Népművelés, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

46 ZENEI dzvác Cherubini: Medea Előadja Sass Sylvia, Kováts Kolos, Kal­már Magda, Veriano Luchetti, Takács Klára, Gregor József, Kincses Veronika, Szőkefalvy-Nagy Katalin, a Magyar Rá­dió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel Lamberto Gardelli Hungaroton, SLPX 1190—06 Mintha napjaink vitatémáját, a kom­ponista napi elismertségének és a mű tar­tós sikerének kettősségét példázná a Me­dea sorsa: Cherubini a maga idejében a legünnepeltebb zeneszerzők közé tarto­zott, legjelentősebb drámai alkotása, az Euripidész tragédiájára épülő Medea 1797-es bemutatóján mégsem aratott át­ütő sikert, s a közönség a későbbiekben sem igazolta azokat, akik hittek a zene erejében. Hiába tartotta kedvencének Schubert, hiába illette Brahms a legelismerőbb jel­zőkkel, a Medea sorsa mostohának bizo­nyult nyilvánvalóan azért, mert drámai lángolását valójában egyetlen alak, a címszereplő hordozza. Ez a dramaturgiai építkezés azt jelenti, hogy csakis nagysze­rű primadonnával lehet színre vinni, de a szereposztás önmagában még nem szava­tolja a sikert. A hallgatóságnak az a réte­ge ugyanis, amely egyetlen produkció csillogását képes méltányolni, hódolója lesz ugyan Cherubininek, de az, amelyik a dráma összetettségének kibontakozását várja, csalódottan távozik. Valószínűleg ez a magyarázata a Medea újabb keletű felújításainak is: nem véletlen, hogy meg­újulása Maria Callas nevéhez fűződik. Azóta is akkor kerül műsorra, ha a pará­dés szerephez méltó megszólaltatót talál­nak , s nyilván a mi korunk fejlett ízlé­sű, zenetörténetileg művelt közönsége már nem csupán azt a vonását értékeli a dramaturgiának, amely a címszereplő alakjába sűríti a zenei kifejezés lényegét, hanem azt is, amelynek következtében az első hangtól az utolsóig minden érte van, minden róla szól. Napjaink Medea-felújításai egyfelől az ünnepelt énekes sztárok nevéhez fűződ­nek, másfelől Lamberto Gardelli buzgal­mát hirdetik. A magyar lemezfelvétel is bizonyára annak köszönhető, hogy a ná­lunk oly népszerű, Cherubini muzsikájá­ban oly otthonos karmester szorgalmaz­ta. Sass Sylvia nélkül persze elképzelhe­tetlen lett volna az előadás: tehetségének legtündöklőbb vonásait sorakoztathatja az összetett szerepben. S nem hiába vá­lasztotta vezércsillagául a nagy Callast, a lemezen méltóan követi példaképének zenei sokarcúságát, kifejező erejének drámaiságát. A felvétel legnagyobb erős­sége az ő szereplése és Gardelli izzó tem­peramentuma (illetve a vezetésével játszó Rádiózenekar és -kórus muzsikálása). A zenekar sodró szenvedélyességgel szegő­dik a dráma szolgálatába, a többi szólista is kiválóan teljesíti feladatát, s nem az ő hibájuk, hogy a partitúra nem nyújt szá­mukra kiemelkedő lehetőséget. Bár mások szóvá tették már, én sem hagyhatom említetlenül a felvétel nyelvi problematikáját. Cherubini az opera szö­vegét francia nyelvű librettóra írta, pro­­zódiáját a francia nyelv sejtése szerint alakította, a lemezen hallható olasz vál­tozatot tehát (a karmester anyanyelvén kívül) semmi sem indokolja. Sőt a nem­zetközi hanglemezpiacon éppen — az ugyancsak Gardelli vezényelte, olasz éne­kesekkel készített olasz nyelvű felvétel után — az eredeti változat kelthetett vol­na feltűnést. S ha már eltérünk az alap­anyagtól, miért nem úgy, hogy a magyar hallgatóság is követhesse a dráma fordu­latait? (A Várnai Péter példás bevezető­jét tartalmazó műsorfüzet persze a ma­gyar hallgatónak is segítségére siet a szö­vegfordítás közzétételével; az egymás mellé tördelt magyar, olasz, angol, né­met, majd a hátrább olvasható orosz szö­veg hangsúlyozza, hogy a lemez nemzet­közi érdeklődésre számít. Éppen ezért olyan hiba ez az olasz nyelvű változat, amelyet legalább a műsorfüzetben men­­teni-magyarázni illett volna.) Új Wagner-lemez Wesendonk-dalok Erzsébet áriája a Tannhäuser II. felvoná­sából (Csarnokária) Erzsébet imája a Tannhäuser III. felvoná­sából Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izolda III. felvonásából Senta balladája a Bolygó hollandi II. fel­vonásából Előadja Sass Sylvia, a Magyar Állami Operaház zenekara és női kara Vezényel Kórodi András Hungaroton, SLPX 11940 A Medea felvételét hallgatva nyilván­való Sass Sylvia szuggesztív drámai te­hetsége, érthető nemzetközi elismerése. Annál kevésbé magyarázható, miért kel­lett ilyen, számára kockázatos vállalko­zásba fognia, mint a Wesendonk-dalok s kiváltképpen a Tannhäuser-, Trisztán- és Bolygó hollandi­ részletek lemezre rögzí­tése. A kockázatossága ugyanis eleve sejthető volt, s ez nemcsak az énekesnő egyéniségéből, hangfajából, tehetségének jellegéből következett, hanem egy opera­házi Wagner-előadása is jelezte már a szereposztás tévedését. Közismert eré­nyei ebben a szerepkörben nem érvénye­sülhetnek, hiányosságait gyakran bántó élességgel pótolja. Persze érthető, ha va­laki ifyan, sikerei teljében bizonyítani akarja sokoldalúságát, de kár olyan ka­landba sodródnia, mely árthat hazai és nemzetközi hírnevének. Feuer Mária Cherubini MEDEA Sylvia Saas Veriano Luchetti, Magda Kalmár, Klára Takar* Kolo« Kovát» Budapest Symphony Orchestra Lamberto Gardelli

Next