Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
1950. november 1-én kezdte meg munkáját Magyarország első ifjúsági és gyermekkönyvkiadója, néhány hónappal a DISZ zászlóbontása után. A Népgazdasági Tanács alapító határozata szerint az Ifjúsági Könyvkiadó — 1957-től Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat — feladata: ifjúsági szépirodalmi, ismeretterjesztő és mozgalmi irodalom kiadása. Azifjúsági’ jelző egészen tág értelemben használandó, hiszen a kiadó éppúgy készít könyvet az egy-két éveseknek, mint ifjú szüleiknek. A gondozásunkban megjelenő kiadványok — a tankönyveken kívül — szinte kizárólagos olvasmányai a 14 éven aluli gyermekeknek, akik a lakosság 20 százalékát alkotják, és olvasótáborunkba tartozik a KISZ-korosztályú fiataloknak csaknem kétmilliós rétege is. A Móra ma már — a termelési értéket, a művek számát és a példányszámot együttesen figyelembe véve — a Tankönyvkiadó után az ország második legnagyobb kiadóvállalata. Jelentőségét — és felelősségét — nem a mennyiség jelzi igazán, hanem az, hogy az ifjúsági és gyermekkönyvkiadás egyedüli gazdája Magyarországon, hogy minden száz gyermek- és ifjúsági könyv közül 95 az ő gondozásában jelenik meg. Eredmények számokban Az eddigi termés — 4700 mű, 125 millió példány — olyan gazdag, hogy csak a legszebb, legértékesebb kiadványok méltatása, a díjnyertes könyvek ismertetése, íróink, grafikusaink, könyvművészeink névsora, sorozataink listája megtöltené a Népművelés több számát. Az elődeink iránti tisztelet, alkotó kollektívánk negyedszázados munkájának megbecsülése azonban azt kívánja, hogy legalább utaljunk arra a sok elismerésre, amelyet vállalatunk fennállásának 26 esztendeje alatt kapott az ifjúsági és gyermekkönyvkiadás megteremtéséért, fejlesztéséért, különösen a gyermekirodalmi alkotások, mesegyűjtemények, gyermekversek, az iskolai oktatást segítő ismeretterjesztő sorozatok gondozásáért, a gyermekkönyvgrafika magas művészi színvonalának kialakításáéért. Néhány negatívum kötelességünk azonban megemlíteni néhány olyan negatív jelenséget is, amelyek miatt különösen a hetvenes évek elején sokan bíráltak bennünket. A kritikasorozatot elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a jogos észrevételek mindenekelőtt mennyiségi okokkal függenek össze. 1956 után másfél évtizeden át az elégtelen mű- és példányszám miatt tartósan rossz volt a 10 éven aluliak és a 14 éven felüliek könyvellátása; a 10—14 évesek választék- és példányszámigényét sem lehetett kielégíteni annak ellenére, hogy nekik jutott a gyermek- és ifjúsági kiadványok 50 — 60 százaléka. Nem volt mód a differenciált, egymásra épülő ismeretterjesztő irodalom kifejlesztésére, különösen hiányoztak a világnézeti, politikai, erkölcsi mondanivalót tartalmazó, az ifjúsági és az úttörőmozgalom tevékenységéhez szorosabban kapcsolódó művek. Alig volt lehetőség a már korábban megjelent jó könyvek utánnyomására. A szépirodalmi gyermek könyvkiadást a fel-felbukkanó dilettáns, érdektelen témájú és korszerűtlen szemléletű művek miatt marasztalták el, továbbá azért, mert kevesellték a mai gyermekek életéről szóló, a szocialista nevelést segítő könyveket. Az amúgy is sovány ismeretterjesztő irodalomból hiányoztak a szocialista emberré válást, a társadalomba való beilleszkedést segítő sorozatok. Az ismeretterjesztő művek közül néhányat jogosan hibáztat A MÓRA FERENC .. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ JPETŐFI SÁNDOR János vitéz