Népművelés, 1986 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... MNE... Baptista Imaházat. Megnézték az Árpád hídnál lévő római kori katonai fürdő romjait, jártak a Sipos Halászkertben (ahol még csárdást is táncoltak), fürödtek a margitszigeti Thermal Szállóban. Kirándultak Esztergomba, itt megnézték a Bazilikát és a Keresztény Múzeumot, Dömösön ebédeltek, szentendrei sétájuk a nevezetes múzeumokon túl a skanzen megtekintését is lehetővé tette. Az Országos Széchényi Könyvtárban gyakorlottan keresgéltek a katalógusok között, színháztörténeti kiállítást néztek meg, majd tájékoztatót hallgattak a magyarságkutatás eredményeiről. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Magyar Állami Népi Együttes előadását látták, jártak a Néprajzi Múzeumban meg a Nagycsarnokban, sétáltak a belvárosban és hajókáztak a Dunán. Egy hét alatt nem kis teljesítmény lehetett! A TIT-székházi záróbeszélgetésen mégsem panaszkodott senki a program zsúfoltságáról. Az ott megjelent szakemberektől többek között környezetvédelemmel összefüggő kérdéseikre kaptak választ, jó néhányan a Magyarország történetéről szerzett ismereteiket egészítették ki, de érdeklődtek az egyház és az állam kapcsolatáról is. A pergő kérdések mély, valóságos érdeklődést tükröztek. Sokan jegyzeteltek, s miután tudom, hogy e szervezet semmiféle képzését nem követi beszámolás, így bizton hihetjük, hogy csak saját maguk öröméreokulására tették. Volt, akit az adott kérdés éppen nem érdekelt, de az sem érezte kellemetlenül magát: elővette az aznapi Daily News-t, és olvasni kezdte. Egy hölgy pedig fölállt, és kisétált a teremből, kicsit lazítani. Rokonszenves volt a kötetlenségük és közvetlenségük. A programokat az idős emberek igényei alapján állította össze a Népművelők Egyesületének munkacsoportja, melyben Bárd Anna, Bors Zsuzsa, Harangi László, Király István, Kovács Katalin, Lay Béláné és Talyigás Katalin dolgozott. Tőlük igen körültekintő munkát igényelt az események zavartalan lebonyolítása, melyet részben társadalmi munkában, részben megbízás alapján végeztek. Rendszeres, folyamatos kapcsolat esetén a csoportok fogadása ily módon nem képzelhető el. Ugyanakkor nagy haszonnal járna, ha az idősekkel foglalkozó magyar szakemberek módszertani ismereteket szerezhetnének anélkül, hogy ezért külföldre kéne utazniuk. Figyelmet érdemel az a tesztlap, melyet a jelentkezést követően töltenek ki az Elder Hostellel utazni vágyók. Ha már beosztották őket egy adott csoportba (amelyik az általuk kiválasztott országot keresi fel, a nekik megfelelő időpontban) a személyi adatokon túl nyelvtudásukról, esetleges rokoni kapcsolataikról, hobbijukról érdeklődnek. Kíváncsiak, hogy milyen indíték alapján választották éppen az ajánlott utat, hogy részt vettek-e már máskor is az Elder Hostel szervezésében vagy másként külföldi utazáson? A program befejeztével a csoporttal kívánnak-e visszatérni? Lesz-e valamilyen nevezetes ünnepük az utazás időtartama alatt (pl. születésnap)? Van-e olyan egészségi problémájuk, amelyről a csoportvezetőnek tudnia kell, hogy minél kényelmesebb legyen az útjuk? Egy nyolcvanadik évéhez közeljáró New York-i hölgy, aki valaha a Metropolitan Múzeum munkatársa volt, a kérdésekre ezt válaszolta: „Egészen kiváló az egészségem. 1936-ban már jártam Magyarországon, általában a művészet érdekel, különösen a zene. Foglalkoztat az Osztrák-Magyar Monarchia története.” Az ilyen előkészítés alapul szolgál a szervezésnek. A kitöltött adatlapok tanúsága szerint a legtöbb résztvevő a 70-80 év közöttiekből került ki. Nagyobbrészt értelmiségiek (van köztük pedagógus, közgazdász, matematikus, szociális tanácsadó és így tovább). Olyan anyagi körülmények között élők, akiknek nem gond kifizetni a háromhetes útért 1700 dollárt. Az Elder Hostel szervezett már hónapokkal az utazást megelőzően bevonja, „ráhangolja” az eseményekre az arra vállalkozót, de hosszú időre programot ad az utazást követően is, hisz annak „feldolgozása” maga is élmény. Fellegi Beatrix Arcok a csoportból (Béres János felvételei)