Népművelés, 1979 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Az új fuvola Dukay Barnabás:fa Dukay Barnabás—Sáry László: Kétjátékos Edgar Varése: Densitiy 21,5 André Jolivet: Cinq incantations (öt varázsének) a) pour accueiUir les négociateurs — et que F ént revue soil paciftque b) pour que Fenfant qui \a nahre sóit un fits c) pour que la moisson sóit riche qui naitre des sillons que le laboureur trace d) pour une communion sereine de Félre avec le monde e) aux funérailles de chef pour obtenir la protection de son címe Előadja Matuz István, közreműködik Vas Katalin Hungaroton, SLPX 11920 A lemez méltán viseli címét: Mali’ István fuvolajátéka új minőséget képvisel. Tevékenységéről nem lehet elég lelkesen írni: minden, amit játszik, arannyá válik a kezében; technikája, hangszerkezelése olyannyira tökéletes, fuvolájának hangja annyira mesterkéletlenül korszerű, hogy előadásával megsokszorozza a művek hatását. Nemhiába nyerte meg — többek között — a múlt évben a franciaországi La Rochelle-i modernzenei verseny nagydíját, nemhiába nevezte Dominic Gill, a jeles angol kritikus korunk legjobb fuvolistájának, nemhiába hívták meg Pierre Boulez párizsi modern zenei kutatóintézetébe, az IRCAM-ba, hogy tudományos munkáját ott teljesítse ki. Matuz egyedülálló lehetőségeket teremtett hangszere számára. Újításait nehéz lenne itt összefoglalni; lényegük, hogy a fuvola Matuz metódusával nemcsak egyetlen hang megszólaltatására képes, hanem a fuvola billentyűinek — a hagyományostól eltérő — többféle fogásával és a befúvás erősségének, minőségének változtatásával (illetve e két tényező számtalan variációjával) olyan hangokat is megszólaltathat, amelyek a fuvolán eddig elképzelhetetlen színkombinációkat és több szólamú akkordokat hoznak létre. Tizenhét billentyű kétféle fedésmódját figyelembe véve annyi változat képzelhető el, amennyi kettőnek a tizenhetedik hatványa, vagyis 132 ezer. E technikához természetesen hozzátartozik a levegővezetés milyensége, ettől függően ugyanis más-más akkordok keletkezhetnek. A 132 ezer változat persze gyakorlatilag felfoghatatlan, s a művész bár valamennyit kipróbálta, most éppen azon dolgozik, hogy ezek fele részének technikai megvalósítását rendszerezze, leírja őket és hasznosíthatóvá tegye a zeneszerzők számára. Újításának másik különlegessége, hogy úgynevezett körkörös légzést valósított meg: egyszerre képes belélegezni és a levegőt a hangszerbe fújni, játékában tehát a hangzás folyamatossága nem szakad meg. Minderről azért szükséges a felvétel kapcsán is szólni, mert Matuz lemezén nem olyan modern zenei kompozíciókat lehet hallani, amelyek a hagyományos fuvolán a hagyományos játékmóddal szólalnak meg, hanem tökéletesen „átértékelődtek”. A lemez egyik oldalán a Matuz ihlette kompozíciók egy része elevenedik meg: Dubrovay és Dukay darabjait már az új lehetőségek sugallták. A most hallható művek közül kivált Dubrovay Matuziáda nevet viselő ciklusának egyik darabja hat meggyőzően a fuvola eddig soha nem hallott felhangjainak különleges kiaknázásával (a Matuziáda-sorozat mindegyike más-más technikai lehetőséggel él). Dukay szólódarabjában elsősorban a szokatlan színeket élvezzük; Dukay—Sáry fuvola-cselló darabja viszont az új hangzás élvezetével sem kárpótol eléggé terjengősségéért. A lemez másik oldalán a modern fuvolairodalom két „klasszikusa" szólal meg: Varése és Jolivet darabjai előlegezik, pontosabban: követelik a Matuz felfedezte új világot. Valójában Varése indította el korunk zeneszerzőinek érdeklődését a fuvola iránt 1936-ban; a Density 21,5 (a cím a platina sűrűségére utal) már olyan jellegzetességekkel él, amelyek a fuvola dallamhangszerből való továbbfejlesztését igénylik. Jolivet Öt varázsénekének előadása magán viseli Matuz egyéniségének jegyeit is: az ő javaslatai nyomán ugyanis új hatásokkal egészült ki a szép, valóban mágikus töltésű anyag. Az öt darab korántsem melodikus ötletességével hat (éppen e tekintetben tért el a fuvola szokványos kezelésmódjától). Jolivet néhány hangos motívummal dolgozik; ezek felfokozódása, majd lassú elcsöndesedése egységes légkört teremt, s — nyilván az előadónak köszönhetően — izgalmas, színes hangzásvilágot tár elénk, sőt olykor archaikus kicsengést kölcsönöz a daraboknak. Matuz körkörös légzéstechnikája fontos szerephez jut itt nemcsak úgy, hogy a hallgató jobban élvezheti általa a hangok ívét, töretlen folyamatosságát, hanem úgy is, hogy (például a második darabban) a szakadatlan hangzás külön is kiemeli az egy hangon való crescendálást (vagyis egyazon hang lassú, intenzív felerősítését). De Matuz légzéstechnikája mellett játéktechnikájának egyéb vonásai is: repetíciói, egészen finom pianói, s mindenekelőtt az utolsó darab hangzásának többszólamúsága bizonyítja, hogy az előadó csakugyan korunk legkiválóbb fuvolaművésze. A lemez mellékletén Matuz röviden vázolja hangszertechnikai újításának lényegét, s felveti a kérdést: „vajon ez a hihetetlen bőség felfogható-e, áttekinthető-e, hasznosítható-e? Vajon nem oltja-e ki önmagát? Folytatója lesz-e a fuvola XX. századi fellendülésének?” Rokonszenvesen szerény válasza szerint „mindez már a zeneszerzők műhelyében dől el. Ez a temérdek effektus immár ismert. S hogy mik benne a lehetőségek, az a jövő zenéje...” Nos, a lemez tanúsága szerint az alkotóknak érdemes kísérletezniük, ha Matuzhoz hasonló tehetségek serkentik fantáziájukat. Feuer Mária