Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
46 ZENEI 4/hmcrcánató Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Breuer János előszavával, Kass János rajzaival Zeneműkiadó, 1977 A míves könyvek sorát gyarapítja ez a vállalkozás, és legfőbb érdeme éppen a szépre való törekvése: a Zeneműkiadó jóvoltából ma már zenei természetű bibliofil kiadványokat is örömmel lehet kézbe venni, sőt ajándékozni. A Kecskeméti Vég Mihály Cantio optimájának részleteit tartalmazó fakszimile oldalak, valamint a Psalmus Hungaricus nyomtatott szövegét és Kodály vázlatainak odaülő, ugyancsak hasonmás kiadását összekötő oldalpárok Kass János illusztrációival a mű egységes élményét erősítik, és sokoldalú befogadását szolgálják. Az olvasó akár az irodalom, akár a képzőművészet oldaláról közeledik a könyvhöz, mindenképpen Kodály remekművének hatását érzékeli. A vonzóan tervezett (Löblin Judit munkája), szép, famentes papírra gondosan PSALMUS HUNGARICUS nyomtatott kiadvány viszonylag olcsón, nyi bőrkötésben 78, egészvászon kiadásban 40 forintért kapható. Megjelenését nyilván Kodály halálának tizedik évfordulója is sugallta, s éppen ezért irodalmi és képzőművészeti vonatkozásain túl zenei fogantatású. Breuer János terjedelmes bevezetője után figyelemmel kísérhetjük a Kodály formálta szöveg kialakulását, és a kézírás nyomán felidézhetjük a mű zenei gondolatmenetét is. Breuer előszava olyan eligazítást ad az olvasónak, mint a legjobb hangversenykalauzok: nemcsak a mű keletkezésének történetét és külső körülményeit eleveníti fel, hanem elemzi is — méghozzá szakmai alapossággal és kiválóan — a Magyar Zsoltárt. Breuer korábbi Kodály-dokumentációs kötete és ez a látszólag szerény előszó azt a reményt kelti az érdeklődőkben, hogy az ő jóvoltából nem kell már sokáig várni a Kodály művészetét feltáró monográfiára vagy a zeneszerző fő műveinek szolgálatába szegődő hangversenykalauzra sem... Új zeneszerzői lemez Maros Rudolf: Gemma Monumentum Notices Musica da Camera Consort Trio Előadja a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara Lehel György vezényletével, a Budapesti Kamaraegyüttes Mihály András vezetésével, a Magyar Fúvósötös, Perényi Eszter, Tóth Zoltán, Maros Éva Hungaroton, SLPX 11775 A lemez néhány héttel elkéste ugyan Maros Rudolf hatvanadik születésnapját, mégis alkalmas a komponista köszöntésére, az utolsó évtizedben keletkezett alkotásainak áttekintésére. Első oldalán három zenekari alkotás sorakozik: az 1968-ban keletkezett Gemma programszerűen is mestere, Kodály Zoltán előtt tiszteleg; az 1969-ben született Monumentum alcíme (In memóriam 1945) a háború utáni újjászületésnek és történelmi korszakváltásnak állít emléket; a legkésőbb keletkezett darab, az 1972-es Jegyzetek konkrét program nélkül is azt sugallja, amit társai: Maros a Kodály kialakította magyar zenei hagyomány nyomán építette ki önálló zenei világát, korszerű nyelvét, amelynek legfontosabb jellemzői a mesterségbeli kimunkáltság jegyeit mutatják. A hangszeres fantázia éppúgy jellemzi ezeket a műveket, mint a lemez másik oldalán felcsendülő kamarazenei darabokat. Ez utóbbiak 1964 és 1970 között kerültek ki Maros műhelyéből, s ha gyökerük egyazon zeneszerzői alkat megnyilvánulásaira utal is, érdemes egymás után hallgatni őket, mert világosan érzékeltetik az alkotónak valóban mesteri szakmai tudását, könnyedségét, olykor humorát s a magyar hagyományokhoz való egyre tudatosabb kötődését. A kiváló megszólaltatás az előadók érdeme — mindannyian remekelnek —, de főként a kamaradarabokban ez a szerző fölényes anyagismeretének, a hangszerek technikai lehetőségét figyelembe vevő gondosságának is köszönhető. Barcsay Jenő geometrikus festménye jól illik a zeneművek szerkezetéhez, a szerzőről azonban lehetett volna jellegzetesebb és főként jelentékenyebb portrét találni. Pintér Éva rövid ismertetője szakszerű útbaigazítást ad, de jelentős alkotó lemezéről lévén szó, nem ártott volna Maros Rudolf pályájának, egyénisége jellemzésének valamivel nagyobb teret szentelni. Ez természetesen szerkesztési kérdés, minthogy azonban nem kizárólag erre a lemezre vonatkoztatható, talán érdemes gondolkodni a lehetőségein. Székely András zenei rendezői és Dobó Ferenc, illetve Csintalan László hangmérnöki munkája mintaszerű. Feuer Mária KODÁLY ZOLTÁN