Népművelés, 1972 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

Látogatás négy filmklubban „Azonos érdeklődésű kis közösség, filmet néző, filmesztétikát és -történetet hallgató, vitatkozó, hozzáolvasó — és egyben szórakozó — csoport” — fogalmazta meg Stefka István a Népművelés 1970 októberi számában — azt hiszem, az ideális, de elérendő állapotot. Hogy is áll a filmklub-ügy a valóságban? Mennyire vannak a filmklubok ettől az igénytől, ezt néztük meg négy helyen. A „Vörösmarty Filmklub" Mohos Sándor vezetésével harmadik éve működik a Vörösmarty Gimnáziumban. Az első két évben nagysikerű művészfilmeket nézhetett a kb. háromszáz klubtag. A cél a figyelemfelkeltés volt, — elérték. A filmek előtti bevezetőt a gimnázium — főleg nyelvszakos — tanulói tartották: eredeti kritikákat, cikkeket gyűjtöttek össze, fordítottak le, és felolvasták őket klubtársaiknak. Most, a harmadik évben kezdődött csak el egy átgondolt, négyéves sorozat, mely időrendben tárgyalja a filmformanyelv fejlődését, és ezzel együtt megismerhetik a tagok az egyes országok filmművészetét, filmtörténetét is. A vitát nem a film vetítése után rendezik meg, hanem két hét múlva, a következő film előtt. Ebben a két hétben folyosói beszélgetések közben kiforrnak a vélemények. Az „örök visszatéréséről például olyan hevesen vitáztak két hét múlva, hogy Mohos tanár úr alig tudta lezárni az eszmecserét. Az idő- és teremhiány miatt ugyanis kénytelen volt rátérni az aznapi film ismertetésére. (A Gutenberg Művelődési Házban kaptak helyet, de csak délután három és öt óra között.) Példamutató közösségi szellem alakult ki. A háromszáz klubtag tudja, és szívesen vállalja, hogy az ő anyagi támogatásával működjék az a 30— 40 fős „stáb”, amely maga is megpróbálkozik filmkészítéssel, és heti egy alkalommal részletes filmtörténeti, illetve esztétikai előadásokat hallgat. ■ „Jó mozi — jó néző" — válaszolta Rátky György, a Közgazdaságtudományi Egyetem filmklubjának vezetője arra a kérdésemre: mi a filmklub, és mi a célja. — A hallgatókat elsősorban a mai, s főleg a politikus témák érdeklik. Az élő nagy rendezők közül Antonioni, Bergman és Jancsó munkásságával foglalkoztunk részletesebben. A kb. tizenötperces bevezetőket én tartom. Nagyon nehéz 550 hallgatónak érdekesen beszélni, de nem az a célunk, hogy csak szűk körhöz szóljunk. A kisfilm- és a játékfilm-rendezőkkel rendszeresen szervezünk beszélgetést, vitát. Előszeretettel vetítjük a Balázs Béla Stúdió kisfilmjeit is. Új törekvésként bemutattuk a Kassák Lajos Irodalmi Színpad két produkcióját (Mert mindenki csak ül meg áll, Labirintus), most pedig a 25. Színház Fényes szelek című előadásának megtekintését tervezzük. Tavasszal „Forradalom és választás” címmel indítunk új sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy népszerű lesz ez is, hiszen ilyen filmeket láthatnak: Patyomkin páncélos, Adalen 31, A háborúnak vége, Viva Maria, Arc, Feldobott kő, Jelenidő és egy új Jancsó-film, a Még kér a nép. Az utóbbi négy film rendezőjével, alkotóival a film után vitát rendezünk. A nyáron teljes moziberendezést kapunk, attól kezdve vetítünk idegen nyelvű alkotásokat, tévéfilmeket, régi híradókat is. Félévenként kérdőívekkel próbáljuk mérni a filmklub hatását, az igényeket, s eddig kedvező tapasztalatokat szereztünk. ” Az ELTE filmtudományi diákköre sok éves működés után megszűnt. „Az elmúlt év még mozgalmas és termékeny volt: az ősszel elkészítettük azokat a dolgozatokat és tanulmányokat, melyeket a tavaszi pécsi országos diákköri konferenciára szántunk” — olvasom a munkáról készült összefoglalóban. A mostani állapot? Katona Imre csüggedten legyint: — Sajnos, ez már a múlté. A Filmtudományi Intézet eddig ingyen adott heti két filmet, most viszont a teljes kölcsönzési árat kéri, így egyelőre — pénz híján — abbamaradt a diákkör munkája. Sajnos — mondom —, mert a Zalán Vince vezette kis közösség túllépett a filmklubokban állandóan ismétlődő alapfokú ismeretterjesztésen. Felkészültségüket dicséri, hogy maguk is készítettek amatőrfilmeket, melyek közül egy a miskolci főiskolai filmszemlén különdíjat nyert. Együtt dolgoztak az ELTE amatőrfilmklubjával, az itt készült filmeket megbeszélték, találkozókat és vitákat szerveztek más filmklubokkal, ők tartják az Egyetemi Színpad két filmklubjának bevezetőit, ők irányítják az esetenkénti vitákat is. Ez a két filmklub háromnégyszáz résztvevővel működik ugyan, de már nem alapfokon, programjaik gazdagok, sokrétűek. Segíti a munkájukat az Egyetemi Színpad általános filmprogramja is (pl. 1971 decemberében 12 alkalommal volt vetítés és előadás: A film komikuma, Filmkultúra-est, spanyol filmsorozat, a Balázs Béla Stúdió kisfilmjei stb.), melyeket a filmklubok és a diákkör tagjai egyaránt látogatnak. Zalaszentgrót, 1972. január 12. 19 óra. A filmklub tagjai (83-ból 76-an!) már bent ültek a teremben, hallgatva Helényi Zsuzsa klubvezető huszonötperces érdekes bevezetőjét Táti „Hulot úr nyaral” című filmjéről. Az előadást hét óra előtt elkezdték, mert már mindenki megérkezett. A hiányzó hét tag „igazoltan” volt távol. A közösségi szellemet dicséri, hogy a hiányzók bejelentették elmaradásukat. Az archív filmklub másik vezetőjével, Szokoly Tamással beszélgettem. — A moziban kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk a nézők — főként a fiatalok — filmműveltségéről. A szervezést elsősorban az ő körükben kezdtük el, de nem zártuk ki az érdeklődő felnőtteket sem. Így indult el a klub 1971 januárjában, 26 felnőttel és 57 diákkal. Célunk nem az volt, hogy nagy tömegekre hassunk, hanem hogy kihasználjuk a kisebb csoport intenzívebb nevelési lehetőségeit. — Mit sikerült megvalósítani az elmúlt évben? — Bíztató részeredményeink vannak. Sikerült megértetnünk és elfogadtatnunk, hogy az egyes foglalkozások (a bevezető ismertető és a „mozi”) csakis együtt látogathatók, tehát olyan nincs, hogy valaki — „késve” — csak a filmre jön. Meg is érkeznek pontosan. De a gyakori késő befejezés (kb. fél 10) miatt a kollégista diákok — és nagy részük az — nem tudnak itt maradni a vitákon, így ezeken mindössze 20—25 tag vesz részt rendszeresen. Ezen az arányon feltétlenül javítani szeretnénk. Készítettünk a bemutatott alkotásokhoz kapcsolódó alapfokú filmművészeti bibliográfiát, és minden foglalkozás előtt könyvkiállítást rendeztünk. A könyveket kézbe vehették, kikölcsönözhették, sőt meg is vásárolhatták az érdeklődők. — Milyen problémák, nehézségek zavarják a munkát? — Néhány előadásnál gondot okozott, hogy a Filmtudományi Intézet által javasolt és nála lekötött előadók nem érkeztek meg. Úgy érezzük, sikerült „házon belül” is színvonalasan megtartani a bevezetőket. Probléma még, hogy a Filmtudományi Intézet állománya — főleg az