Népművelés, 1972 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
AMATŐRKÉPEK Februári számunkban már beszéltünk olyan fotókról, melyeknek ábrázolásmódja eltér a megszokott „fényképszerűség”-től.. A művészeti ágazatok egymás mellett élnek, kölcsönösen hatnak is egymásra. A kísérletező kedvű, újabb és újabb utakat kereső — főként fiatal — fotósok munkái között gyakran találkozhatunk ilyen hatások nyomaival. Ezeknek egy része voltaképpen nem újdonság a fényképezésben, de az eszközök és anyagok fejlődése következtében a harminc-negyven évvel ezelőtti képekhez viszonyítva új vonásokat mutatnak. Szávay István „Ősz Moritzburgban” című képén a háttér jelzésére még felhasználja a távlat érzékeltetésének megszokott tónusait A képet azonban a fák jellegzetesen őszi, szinte egynemű feketére redukált hatalmas foltjai uralják, kiemelkedve a csak fehérrel jelzett égboltból. Mellettük eltörpül a sétáló pár, s a kép egésze így adja az ősz hangulatát. Mizerák István „Hídépítők" című képén már minden középtónus hiányzik. A fehér alapból kiemelkedve erőteljes fekete vonalaikkal törnek felfelé az épülő hídszerkezet ritmikusan elhelyezkedő elemei. Ezt a ritmust egy második egészíti ki: a hídépítésen dolgozó embereknek a munka különféle szakaszaiban rögzített s ugyancsak feketére redukált foltjai. A szerző szándéka e kettős ritmus hangsúlyozása. Fokozottabban érvényesült volna ez, ha a jobb oldali két emberalak erősebben elkülönül egymástól. Kísérletnek tekinthető Szerencsés János „Pár" című képének vázlatszerű, csak a „legfontosabb” foltokat, kontúrokat jelző megoldása is. A középtónusok nagy része itt is hiányzik, de a kompozíciónak e látszólagos hiányát könnyen kiegészítheti a szemlélő fantáziája. Kolláth Mária képe az op-art jegyében fogant. A kép erőteljes tekintetvonzó hatása a teljes felületen mértani pontossággal ismétlődő apró, szögletes formáknak, a felület tengelyében elhelyezkedő fekete körnek és az ebből is kiemelkedő — optikailag oválissá nyújtott harcnak konsztrasztján alapszik. Bp. Szávay István: Ősz Moritzburgban Mizerik István: Hidéplisik Szerencsés János: Pár ’71 Kolláth Mária: Op-art