Népművelés, 1975 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
TANÁCSKOZÁS seben — ez a tény legalább tízszeresére tágította a műsor hatókörét, ahhoz képest, ha ugyanezeket a számokat csak hangversenyként közvetítettük volna. És itt érkeztem mondanivalóm legfontosabb pontjához. Úgy látszik, hogy a több oldalról jövő ráhatás megsokszorozza az élményt; ha tehát valamit nemcsak látunk, hanem olvasunk is róla, ha valamit nemcsak hallunk, hanem meg is nézhetünk, megvitathatunk. A több irányú benyomások nem egyszerűen összegeződnek, hanem többszörösen hatnak, hiszen központi szerepet kap az az élmény, amelyet a képernyő közvetít. Önök az elmúlt években nem kevés hibánkat láthatták a tévében. Sokszor nem sikerült megtalálnunk a legjobb megoldást. Még sincs okunk szégyenkezésre, különösen közös munkánkat illetően. Elég korán fölismertük, hogy a népművelési intézmények, valamint a Televízió és a Rádió együttműködése igen eredményes lehet. Hadd utaljak csak a „Ki mit tud?” versenyekre és a „Szóljatok, szép szavak !”-ra. Itt a KISZ, a műkedvelő együttesek, valamint a Rádió és a Televízió együttműködése hozott szép eredményeket. Köztudomású az ismeretterjesztő műsorok és az ismeretterjesztő sajtó szoros együttműködése; nemcsak az Élet és Tudomány sorozataira utalhatok, hanem olyan új lap megszületésére, amely nevében is egy televíziós műsor címét viseli: a „Deltá”-ra. A Televízió és a könyvkiadás együttműködése is egyre szorosabb. A nagy sikert ígérő tévésorozatokat általában a könyv nagy példányszámú kiadása követi, és a „Nyitott könyv”műsorok is újra meg újra fölkeltik a figyelmet a kortársi irodalom alkotásai iránt. Ezt a könyvüzletek vásárlási kimutatásai is bizonyítják. A honismereti mozgalom a Rádió megyei versenyével meg a tévében a „Hazai esték”-kel kap széles nyilvánosságot. A népművészet ügyének a „Páva-sorozat” tett nagy szolgálatokat. A legkiválóbb történészek, természettudósok, hazánk határain kívül élő híres magyar tudósok és művészek mintegy „országos katedrára” kerültek a televízió és a rádió segítségével. Az európai hírű Magyar Iskolatelevízió és Iskolarádió hasznosan szolgálja oktatásügyünket. Az országot járva, népművelőkkel beszélgetve, vitatkozva azt tapasztalom, hogy mindezeket közös eredményként becsülik, de teljesen jogosan újabb és magasabb követelményeket fogalmaznak meg. Hadd továbbítok ezek közül néhányat, amit magam is nagyon fontosnak tartok. A művelődési otthonok vezetői, a könyvtárosok gondos válogatást kérnek a témákat, az akciókat illetően. Gondos elemzést arról, mire van az adott évben leginkább szükség, mi segíthet leginkább az emberek orientálásában. Ha ezeket közösen kiválogattuk, akkor kérik a szellemi és anyagi erők összpontosítását, hogy egy-egy akciónkat valóban sok oldalról támasszák alá. Mostani terveink közül különösen jó visszhangra talált az általános iskola VII. és VIII. osztályainak ismeretanyagát összefoglaló sorozat a felnőttek számára, indítását jövő évre tervezzük. Ugyancsak jó gondolatnak tartják a Televízió szabadegyetemének létrehozását. Teljes az egyetértés abban, hogy nemzeti kultúránk nagy alkotásai, a szocialista művészet kiemelkedő művei és a klasszikus sorozatok azok, amelyeknél leginkább egyeztetni kell a kiadói, múzeumi, könyvtári, klub- és egyéb terveket, programokat. Nagyon fontosnak tartják elvtársaink a könyvtárakban, művelődési otthonokban, hogy pontos és idejében érkező tájékoztatást kapjanak egy-egy ilyen vállalkozásról. Elvárják, hogy az információ „testre szabott” legyen. Nem általános tájékoztatást, hanem pontosabb tájékoztatást kérnek, megfelelő segédanyagokat, és újra meg újra felvetődik, hogy a könyvkiadás az eddiginél is jobban kapcsolódjék az ilyen akciókhoz. Példaként említették egy vidéki városban, hogy az Odüsszeia népszerűsítésére vonatkozó röpiratainkat azért nem adták ki, mert a 80 000 példányban megjelenő könyvből nagyon kevés jutott a városba — azt azonnal elkapkodták —, a város könyvtárában pedig 20—25 Odüszszeiánál többet nem lehetett találni. Így tehát azért nem fejthettek ki nagyobb propagandát, mert egyszerűen nem tudtak volna könyvet adni mindazok kezébe, akik szívesen elolvasták volna Homérosz művét. A főiskolákon, illetve a továbbképzésben sokkal alaposabban kellene foglalkozni ennek az újfajta munkának a módszertanával. Jobban meg kellene tanítani a könyvtárosokat, a klubvezetőket és másokat arra, hogyan lehet a könyvtárak, a klubok, a szakkörök munkájával továbbgyűrűztetni a televízió, a rádió által felkeltett érdeklődést. Végül népművelő társaink nem elégedettek azzal, ahogy a Televízió és a Rádió felkarolja a különféle „alulról” induló új kezdeményezéseket. Azt kívánják, hogy a Televízió és a Rádió segítse értékben a könyvtárak, művelődési házak, szakkörök munkáját, jobban népszerűsítse a jó módszereket, segítsen a tapasztalatok általánosításában. A művelődésnek új, nagy lehetőségei jöttek létre. Közelebb vagyunk ahhoz, hogy kielégíthessük a dolgozók kulturális igényeit, hogy milliós tömegekhez juttassuk el a kulturális értékeket, milliókban formáljuk a szocialista világnézetet. Úgy látszik — miként a gazdasági életben — itt is a minőség kerül előtérbe. Egyre inkább az a fontos, hogy a lehetőségeket hogyan aknázzuk ki, öszszehangolt munkával, többoldalú ráhatással, jól egyeztetett akciókkal sokkalta nagyobb hatást érhetünk el, mintha külön-külön igyekeznénk megoldani feladatainkat. Köszönjük a támogatást azoknak, akik az elmúlt években együtt dolgoztak velünk akcióinkban. A jövőben szeretnénk kapcsolatainkat tovább erősíteni. Jahn Ágnes történész, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Tanári és népművelői tapasztalataim alapján a szocialista világnézet formálásának feladataihoz szeretnék néhány gyakorlati kérdésben hozzászólni. Javasolom a tévéfilmeknek a politikai népművelésbe való bevonását. A televízió orientáló, közvéleményt formáló hatása felmérhetetlen, de még nem eléggé kiaknázott lehetőség. Jelenleg a tévéfilm — jogi okokból, és mert más technikával készült, mint a mozifilm — egy-kétszeri vetítés után raktárba kerül. E nagy munkával és költséggel készült alkotásokat jól hasznosíthatnánk a személyiség formálásában, az ismeretterjesztésben, az ifjúság politikai nevelésében. Jó lenne, ha e filmek irodalmi, képzőművészeti előadásokhoz, vitákhoz kapcsolódnának ifjúsági klubokban, művelődési házakban, múzeumokban. Az egy-egy meghatározott alkalomra készített rövid tévéfilm rugalmasabban követi a politikai népművelés kívánalmait, mint a kevésbé időszerű, átfogóbb témájú játékfilm. Javasolom, hogy készüljön rendelkezés a televíziós technikával készített filmek népművelési felhasználásáról, s ezzel tegyék lehetővé, hogy e filmek bekerüljenek a tévén kívüli népművelésbe. (A hozzászólás a továbbiakban a javaslat megvalósításának gyakorlati problémáit ismerteti.) Javasolom továbbá hogy a rádió és a televízió önálló sorozatban tanítson szép, de az iskolai tananyagban nem szereplő régi mozgalmi dalokat, és mai nemzetközi forradalmi dalokat. Nagyon sok fiatal ma még nem közelíthető meg direkt politikai műsorokkal. Hirdessünk pályázatot muzsikusoknak és együtteseknek régi mozgalmi dalok modern feldolgozására. A nyertes műveket ifjúsági koncerteken, hanglemezeken, a televízióban, a rádióban népszerűsítsük. (Ezután Jahn Ágnes az amatőr kulturális mozgalmak közösségteremtő erejéről beszélt, majd így fejezte be hozzászólását:) Sok szó esik napjaink forradalmiságáról, s e fogalom új, jelenkori történetünkhöz illő tartalommal telítődik. Mégis sokszor nehéz bebizonyítani gyermekeinknek, hogy a szocializmusban az építőmunka a forradalmi feladat. Az ifjúság — hiszen azért ifjúság! — világmegváltásra vágyik, ha ezt racionális korunkban .