Népművelés, 1986 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... Baptista Imaházat. Megnézték az Ár­pád hídnál lévő római kori katonai fürdő romjait, jártak a Sipos Halász­kertben (ahol még csárdást is táncol­tak), fürödtek a margitszigeti Ther­mal Szállóban. Kirándultak Eszter­gomba, itt megnézték a Bazilikát és a Keresztény Múzeumot, Dömösö­n ebédeltek, szentendrei sétájuk a neve­zetes múzeumokon túl a skanzen megtekintését is lehetővé tette. Az Or­szágos Széchényi Könyvtárban gya­korlottan keresgéltek a katalógusok között, színháztörténeti kiállítást néz­tek meg, majd tájékoztatót hallgattak a magyarságkutatás eredményeiről. A Margitszigeti Szabadtéri Színpa­don a Magyar Állami Népi Együttes előadását látták, jártak a Néprajzi Múzeumban meg a Nagycsarnokban, sétáltak a belvárosban és hajókáztak a Dunán. Egy hét alatt nem kis telje­sítmény lehetett! A TIT-székházi záróbeszélgetésen mégsem panaszkodott senki a prog­ram zsúfoltságáról. Az ott megjelent szakemberektől többek között kör­nyezetvédelemmel összefüggő kérdé­seikre kaptak választ, jó néhányan a Magyarország történetéről szerzett is­mereteiket egészítették ki, de érdek­lődtek az egyház és az állam kapcsola­táról is. A pergő kérdések mély, való­ságos érdeklődést tükröztek. Sokan jegyzeteltek, s miután tudom, hogy e szervezet semmiféle képzését nem kö­veti beszámolás, így bizton hihetjük, hogy csak saját maguk örömére­­okulására tették. Volt, akit az adott kérdés éppen nem érdekelt, de az sem érezte kellemetlenül magát: elővette az aznapi Daily News-t, és olvasni kezdte. Egy hölgy pedig fölállt, és ki­sétált a teremből, kicsit lazítani. Ro­konszenves volt a kötetlenségük és közvetlenségük. A programokat az idős emberek igényei alapján állította össze a Nép­művelők Egyesületének munkacso­portja, melyben Bárd Anna, Bors Zsu­zsa, Harangi László, Király István, Kovács Katalin, Lay Béláné és Talyi­­gás Katalin dolgozott. Tőlük igen kö­rültekintő munkát igényelt az esemé­nyek zavartalan lebonyolítása, melyet részben társadalmi munkában, rész­ben megbízás alapján végeztek. Rend­szeres, folyamatos kapcsolat esetén a csoportok fogadása ily módon nem képzelhető el. Ugyanakkor nagy ha­szonnal járna, ha az idősekkel foglal­kozó magyar szakemberek módszer­tani ismereteket szerezhetnének anél­kül, hogy ezért külföldre kéne utazni­uk. Figyelmet érdemel az a tesztlap, melyet a jelentkezést követően tölte­nek ki az Elder Hostellel utazni vá­gyók. Ha már beosztották őket egy adott csoportba (amelyik az általuk kiválasztott országot keresi fel, a ne­kik megfelelő időpontban) a személyi adatokon túl nyelvtudásukról, esetle­ges rokoni kapcsolataikról, hobbijuk­ról érdeklődnek. Kíváncsiak, hogy milyen indíték alapján választották éppen az ajánlott utat, hogy részt vet­tek-e már máskor is az Elder Hostel szervezésében vagy másként külföldi utazáson? A program befejeztével a csoporttal kívánnak-e visszatérni? Lesz-e valamilyen nevezetes ünnepük az utazás időtartama alatt (pl. szüle­tésnap)? Van-e olyan egészségi prob­lémájuk, amelyről a csoportvezetőnek tudnia kell, hogy minél kényelmesebb legyen az útjuk? Egy nyolcvanadik évéhez közeljáró New York-i hölgy, aki valaha a Met­ropolitan Múzeum munkatársa volt, a kérdésekre ezt válaszolta: „Egészen kiváló az egészségem. 1936-ban már jártam Magyarországon, általában a művészet érdekel, különösen a zene. Foglalkoztat az Osztrák-Magyar Mo­narchia története.” Az ilyen előkészítés alapul szolgál a szervezésnek. A kitöltött adatlapok tanúsága szerint a legtöbb résztvevő a 70-80 év közöttiekből került ki. Na­gyobbrészt értelmiségiek (van köztük pedagógus, közgazdász, matemati­kus, szociális tanácsadó és így to­vább). Olyan anyagi körülmények kö­zött élők, akiknek nem gond kifizetni a háromhetes útért 1700 dollárt. Az Elder Hostel szervezett már hó­napokkal az utazást megelőzően be­vonja, „ráhangolja” az eseményekre az arra vállalkozót, de hosszú időre programot ad az utazást követően is, hisz annak „feldolgozása” maga is él­mény. Fellegi Beatrix Arcok a csoportból (Béres János felvételei)

Next