömörí­tés egész kulturális forradalmat is követeljen. A kultúrált, szélesebb lá­tókörű, általános szakmai műveltség­gel rendelkező paraszt gyorsabban szabadul meg a kistulajdonosi szem­lélet korlátaitól, jobb, eredménye­sebb munkát tud végezni a fejlődés érdekében a szövetkezetben.” A kul­­turáltabb élet, a rohamos fejlődés előfeltétele a tsz-átalakulás volt, de most már a tudat átformálódása, a szocialista kultúra gyorsabb terjesz­tése vált előfeltételévé a továbbhala­dásnak. Nyugodtan mondhatjuk: új értelmet kapott a közművelődés kife­jezés falvaink életében. AZ IGÉNYESSÉGRŐL Mi most a falusi kulturális munka célja? A szocialista, nevelés. Ennek rendeljünk alá minden egyebet: az ismeretterjesztést, az iskolai nevelés kiegészítését, a szakmunkásképzést, azt, hogy lépést tartunk az emberek ismereteiben a tudomány óriási fej­lődésével, de ennek rendeljük alá a kulturált szórakozást is. Hadd idéz­zem a Német Demokratikus Köztár­saság egyik delegációjának tapaszta­latát. Nemrég itt jártak hazánkban és elmondták: meglepte őket Német­országból érkezve, hogy Magyaror­szágon — az óriási fejlődés ellenére is — milyen nagy még a különbség a város és a falu között. Meglepte őket, hogy falvaink jelentős számá­ban legfeljebb szombaton és vasár­nap tudunk az embereknek valami­féle kulturális és szórakozási lehető­séget adni, egyébként — a hétközna­pokon — semmiféle ilyen lehetőség nincs. Nyugodtan mondhatjuk pedig: a szórakozás, a szocialista emberhez méltó, nevelő jellegű, nem nagyképű szórakozási lehetőség megteremtése falvainkban, olyan nagy dolog, ami­nek kedvéért érdemes társadalmi összefogást kezdeni. De ehhez meg kell változtatni alapjában — a sajtó, a könyvkiadás, a rádió, a televízió, a színház és a film területén egy­aránt — azt a szemléletet, hogy a falusi igények kielégítése valamilyen alacsonyabbrendű dolog, hogy le kell szállítani a szellemi igényt, „mást” kell adni, alacsonyabbat, selejteseb­bet, mert falura az is jó. Ha felada­tunk az emberek szellemi és anyagi felemelése, akkor most kialakuló szo­cialista kultúránk nem különbözhet alapvetően a városban és falun. Kü­lönbözhet tárgyában, különbözhet imitt-amott formájában, de nem szo­cialista tartalmában és színvonalá­ban. Ha a mi célunk a tudatformá­lás, akkor ennek megfelelően kell a falu rohamosan — remélhetőleg most még rohamosabban — fejlődő kultúrájában a színvonaligényekkel is fellépni. BÍZZUNK AZ ÉRTELMISÉGIEKBEN Még további pedagógus tömegeket lehet és kell bekapcsolni a falu kul­turális életébe. De — s ez nem eléggé jutott el még a mi elvtársaink tuda­tába — nem a pedagógusok ma az egyetlen értelmiségi réteg falun. Minden tsz-ünkben van agronómus vagy hozzá hasonló kultúrájú ember, ha nincs is ilyen végzettsége. Nagyon sok községünkben van gépállomás, a gépállomáson technikus, géphez értő ember, a községek százaiban van zoo­­technikus vagy állatorvos — egyszó­val olyan új értelmiségi rétegek ke­rültek a falu életébe, amelyekkel mi még egyáltalán nem vagy alig végez­tünk kulturális munkát. Miután a nagy vitakérdés eldőlt — ahogy Ká­dár elvtárs mondta: az értelmiségi problémák közül kiesett a tsz azzal, hogy megvalósult — értelmiségi poli­tikánk számára végképp elkerülhetet­lenné vált, hogy ezeket a rétegeket társadalmunk életébe jobban bekap­csoljuk. Kádár elvtárs a Parlament­ben egy képzeletbeli szavazóurnáról is beszélt. Ha az értelmiséget — mond­ta — elvinnénk a Hortobágyra, ahol teljes biztonsággal és titkosan sza­vazhatnának, óriási többségük ott is — fenntartásaik ellenére — a rend­szer mellett szavazna. Nos, ha így van — már­pedig így van —, akkor nem ró ez ránk olyan kötelezettsé­get, hogy sokkal nagyobb bizalmat adjunk mi is az értelmiségieknek? És nem ró ez ránk olyan kötelezett­séget, hogy e bizalom jegyében a tár­sadalmi fejlődés olyan fontos kérdés . AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVELÉSI TANÁCS FOLYÓIRATA

Next