Népművelés, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

IFJÚSÁGI HilllGYERSEIIVEH ! Az Országos Filharmónia 13 éves ta­pasztalata bebizonyította, hogy az isko­lai ének- és zenetanárok bekapcsolása a hangversenyszervezés munkájába nagy­ban elősegítette az ifjúsági hangverseny­hálózat kialakulását. Ezért, ha erről a témáról beszélünk, elsősorban az ő lel­kes odaadó munkájukért kell köszöne­tet mondani. A­z ifjúsági bérletsorozatok temati­kailag többféle szempontot elégí­tenek ki Elsősorban az iskolai énekok­tatáshoz nyújtanak segítséget, s az el­méletben, esetleg gépzenén keresztül elsajátított zenei, anyagot megelevenítik az élő zene eszközeivel. Ezenkívül kiegé­szítést nyújtanak a zenetörténet terén az iskolai tananyagban nem szereplő zeneszerzők megismertetéséhez.­­ Vé­gül egy-egy sorozaton belül módunk­ban van különböző hangszer- és forma­­ismertetésre, valamint egyes zenei kö­rök áttekinthető összefoglalására. E hangversenyek olcsó belépti díja , amely szinte világviszonylatban egyes Belterületi általános iskolák felsőtagoz­ós növendékei számára 2 sorozat Peremkerületi általános iskolák felsőtagozatos növendékei számára 5 sorozat A Fővárosi Zeneiskola Szervezet növendékei számára 1 sorozat Ének-zene tagozatú általános iskolák 2 sorozat Középiskolai és technikumi tanulók részére 1 sorozat Ipari tanulók, üzemi és hivatali ifjúmunkások részére 1 sorozat Egyetemi és főiskolai hallgatók részére 6 sorozat Összesen: 18 sorozat annyit jelent, hogy az 56 peremkerü­leti előadásnak kb. ötezer állandó bér­lője volt, viszont az idei 28 zeneaka­démiai hangversenyünket közel hétezer peremkerületi gyerek hallgatta végig. Ezek a számok beszédesen tanúsítják a kezdeményezés helyességét.­­ Csaknem minden bérlet elfogyott. Az ifjú hallgatók egész évben szorgalma­san látogatták előadásainkat, amelyek közül 5 hangversenyt a Televízió is su­gárzott. A­z elmúlt évad kiemelkedő újítása­ként kell megemlékeznünk a pe­remkerületi hangversenyeknek a Zene­­akadémiára történő összevonásáról. Hat évvel ezelőtt fogott hozzá az Országos Filharmónia — a Budapesti Nőtanáccsal karöltve — a peremkerületi hangverse­nyek rendezéséhez. Ez a kezdeményezés abban az időben komoly előrelépést je­lentett, hiszen a peremkerületi ifjúság érdeklődését csakis oly módon lehe­tett felébreszteni, ha „házhoz visszük” a hangversenyeket azok számára, akik otthonról nem hozzák magukkal a ko­moly­zene igényét. Művelődéspolitikai törekvéseink szerint is indokolt­, hogy a peremkerületekben lakó gyermekeket a központban lakókéval azonos értékű hangversenyekhez juttassuk! Hozzájá­rult mindehhez, hogy a zenei élmény elmélyülését a Zeneakadémia környe­zetként is jó irányban befolyásolha­tja, ui. a peremkerületi hangversenyek nívó­ját a művelődési házak nagy részének előnytelen akusztikai viszonyai — főleg használhatatlanul rossz zongorái miatt — mind kevésbé lehetett biztosítani. Idei szervezési eredményeink bebizo­nyították, hogy a kísérletnek szánt kez­deményezés váratlanul jól bevált. A ke­rületenkénti összesen évi 56 koncert közönsége most csak 28 előadást hall­gatott meg, s mégis a bérlők száma több mint ezer fővel gyarapodott. Ez dülálló­n lehetővé teszi látogatásaikat minden gyerek számára. (Egy előadás a bérlő 6 forintjába kerül!) Az elmúlt évek alatt tartalmilag, szer­­vezésileg és formailag egyaránt komoly fejlődésről számolhatunk be. Egyetlen összehasonlító adatként említjük meg, hogy míg 1953-ban egyetlen ifjúsági hangversenysorozat létezett a Zeneaka­démián, s az is csak 50%-os telítettsé­get vonzott, addig az elmúlt évadban az Országos Filharmónia csak Budapesten 74 hangversenyt rendezett kizárólag a fiatalok részére összeállított tematiká­val. Ezenkívül lehetővé tette a felnőtt hangversenyek látogatását is azzal, hogy 34 zeneakadémiai és 12 kamaratermi hangversenyt ,,beépített” az egyetemis­ták, a középiskolások, valamint a zenét tanuló fiatalok sorozataiba. 1905 86-ban Budapesten hétféle ifjúsági hangver-­ senytípus, s ezen belül 18 fajta ifjúsági hangversenybérlet került forgalomba, a következő megoszlásban a­z ifjúsági hangversenyek szerves kiegészítői az ifjú zenebarátok klubjai, amelyek az idei évadban már Budapest 15 kerületében működtek. Ezenkívül az Országos Filharmónia Központjában lett otthonra a Salzburgi Mozarteum tagjaként működő Mozart Klub, valamint a középiskolások és egyetemisták klubjai. A klubfoglalkozások — az eddigiek­hez hasonlóan — ,szorosan kapcsolódtak a hangversenyekhez,­­ élménybeszámolók­kal, közös énekléssel és zenés fejtörő játékokkal. Előadóművészeink és zene­szerzőink továbbra is szívesen látott vendégei a kluboknak, amelyek — bár szerény lehetőséggel — mégis fórumot teremtenek a jövő hangversenylátogatói és az alkotók számára. Segít ebben Ifjú Zenebarát című lapunk is. Immár köztudomású, hogy többek kö­zött az Országos Filharmónia eddigi ifjúsági munkája alapján Magyarorszá­got felvették a Jeunesse Musicales világ­szervezetbe. A nemrég megalakult Ma­gyarországi Ifjú Zenebarát. Szervezet működésének alapjait továbbra is az Országos Filharmónia ifjúsági hangver­senysorozatai, az Ifjú Zenebarátok mindjobban bővülő klubhálózata, vala­mint az Ifjú Zenebarát című lap bizto­sítja. Havas Marianne 40 A felszabadulás után szórványos és jórészt siker­telen kísérletek történtek az amatőrfilmezés feltá­masztására. A kibontako­zást gátolták, később lehe­tetlenné tették ebben az időben, hogy a főleg im­port jellegű eszközök be­szerezhetetlenek voltak. Budapest ostroma után csodálatos módon épen ma­radt a Magyar Amatőrfilm Szövetségnek a mai Bem rakpart 44. alatti székháza. Ezt később a Szociálde­mokrata Párt számára utal­ták ki, de a gondatlan ke­zelés következtében elkal­lódott a szövetség 1500 kö­tetes pótolhatatlan szak­­könyvtára, több száz dara­bos, filmzenéhez felhaszná­lásul szolgáló zene- és zö­rejlemez gyűjteménye, tel­jes technikai felszerelése (háromtányéros keverő-, erősítő asztal, felvevő és vetítőgépek stb.). A 132 személyt befogadó, beépí­tett széksorokkal ellátott vetítőteremmel rendelkező, tölgyfalépcsős, többszobás gyönyörű helyiség később TIT klub lett, majd átépí­tették lakásnak és ma már nyomát sem találjuk. 1945-ben a Rökk Szilárd utcában, jelentős részben az Actio Catholica égisze alatt igyekeztek Magyar Keskenyfilm Szövetséget szervezni Keglevich Antal és Lafranco István, a régi amatőrök bevonása nélkül. Ez a törekvés azonban rö­videsen csődöt mondott. Később a Magyar Filmal­kalmazottak Szakszervezete próbált amatőrfilmes cso­portot szervezni, a nagy tervek azonban nem való­sultak meg. 1950-től kezdve egyre kevésbé lehetett amatőrfilmezésről beszélni. Kém­gyanússá vált minden felvevőgép tulajdonos. Rö­videsen megjelent a rende­let a 8, 9,5, 18, 32 mm-es A „Pergő Képek" rímlapja PERGŐ KÉPEK

Next