Népművelés, 1974 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8. szám
ZENEI Miért szép századunk zenéje? Gondolat, 1976 Századunk zenéjét szakadék választja el közönségétől. Az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben ugyan felbecsülhetetlenül sok történt e muzsika népszerűsítéséért, s ma már az „érthetetlennek”, „kakofónnak” kikiáltott bartóki muzsika szépségét sok zenehallgató megérti, fölismeri. Napjainkban Bartók és Kodály zenéjét „illetlenség” elutasítani, a századunk zenéjét övező érthetetlenség fala azonban korántsem omlott öszsze, legföljebb néhány évtizeddel hátrább tolódott. Az sem biztos, hogy a két nagy magyar zeneszerző kortársainak — Schönbergnek, Webernnek, Bergnek, Stravinskynak, Prokofjevnek, Honeggernek — alkotásait értékükhöz méltóan hallgatja napjaink közönsége, s tudja-e, miért szép ez a muzsika. A szépség századunkban más értelmet nyert, e változás az egész művészetben világosan érzékelhető. Korábban csúnyának, riasztónak tartott fogalmak azáltal válnak széppé, hogy a mű a maga korának lényeges érzéseit közvetíti általuk a hallgató, néző, olvasó számára. A szorongás, feszültség ábrázolása, a torz, a rút, sőt az idegborzoló éppoly erős esztétikai hatású lehet, mint például a bécsi klasszicizmus harmóniája. A szépség megváltozottságának megértése az első lépés e művészet befogadása felé, a második pedig az, hogy elfogadjuk: a megváltozott életérzés másfajta ábrázolási eszközöket követel. Az elemzések, magyarázatok egyre több kulcsot adnak a bevehetetlennek hitt „vár” ajtóihoz, egyre akadálytalanabbul tárulnak fel előttünk a „belső termek”. A Kroó György szerkesztette „Miért szép?” kötet nyolc szerzője egyéni módszerekkel kalauzol, és 18 alkotás segítségével igyekszik válaszolni a címbeli kérdésre. A tanulmányok sorrendjében: Kroó György, Ujfalussy József, Földes Imre, Somfai László, Szabolcsi Bence, Kovács János, Kecskeméti István, Várnai Péter elemzi Mahler, Richard Strauss, Debussy, Schönberg, Webern, Stravinsky, Kodály, Berg, Bartók, Prokofiev, Honegger, Dallapiccola, Sosztakovics, Lutoslawski, Penderecki, Kurtág egy-egy művét. A századforduló három nagy mesterével foglalkozó tanulmányok a történelmi folyamatosságot érzékeltetik. Így jutunk el napjaink alkotásaihoz. A kötetben századunk legjelentősebb mesterei szerepelnek, a műveket az elemzők egyéni vonzódásuk szerint választották ki. Ez a személyesség szavatolja az írások hitelét, a legjobbak esetében: szuggesztivitását. Haydn: Tóbiás hazatérése Előadja: Bende Zsolt, Takács Klára, Fülöp Attila, Kincses Veronika, Kalmár Magda, a Budapesti Madrigálkórus, az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Szekeres Ferenc Hungaroton. SLPX 11 660—63 A „Tóbiás” a ritkaságszámba menő felvételek sorát gyarapítja: az 1775-ben bemutatott oratórium lassacskán lekerült a repertoárról, s a legutóbbi évekig ismeretlen volt, sem zongorakivonata, sem partitúrája nem látott napvilágot, csupán egyes részleteinek kéziratos másolatát őrzik európai könyvtárak (többek között a budapesti Széchényi Könyvtár). Csak 1963-ban, a Haydnösszkiadásban jelent meg Ernst Fritz Schmidnek hiteles forrásokból összeállított partitúrája. Szekeres Ferenc érdeklődésének, kuriózumkedvelésének köszönhető a felvétel (és ezzel együtt az első magyarországi megszólaltatás). Bár Haydn első oratóriuma a korszak olasz mintáira készült, és még messze áll a händeli barokk örökséget követő két késői remekmű, az „Évszakok” és a „Teremtés” kifejezésmódjától, a „Tóbiás” mégis több érdekességnél. A bibliai történetre épülő szövegkönyvnek nem a drámaiság a legerősebb oldala: a zene nem törekszik jellemábrázolásra, s inkább áriákkal, kórustételekkel fejezi ki a történet kapcsán ébredő érzelmeket. Az oratórium éppen ezért a szólistáknak ad hálás feladatot. A virtuóz koncertszámok nagy része önállóan is előadható, a kórustömbök pedig — elsősorban a két rész hatalmas zárótétele — méltó folytatása a händeli oratóriumok drámaiságának. A hanglemez értékeit a fentiek határozzák meg. A Budapesti Madrigálkórus előadása színes, érzékletes, mozgalmas. Az áriák hajlékony dallamformálást és bravúros koloratúrtechnikát követelnek. E nehéz feladatnak Kalmár Magda felelt meg a legtökéletesebben Raphael arkangyal szerepében, de nagy örömmel hallgattuk Bende Zsoltot is Tobit megelevenítőjeként. A címszereplő Fülöp Attila kissé halványabb. Az Annát éneklő Takács Klárának és a Sárát megszemélyesítő Kincses Veronikának gondot okoznak a virtuozitást igénylő szólamok, muzikális felfogásuk azonban rokonszenvessé teszi előadásukat. Az Állami Hangversenyzenekar Szekeres Ferenc vezényletével jól érzékelteti a mű életteli ritmusát, s a művészek összességükben érdekes előadással lepték meg a hanglemezkedvelőket. Feuer Mária Miért szép századunk zenéje?