Népművelés, 1971 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
tézet segítségével megrendezett nyári táborozások szolgálják: tavaly Szarvason volt, idén Gyulán lesz egyhetes, hatvan fős „iskola”. A hazai szerepléseken túl jó külföldi kapcsolatokat alakítottak ki, sikeres turnékat valósítottak meg az évek során a szövetkezeti együttesek, példa rá a szolnoki kórus tavalyi drezdai útja, a sátoraljaújhelyiek franciaországi, a kapuváriak svédországi vendégszereplése. Az idén Franciaországba készül a szekszárdi és a gyulai tánckar, a dombóvári együttest pedig Londonba hívták meg. Az elmúlt években számos szövetkezeti klub jött létre. Nagy részük benevezett a kiváló ifjúsági klub mozgalomba, és a jászladányiak, a kecskeméti Berkes Ferenc Szövetkezeti Technikum klubja és a vecsési klub el is nyerte a kiváló minősítést. A jövő útját valószínű itt is a közös fenntartású klubok járják. Kitűnően dolgoznak Téten, Mezőtúron a három, szövetkezeti ág (áfész, téesz és kisa) által fenntartott klubok. Az anyagi és szervező erők koncentrálása lehetővé teszi így a helyiségek jobb berendezését, a tömegkommunikációs eszközök beszerzését, szórakozásra és művelődésre való céltudatosabb felhasználásukat. De változatosabb programot, szélesebb közönséget is vonzanak így a klubok. GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG — MŰVELŐDÉS Az áfészek kereskedelmi tevékenységében a művelődéssel a legtermészetesebb kapcsolatot a könyvterjesztés tartja. Két évtizede a szövetkezeti könyvterjesztők látják el a falutvidéket könyvvel. Nézzük először az eredményeket: mint az előterjesztés közli, hazánk minden községében vásárolható könyv. (1969-ben 240 millió forint értékben vettek könyvet falun.) A könyvterjesztő vasárnapok, a házról-házra könyvárusítások, a szövetkezetek által szervezett író-olvasó találkozók, irodalmi és szakkönyvankétok, ha sikeresek, egyszerre szolgálják a szövetkezeti kereskedelem és a művelődés ügyét. A szövetkezeti szervezet sok, a kereskedelmi propagandánál hatékonyabb mozgalmi módszert is lehetővé tesz: a tagság és az egyéb szövetkezeti egységek hálózatának segítségével. (Szemléletes, bár egyedi példa: a zirci áfész egyik italboltjában becsület-könyvespolcot állítottak fel. S a bizalom igazolódott: a perselyben mindig megtalálható a polcról hiányzó könyv vagy könyvek ára.) De részt vesznek a szövetkezetek Az olvasó népért mozgalomban is: az elmúlt hét évben könyvtártámogatásképp 24 millió forint értékben egymillió kötettel gyarapították a vidéki könyvtárakat. Részt vállalnak a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeiből, s gazdái az őszi megyei könyvheteknek. 157 szövetkezeti könyvesbolt és 8 000 könyvbizományos segít fölkelteni és kielégíteni a falusi-vidéki emberek olvasási igényét. Mindezek mellett a gondok is jelentékenyek, s egy részük a könyvkereskedelmi tevékenység általános problémáiból fakad. A könyv a többi árucikknél lassabban forog s a választék biztosítására megfelelő árukészlet jelenlétére van szükség. Mégis a raktári készleteket ugyanakkora eszközlekötési járulék terheli, mint a többi árucikket. Ezért az olyan egységek számára, amelyek mással is kereskednek, hátrányos, kevésbé jövedelmező a könyvárusítás. Ezért nem vállalják szívesen ezt a területet a nem könyvre specializált üzletek, tehát épp a kisebb községek vegyesboltjai, népboltjai. Ha a gazdasági szabályozók türelmesebbek lennének a könyvkereskedelem iránt, jövedelmezőbb, kedveltebb és mozgékonyabb lehetne az ország nagy területét ellátó szövetkezeti könyvterjesztés. Akkor több gondot fordítanának a megrendelésre, több pénz kerülne a propagandára, az árusítás színvonalának emelésére. (Szívesen leülnének tárgyalni ezekről a kérdésekről a SZÖVOSZ vezetői a Kiadói Főigazgatóság illetékeseivel.) A szövetkezeti vendéglátóipar hálózata 1 000 új létesítménnyel gazdagodott a III. ötéves terv folyamán. Nem elég azonban az ízléses berendezésű új egységek megnyitása, a műsorok, a fellépő együttesek színvonala is a kulturált szórakoztatáshoz tartozik. Ezen a területen sok bírálat éri— jogosan — az áfészeket, s a megoldás még nincs karnyújtásnyira. Közös gond ez az állami vendéglátóiparral, s alig segít rajta, hogy csak az ORI vagy a VOSZK által elismert előadók kapnak szerződést. Sok tényező megváltozása (énekes-, táncos- és zenészképzés stb.) szükséges ahhoz, hogy ezek a kérdések egyértelműen pozitív megoldásra találjanak. (Furcsa ellentmondás: a fogyasztási szövetkezetek számos kitűnő amatőregyüttes gazdái, miközben szórakoztató egységeikben képtelenek megoldani az igényes műsorszolgáltatás gondját.) Mégis, a helyzetképen sokat változtatna, ha sikerülne rendezni a falusi-vidéki művelődési házak és a vendéglátóipari egységek kapcsolatát. A realitások alapján igényes közös megegyezésre lenne szükség. (Egyes megyei tanácsok még a sörárusítást is megtiltják a művelődési házakban. A valóság viszont nem veszi figyelembe az ilyen állásfoglalásokat. Sőt!) Nem a kocsmák és művelődési intézmények összeházasítását propagáljuk. Jó, hasznos példa bőven akad a közös intézménytípusokhoz: régóta működnek a szovjet ifjúsági kávéházak, a lengyel eszpresszóklubok, és ismeretes a markkieebergi minta művelődési ház is. Vannak persze itthon is sikerült társulások, de legkevésbé falun, ahol pedig a helyiséghiány, a szűkös adottságok a legkonkrétabb problémát jelentik. A bajai járásban a megyei tanács támogatásával már létrejöttek a községfejlesztési alapból és a gazdálkodó szervek hozzájárulásából a közös építkezésű kulturális és szövetkezeti létesítmények. Ugyancsak beváltak a somogyi könyvbarátházak, amelyekben könyvtár, klub és szövetkezeti vendéglátóipari létesítmény működik. Az ilyen típusok kialakítása anyagi szempontból is szerencsés lenne: lehetővé tenné a ma még szórványos közös beruházások és közös fenntartás további terjedését. És hozzájárulna a különböző funkciók egészséges elkülönítéséhez az egységeken belül, s így viszonyuk rendezéséhez is. Külön témáikor a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó kulturális szolgáltatás, az áru- és szakpropaganda, a bemutatók, tanácsadások. A falusi-vidéki vevőtájékoztatás és a kulturált kereskedelmi módszerek megszervezésére több hasznos lépést tettek a szövetkezeti szervek is. Jelentős esemény volt például a hevesi műszaki hónappal egyidőben — a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére — megrendezett „korszerű otthon” elnevezésű rendezvénysorozat is a közelmúltban. Nyomtatott propagandaanyagok, áruismertetők kibocsátásával, termelési szaktanácsadással segítik előbbre a SZÖVOSZ és a helyi szövetségek ezt a feladatkört. Országosan keresetté vált nemrég a Fejér megyei MESZÖVinek a kiskert-tulajdonosok számára készített kiadványa. A fogyasztási szövetkezetek hálózata jelentős anyagi és szervezeti erőt képvisel, ma még jobbára csak falun és a vidéki városokban, de holnap már a fogyasztási munkásszövetkezetek és a lakásszövetkezetek révén — a megyeszékhelyeken és Budapesten is. A jószándék és a művelődési munka hagyományai nem hiányoznak e területen, noha joggal állapítja meg a SZÖVOSZ-beszámoló: „Sok helyütt a szövetkezeti vezetők a gazdasági feladatok végzése közben megfeledkeznek a tagság kulturális nevelésével kapcsolatos feladatokról.” Ezért is javasolja az előterjeztés a nagyobb, körzeti áfészeknek a saját művelődési munkatársak foglalkoztatását, e tevékenységi terület céltudatos megszervezését és a közművelődés szempontjából való ellenőrzését. S javasolja a jelenlegi fehér foltok felszámolására a közművelődési intézményekkel való összefogást, közös fenntartású egységek létesítését és anyagi támogatását. Nem egy esetben — így a közös intézménytípusok kidolgozásának felvetésekor — mintha a jelenleg érvényesülő közművelődési szemlélet előtt is járnának. A javaslatok és az elemzőértékelő munka következtetései nyilván nem maradnak visszhang nélkül az országos és helyi művelődési fórumokon. Mezey Katalin