Népművelés, 1977 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7. szám

1950. november 1-én kezdte meg mun­káját Magyarország első ifjúsági és gyer­mekkönyvkiadója, néhány hónappal a DISZ zászlóbontása után. A Népgazda­sági Tanács alapító határozata szerint az Ifjúsági Könyvkiadó — 1957-től Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat — feladata: ifjúsági szépirodalmi, ismeretter­jesztő és mozgalmi irodalom kiadása. Az­­ifjúsági’ jelző egészen tág értelem­ben használandó, hiszen a kiadó éppúgy készít könyvet az egy-két éveseknek, mint ifjú szüleiknek. A gondozásunkban meg­jelenő kiadványok — a tankönyveken kí­vül — szinte kizárólagos olvasmányai a 14 éven aluli gyermekeknek, akik a lakos­ság 20 százalékát alkotják, és olvasótábo­runkba tartozik a KISZ-korosztályú fiataloknak csaknem kétmilliós rétege is. A Móra ma már — a termelési értéket, a művek számát és a példányszámot együttesen figyelembe véve — a Tan­könyvkiadó után az ország második leg­nagyobb kiadóvállalata. Jelentőségét — és felelősségét — nem a mennyiség jelzi igazán, hanem az, hogy az ifjúsági és gyer­mekkönyvkiadás egyedüli gazdája Ma­gyarországon, hogy minden száz gyer­mek- és ifjúsági könyv közül 95 az ő gon­dozásában jelenik meg. Eredmények számokban Az eddigi termés — 4700 mű, 125 millió példány — olyan gazdag, hogy csak a leg­szebb, legértékesebb kiadványok méltatá­sa, a díjnyertes könyvek ismertetése, író­ink, grafikusaink, könyvművészeink név­sora, sorozataink listája megtöltené a Népművelés több számát. Az elődeink iránti tisztelet, alkotó kollektívánk ne­gyedszázados munkájának megbecsülése azonban azt kívánja, hogy legalább utal­junk arra a sok elismerésre, amelyet válla­latunk fennállásának 26 esztendeje alatt kapott az ifjúsági és gyermekkönyvkiadás megteremtéséért, fejlesztéséért, különö­sen a gyermekirodalmi alkotások, mese­­gyűjtemények, gyermekversek, az iskolai oktatást segítő ismeretterjesztő sorozatok gondozásáért, a gyermekkönyvgrafika magas művészi színvonalának kialakítá­sáéért. Néhány negatívum kötelességünk azonban megemlíteni néhány olyan negatív jelenséget is, ame­lyek miatt különösen a hetvenes évek ele­jén sokan bíráltak bennünket. A kritika­sorozatot elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a jogos észrevételek min­denekelőtt mennyiségi okokkal függenek össze. 1956 után másfél évtizeden át az elégte­len mű- és példányszám miatt tartósan rossz volt a 10 éven aluliak és a 14 éven felüliek könyvellátása; a 10—14 évesek választék- és példányszámigényét sem le­hetett kielégíteni annak ellenére, hogy ne­kik jutott a gyermek- és ifjúsági kiadvá­nyok 50 — 60 százaléka. Nem volt mód a differenciált, egymásra épülő ismeret­­terjesztő irodalom kifejlesztésére, külö­nösen hiányoztak a világnézeti, politikai, erkölcsi mondanivalót tartalmazó, az if­júsági és az úttörőmozgalom tevékenysé­géhez szorosabban kapcsolódó művek. Alig volt lehetőség a már korábban meg­jelent jó könyvek utánnyomására. A szépirodalmi gyermek könyvkiadást a fel-felbukkanó dilettáns, érdektelen té­májú és korszerűtlen szemléletű művek miatt marasztalták el, továbbá azért, mert kevesellték a mai gyermekek életéről szó­ló, a szocialista nevelést segítő könyveket. Az amúgy is sovány ismeretterjesztő iro­dalomból hiányoztak a szocialista ember­ré válást, a társadalomba való beilleszke­dést segítő sorozatok. Az ismeretterjesztő művek közül néhányat jogosan hibáztat­ A MÓRA FERENC .. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ JPETŐFI SÁNDOR János vitéz

Next