Népművelés, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9. szám
1. Groteszk: az őriszentpéteriek bemutatója 2. Az Agria Tavernában: Kolduskantáta. A balassagyarmatiak műsora Zenekara adott kamarahangversenyt. A következő években meghívták Szombathely, Győr, Debrecen irodalmi színpadait... A Földbástya ideális szabadtéri kamaraszínpadnak bizonyult, a közönség megszerette, s tulajdonképpen ebből nőtt ki az Egri Nyár. Tavaly a debreceni irodalmi színpad előadása közben eleredt az eső. A szereplők, s a közönség székekkel, kellékekkel felvonult a püspöki palota gótikus folyosójára, s teljesen más körülmények közt, más színtéren, de ha lehet nagyobb sikerrel folytatták és fejezték be az előadást. És itt született a Karnevál ötlete. Mi lenne, ha ...? Mi lenne, ha lejönnénk a színpadról, az utcára, a piacra? Eger, intim tereivel, történelmi levegőjével, hangulatos utcáival, borpincéivel kiválóan alkalmas lenne ... Ezt akkor persze még nem tudtuk pontosan, csak annyit, hogy az utcán kellene játszani, az ezzel kapcsolatos történelmi hagyományokat, emlékeket feleleveníteni, vidámságot teremteni. A keret — az ötlet egyik része — tehát megvolt. Ez a keret majdnem önként telítődött tartalommal, pontosabban a felfedezéseknek azzal a magától értetődésével, mely igazolja létüket: objektíve megvannak, szükségszerűek, csak kell valaki, aki szerencsés és meg is fogalmazza. Erről azonban valamivel részletesebben kell beszélni. Sok szó esik néhány éve arról, hogy válságban a műkedvelés. Elveszítette szerepét a rakéták és automaták, a modern tömegkommunikációs eszközök korában, nincs rá szükség, s a vádlók az egész műkedvelő mozgalmat a múlt ócskaságai közé sorolnák legszívesebben. Vannak ezzel ellentétes hangok is, ezek akkor túloznak, amikor a műkedvelést kiáltják ki a népművelés egyedüli megváltójának, tulajdonképpen lényegének. A Karnevál Július 11-én délután hatkor a város utcáit jelmezesek lepték el: bohócok, rongyosok, szendvicsemberek, kikiáltók — egyáltalán: nagyon jókedvű, nevető, tréfálkozó, éneklő fiatalok vonultak fel. Kikiáltó szövegeik, tréfáik a Dobó térre csábították az összesereglett tömeget. Este 8-kor a Dobó téren a Városi Tanács erkélyén megszólaltak a fanfárok, majd Szalay István, a Megyei Tanács elnökhelyettese megnyitotta a Karnevált. S a felvonulás mókáira még emlékező nézők már megérezték a Karnevál hangulatát, ízét, sok tapssal, nevetéssel, s a nagy szél ellenére vidám kitartással jutalmazták a dunakesziek Előjátékát (Hubay Miklós: Előjáték a Pathelin mesterhez) és a budapesti Vénusz KTSZ nagyszerű összemesélését. Mintegy másfélezren voltak aznap este a Dobó téren. Nincs helyem, módom, hogy mind az öt nap történetét leírjam. Csak rapszodikusan néhány dolgot mondok el, a véleményem szerint legjellemzőbbeket. Mindenekelőtt: minden színhely szűknek bizonyult, mindenütt jócskán „telt ház” volt. A Piacteret először az ajkaiak hódították meg Kocsonya Mihály házassága című népi komédiájukkal. A város reprezentatív borpincéjében, az Agria Tavernában mutatta be a budapesti HVDSZ csoportja Lope de Vega Javasasszonyát. Így most már magától értetődőnek hangzik, de bizony a pince vendégei nagyon meglepődve fogadták. Meglepődésük persze kellemes volt — s ismét a hely bizonyult szűknek! A Fagylaltkert Eger fiataljainak nyári táncos szórakozóhelye. Ide tört be Tatabánya Nyári izé című vidám, nagyon ide kívánkozó, üde és egészen pontosan körül nem határolható műfajú produkciójával. A szerencsésebbek láthatták is, de sokan már csak az utcáról hallgatták. Nem tudom, mennyire volt ugyanaz a közönség, akik még ezen a napon, a Földbástyán megilletődött és értő csendben hallgatták végig a győriek kristálytiszta népballada műsorát. A legigazibb — s legnagyobb sikert arató — karneváli, piaci produkciót a tolnaiaktól láttuk. A Televízió is ebből adott ízelítőt, de igazi megértéséhez ott kellett ácsorogni a Piactéren szombaton délelőtt, s együtt játszani velük, mert együtt kellett. Sikere volt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem diákpamfletjének, az Unióvíziónak, a balassagyarmatiak Kolduskantátájának, de a dokumentumjátékoknak is. Még mindig nem soroltam föl minden produkciót, minden együttest, minden színhelyet. Ehelyett csak egy összegzés: az 5 napon 16 csoport 28 produkcióját láttuk, 7 színhelyen (ezeket talán érdemes felsorolni Egert ismerő kedves olvasóinknak: a Vár Földbástyája és Tömlöcbástyája, a Piac, az Agria Taverna, a Szépasszonyvölgyi Kertvendéglő, a 3. A Szépasszonyvölgyben: kabaré, a budapesti BM Klub előadásában 4. Móricz: Dinnyék. A tolnaiak előadása