Népművelés, 1980 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
A népművelés történetéből A műkedvelő (1906 -1907) A SZÍNKÉP első számának megjelenésekor Szále László azt írta az Új Tükörben, hogy a magyar műkedvelésnek nem volt még ilyen lapja. Volt, nem is melléklet, hanem önálló orgánum, A műkedvelő, mely A magyar műkedvelők lapja alcímet viselte. Kis alakú, 32 oldalas, igénytelen szürke borítójú füzetke, első száma 1906. május elsején jelent meg. Sem a címből, sem az alcímből nem világos, hogy nem minden műkedvelő művészeti ág lapja volt, hanem csupán egyé: a színjátszásé. Előzménye: rendszertelenül kiadott tíz füzetnyi egyfelvonásos, küllemre ugyanolyan, mint A műkedvelő. A „szaklap” — így nevezte magát nem kis öntudattal — júliust és augusztust kihagyva, havonta jött ki, de mindössze 16 száma jelent meg. Szerkesztője, a színművész Dezső József (1867—1915) pécsi esztendők után 1891-től a Nemzeti Színház tagja volt haláláig. Jellemszínész, főbb szerepei a Bolond a Lear királyban, a Dudás a Szentivánéji álomban, Pollito Moreto Donna Diánájában. Nemcsak játszott, de írt is: számos monológot és több darabot. Az első szám is egyfelvonásossal kezdődött, akár a műsorfüzet-elődök: A karperec. Ina J. B., vígjáték egy felvonásban. Okosan tette J. B., hogy névbetűi mögé rejtőzött, művecskéje ötödrangú francia polgári vígjátékok silány utánzata : egy ügyvéd és neje meg egy földbirtokos és neje űzi benne kisded szerelmi játékait egy hírlapíró közreműködésével, valamennyien ugyanazt a túlcifrázott, patetikus nyelvet beszélik, mint szerzőjük-atyjuk. Előtte 19 sornyi rendezői eligazítás, utána két és fél oldalon A színpadi festés és maszkírozás alapszabályai. Az „Általános rész”-ben egy „czikk”, egy fölhívás meg néhány hír: ezekről szaklap A műkedvelő. A Kezdő írók című írás a lapnak ars poeticája. Ennek az igénytelen füzetnek a célja — ahogy a szerkesztő írja — a szórakoztatáson és a műkedvelők színpadi kioktatásán kívül. . .a kezdet elején álló műkedvelő írók kioktatása és buzdítása. " Az írók „kioktatása” most tömören enynyi: „Alakjaik a magyar föld szülöttei legyenek, s hazai levegő lengje körül őket. .. eredetiségre törekedjenek..." A szerkesztőség azt ígéri, hogy saját kebelén belül kisebb bíráló bizottságot szervez, mely az előfizetők darabjait (úgy ám, darabokat nem akármely műkedvelő írók küldhetnek be, hanem csakis olyanok, akik egyúttal előfizetnek a lapra) szigorúan, de igazságosan megbírálja, a legjobbakat a Műkedvelők Színműtára megjelenteti, s a szerző repülhet a dicsőség, hírnév ragyogó útja felé — évi 6 korona előfizetési díjért. A kezdő írók a Levelezés rovatban fognak választ kapni, ígértetett, de a következő másfél évben egyetlen darab akármilyen rövid kritikáját sem olvashattam — úgy látszik, nem sikerült a magyar drámaírásnak ilyen módon való fölvirágoztatása. Még egy nagyobb írás az első számban: a Magyar Műkedvelők Társulatának fölhívása. A képzőművészkedő „amateurök” társaságának célja lesz a műkedvelők kiképzését előmozdítani, a műkedvelők munkáinak piacot és vásárlóközönséget teremteni. Megkeresések Budapest, Vas utca 15./a alá intézendők. A sokat — túl sokat — ígérő felhívás folytatása szeptemberben egy kicsit fenyegető: az MMT . csak abban az esetben fog megalakulni, ha a jelentkezők kellő számban tagokul be is lépnek." A tagság nagy előnye leend, hogy szerepelhetnek az Állandó Műkedvelői Kiállításon, s az eladni szándékolt tárgyak után befolyó összegek 75% %-t az illető kiállítóknak megküldetnek (így!). Megtudjuk még, hogy eddig 287 kiállítandó műtárgyat jelentettek be — a további több mint egy évben aztán nincs szó a képzőművészeti „amateurségről.” Még az első számban egy hír: a Nemzeti Színházban , fényes sikert araton dr. Dálnoky Lajos Arad megyei alispánnak „költői becsű” kétfelvonásos vígjátéka. A hír pontosan beleillik a lapocska „koncepciójába”: népszerűsít egy műkedvelő írót talán egyetlen előadott „művével” egyetemben, s rávilágít — hogy mai szót használjak — A műkedvelő „társadalmi elkötelezettségére”: „Különösen főúri műkedvelők (az én kiemelésem, Sz. E.) arathatnának benne sikereket, mert a darabban szükséges festői jelmezeket könnyen megszerezhetnék. Ideális dolognak tartanám valamely főúri parkban. . . előadni a darabot. A műkedvelő szerkezete igen egyszerű: minden számhoz előadásanyagot, többnyire egyfelvonásost, esetleg monológot, élőképekre bontható költeményt, majd — röviden és igen primitíven — a rendezéssel, játékkal kapcsolatos technikai tanácsokat ad. Művelődéspolitikai elvei, céljai, népművelő szándékai nincsenek, ilyen vonatkozású cikkeket nem kell hát közölnie. A megjelent darabokból, a szerzők kilétéből meg a tanácsokból azért kiderül egy s más. Kikhez szól, kiket kíván szolgálni a lap? Jómódúakat, akik a színpadon is magától értetődően viselik a frakkot meg a szmokingot; akiket ki kell segíteni, ha ügyetlen inasuk két ugyanazon kézre való kesztyűt hoz a föllépéshez; akiknek nem gond megfizetni egy francia darab előadásonként 10 koronás jogdíját, akiknek , cylindere az utolsó pillanatban lehetetlenül összeborzolódott, s vasaltatni már késő : hölgyeinkhez a tehetős körökből, a magyar műkedvelő ifjakhoz és úrleányokhoz — nekik akar segíteni „hűségesen” a folyóirat munkátlan életük bő szabad idejének agyonütésében. Justh Zsigmond hajdan parasztműkedvelőkkel játszatott népszínműveket. Dezső József korában működtek már munkások kulturális egyletei, munkásszínjátszók is akadtak: rájuk vagy legalább a „nemtelen” középosztályra nem gondol ez a „szaklap.” Milyen művek, milyen írók fordulnak elő A műkedvelő körében? Akár a középkorban, divat ezeken a hasábokon a névtelenség meg a névbetű. Az elefánt, a Jön a kérő, a Megy a kérő, A beteg, az Egy szál mirtusz stb. „kedvelt” egyfelvonásosokat szerzetlenül sorolják (a legutolsót Dezső írta), az első szám darabja „J. B.” szellemi teméke, s ki írhatta vajon O. Seb. monogram mögé rejtőzve a Robespierre című darabot? S a nevek? Kinek mond valamit Kárffy Ödöné, Széll Lajosé? Erdélyi Zoltán hírlapírót és dilettáns költőt arra sem érdemesítette a fiatal Kosztolányi, hogy róla szóló megsemmi-