Népművelés, 1983 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
ezt a kezdeményezést. Első pillanatra meglepő volt, hogy színjátszótalálkozón is felbukkan a folklórnak ez a formája. • A somogyudvarhelyi honismereti szakkörnek Születéstől a házasságig című összeállítását látva meg is maradt az az érzésem, hogy ez az egyébként élvezetes produkció inkább Veresegyházra (illetőleg Gödöllőre) való lenne. (Rendező: Csizmadia Lajosné.) A balmazújvárosi hagyományőrző csoportnak Németfalusi lakodalom című, Harangi Jánosné rendezte előadása jobban meggyőzött arról, hogy vannak határesetek, amelyek akár színjátszásnak is tekinthetők. Ezt elsősorban a „halottas játék”-nál éreztem, amelyben az ősi népi színjátéknak olyan gyökerei élnek tovább, amelyekből sok-sok évszázaddal ezelőtt a hivatásos színjátszás is kibontakozott... S ha már itt tartunk, térjünk rá a vásári komédiákra. Ezek az általában rövid lélegzetű színháztörténeti emlékek nem túlzottan régen kerültek a színjátszók műsorára. Kétségtelen, hogy iskoladarabnak alkalmasak, sokféle színészi fogást meg lehet tanulni rajtuk. Bizonyos alkalmakkor előadhatók is, de az a gyanúm: Tabarin nem az a szerző, akivel az amatőrök elhódíthatják a falusi közönséget a bulvárdaraboktól. A sorkikápolnai Keszőce színpad és a lipóti KISZ színjátszócsoportja Gergye Rezső, illetve Fazekas Lászlóné rendezésében mutatott be ezúttal vásári komédiákat. Megkockáztatom a szentségtörés vádját, amikor Tabarin után rögtön Illyést említem. Műfaját tekintve ugyanis a Tűvétevők a vásári komédiához áll a legközelebb, a színjátszói felkészültségnek is hasonló szintjét követeli. A siker lehetősége annyival nagyobb, amennyivel Illyés neve többet jelent a nézőnek Tabarinénnál, és amennyivel több alkotói lehetőséget kínál a színjátszónak ismert magyar típusok megformálása Moliére előtti francia (vagy akármilyen) szerepsémákénál. A sárrétudvari művelődési ház színpada lenyűgöző naturalista játékteret alakított ki eredeti parasztbútorokból, a komédia szövegével és fordulataival azonban nem tudott megbirkózni. A látvány javára billentette a mérleget néhány jól sikerült némajáték. A zavarosban halászó szolgálólány és udvarlója mindig figyelmet tudott kelteni. (Rendező: Tódor Györgyné.) Azt hiszem, a Tűvétevőket is olyan „iskoladrámának” kell tekintenünk, amelynek színreviteléből annál többet tanulnak amatőrjeink, mennél bátrabban építik az előadásba saját friss, életszerű megfigyeléseiket. De közönséghódító sikerre csak kivételesen ötletgazdag megformálása vezethet. A paraszti fukarságról szól Sásdi Sándor Nyolc hold föld című drámája is (amelynek jászfényszarui bemutatójáról korábban részletesen írtam). Milyen helyet foglalt el ez a produkció a kimlei mezőnyben? A huszas évekbeli regényből az ötvenes években írt dráma előadását mind a zsűri, mind a közönség a találkozó legjobb produkciójának ítélte. Az együttes két beugró szereplővel is zavartalan teljesítményre volt képes. Ebben a tényben az a legörvendetesebb, hogy Kovács Andrásné láthatólag nemcsak produkciókat teremt, hanem társulatot is nevel. A kimlei művelődési ház irodalmi színpada Tótágas címmel szerkesztett játékot mutatott be Benitsch Ferenc rendezésében. Az együttes a szatirikus társadalombírálatra törekedett. A kulturáltan előadott általánosságok mellett az ifjúsági mozgalomban jelentkező formalitásokat kifigurázó jelenetek voltak figyelemre méltók, örvendetes, hogy a KISZ-es korosztályú fiatalok nem veszítették el gyerekkori felszabadult játékkedvüket. Lényegében a máról szól a szécsényiek előadása is: Erdős Istvánnak Nyomába ért a gyorsvonat című dokumentumjátékát állították pódiumra. (Rendező: Molnár Ernő.) A konzervatív falusi erkölcsök és képviselőik által halálba kergetett munkásasszony tragédiája néhány éve már az amatőrmozgalom repertoárdarabjának tekinthető. Ez az előadása azonban klubszerű körülmények között bizonyára hatásosabb lett volna, mint nagyszínpadon, ahol az egyhangú felgépezés csak hangsúlyozta dramaturgiai statikusságát. Bensőségesebb térképzéssel érvényesülhetnének a színjátszói azonosulás őszinteségében rejlő értékek. A legnagyobb vitát válthatta volna ki — ha a szervezés hagy erre lehetőséget — a pilisi művelődési ház együttesének Tékozlók című előadása. A rendező — Hégely Gábor — saját egyfelvonásosát vitte színre hat diáklánnyal. Az amatőr festőnek sem utolsó gimnáziumi énektanár ízig-vérig városi je A balmazújvárosiak „halottas játéka"