Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9. szám
46 ZENEI Scheidt: Tabulatura nova — részletek Az I. részből: Pássá mezzo, Niederländisch Liedchen, Courante i 4 Voc. AII. részből: Cantio Sacra „Herzlich lieb hab ich dich, o Herr”, Fantasia á 3 Voc., Cantilena Anglica de Fortuna, Allemande „Also gehts, also stehts”, Toccata super „In te Domine speravi” Előadja Horváth Anikó Hungaroton, SLPX 11848 Nem tudom, hogy a szerkesztő vagy az előadóművész érdeme-e a műsorválasztás, de szerencsés ötlet volt a XVII. század e kimagasló művének felvétele akkor is, ha a lemez terjedelménél fogva csak részleteit hallhatjuk. Samuel Scheidt a korai német barokk úttörő jelentőségű mestere, alkotásait mégis kevéssé ismerjük, s napjaink múltat feltáró érdeklődésének köszönhetjük az ő műveinek életre keltését is. Ez a régi zenék felé forduló szenvedély azonban gyakran másodrangú, az eredetiséget nélkülöző — bár a kor zenei köznyelvén beszélő — darabokat tár fel, s ezért csak a különlegességnek járó figyelmet ébresztgeti, de igazi élményt nem nyújt. Sőt egyes előadóművészek igen gyakran azért fordulnak a régi zenékhez, mert képességeik korlátozottak, s a műsorukra tűzött különlegességek nemcsak feledtetik a tolmácsolás erőtlenségét, hanem a stílusban kevésbé jártas hallgatót meg is tudják téveszteni. Horváth Anikó nem tartozik közéjük; műsorválasztásában, előadásmódjában éppen az a rokonszenves, hogy igazi remekművet vesz elő, és felhívja a figyelmet annak stiláris gazdagságára. Scheidt háromkötetes gyűjteménye ugyanis nemcsak azért becses érték, mert — miként címe jelzi — ez az új tabulatira bevezette Németországban a régi típusú betűjeles hangrögzítés helyett a hangjegyes lejegyzést, hanem mindenekelőtt azért, mert új utakat nyitott a német orgonazenélésben. A szerző művészetében a németalföldi és az olasz korai barokk stílusjegyei egyesülnek. Új tabulatúrájában egyházi és világi dallamokat gyűjt össze: a liturgikus célokat szolgáló toccaták, fantáziák, zsoltárok, kánonok a táncok és dalok feldolgozásaival váltakoznak. A darabok legnagyobb részében variációs technikával él, s ez a partitaszerű, gazdagon ellenpontozott szerkesztés mesteri hangszerkezeléssel párosul. Éppen e tulajdonsága miatt illenek a sorozatnak eredetileg orgonára szánt darabjai csembalóra (a kor hangszeres gyakorlatában amúgy is természetes volt az ilyenfajta szabadság), s Horváth Anikó jó ízléssel, kulturáltan és technikai fölénynyel aknázza ki lehetőségeiket. Lemezén három darabot szólaltat meg az első kötetből, ötöt a másodikból, főként világi kompozíciókat. Játékának legszembetűnőbb erénye a stílus alapos ismerete és a hangszeres felkészültség; előadásmódja világos és plasztikus, ritmikája határozott, díszítései virtuózak; jól érzékelteti a darabok sűrű ellenpontos szerkezetét és a változatok sokrétűségét. Vállalkozása bizonyára feltűnést fog kelteni, és remélhetően további hasonló jó színvonalú produkcióra ösztönzi a hanglemezgyárat. Chopin: Négy scherzo h-moll, Op. 20. b-moll, Op. 31. cisz-moll, Op. 39. E-dúr, Op. 54. Előadja Ránki Dezső Hungaroton, SLPX 11773 Nem kell különösebb jóstehetség a siker megjövendöléséhez: Ránki Dezső a közönség egyik kedvence, Chopin zongoradarabjai népszerűek , s ami a lényeg: a mű és az előadó találkozása nagyon szerencsés. E három tényező teszi lehetővé, hogy a lemez bátran felvegye a versenyt a világszerte forgalomban lévő nagyszerű Chopin-tolmácsolásokkal, sőt az összehasonlítás lehetősége — érzésem szerint — nemcsak kihívó, hanem a lemezgyűjtők számára különös vonzóerő is. S ismerve a nagy lemezlapok kritikai gyakorlatát, szinte bizonyos, hogy a mérlegelés, a mások játékfelfogásával való összevetés nem marad majd el. Mindez Ránki pályafutása szempontjából sem közömbös; a lemez első számú vásárlóját, a magyar közönséget mindenekelőtt mégis a produkció érdekli és vonzza. Az összeállítás egysége : a négy scherzo egymás mellé sorolása természetesen növeli a rokonszenvet, a megvalósítás pedig többet mond mindenféle zenetörténeti megközelítésnél. Ránki hihetetlen érzékenységgel és képességekkel teljesíti ki a scherzók szenvedélyét, diabolikus lobogását, mégis költői hevülettől áthatott érzelemvilágát. Sohasem túlságosan érzelmes, de sohasem esik a túlságos tárgyilagosság hibájába: gyönyörű zongorahangja, színérzéke, hangszeres tudása mellett talán arányérzéke és átfogó muzikalitása, a négy darabot szinte ciklikusan értelmező felépítése teszi oly különösen elragadóvá a scherzók tolmácsolását. Feuer Mária - 391