Népművelés, 1986 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
kinthették meg őket először az érdeklődők az 1900-as évek elején). A nyitást szolgálta múzeumunknak és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának 1984 őszén kötött együttműködési szerződése. Ennek alapján vetélkedőt szerveztünk a Petőfi Sándor nevét viselő budapesti szocialista brigádoknak. 1985 tavaszán a HVDSZ, a KSZDSZ, az építők, a KPVDSZ, meg a postás szakszervezetektől több mint 40 brigád nevezett be. A versenyben való részvétel első feltétel a brigádok tárlatlátogatáson való részvétele volt; itt szakszerű vezetéssel alaposan megismerkedhettek a Petőfi-kiállítással. Kötelezővé tettük a látogatást, hiszen a szellemi totó kérdéseire a válaszokat a kiállításon kaphatták meg a versenyzők. Csak a 13+1-es találatot elért csapatok jutottak tovább - így is tizenegy. Ez a szép teljesítmény azt is jelezte, hogy a múzeumpedagógusok sikeresen ismertették meg a kiállítást az érdeklődőkkel. A hallgatóság jegyzetelve, magnófelvételt készítve igyekezett alaposan felkészülni. A játékban maradt csapatokat levélben értesítettük a további feladatokról. A kiállítás újabb megtekintése mellé Illyés Gyula Petőfi Sándor meg Fekete Sándor így élt a szabadságharc költője című munkájának, valamint Petőfi Sándor összes verseinek, prózájának ismeretét kértük. Az ajánlott olvasmányokon kívül - a legismertebbek kivételével - egy Petőfi-vers megtanulását kötelezővé tettük. A középdöntő kérdéseit múzeumpedagógusaink s a kiállításrendezők közösen állították össze s az egész verseny ideje alatt szorosan együttműködtek. A rendezvényt a Fővárosi Művelődési Házban tartottuk 1986 februárjában. (Az ide bejutó tizenegy csapatból elfoglaltsága miatt kettő nem jelenhetett meg.) A fordulatos feladatok közül számomra a legbensőségesebb mozzanat az volt, amikor minden brigádnak egyik tagja előadta a verset! Egyszerűen nem tudtam közreműködőként hallgatni őket; gondosan jegyzeteltem, mint valami zsűritag, vagy inkább mint a szavalókért reszkető versmondó... Elhangzott Az Alföld, a Szeptember végén, a Fa leszek, ha... a Temetésre szól az ének, a Falu végén kurta kocsma közvetlen egyszerűséggel, tisztán. A Jövendölést már közönséghez szokott „profi” versmondó adta elő jó készséggel. Torokszorító élmény az 1848, te csillag... előadása. Egy törékeny kicsi asszony, Szalai Józsefné (az Országos Szakipari Vállalat dolgozója) olyan átéléssel mondta el, hogy minden jelenlévő érezte: megszólaltatójának ez a vers maga Petőfi. (A középdöntő befejeztével a versenyzők emléklapokat, a kiesett csapatok okleveleket s a múzeum kiadványait kapták jutalomképpen.) A döntőt a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztük 1986 márciusában. A zsűri elnöki tisztére Fekete Sándor írót, az Új Tükör főszerkesztő-helyettesét kértük föl, mellette dr. Németh Tibor, az SZBT titkára s dr. Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója segédkezett. A versenyben maradt öt csapatot a Lotz-teremben Endrei Judit köszöntötte. Villámkérdések sorozata után a középdöntőben előadott versekből Miért szép? címmel készített elemzésüket olvasták fel a versenyzők. Majd az 1848. március 15-i események színtereinek diafilmsora után Pest-Buda korabeli térképén a játékosoknak be kellett jelölniük a forradalmi események helyszíneit. Zárójátékként ezeknek a bemutatását kértük a csapatoktól riport, tudósítás, helyszíni közvetítés formájában. Nagyszerű hangulatban peregtek az események, s a pótvillámkérdések segítségével kialakult a végső sorrend: 1. A Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat II. Az Országos Szakipari Vállalat III. A Józsefvárosi Közért brigádja. A győztesek könyvutalványokat, Petőfi dagerrotípiájának másolatát s nem utolsósorban a játék örömét kapták. A múzeum főigazgatója pedig bejelentette, hogy az első három helyezett brigád ősszel autóbuszos kiránduláson Petőfi-emlékhelyeket keres föl (Budapest-Dunavecse-Kiskőrös-Kiskunfélegyháza-Budapest útvonalon). Dr. Kiss József irodalomtörténész kísérte el a társaságot, s tartott előadást Dunavecsén a volt mészárszéknél. Az előadás illusztrálásaképpen Petőfi leveleiből s ott írott verseiből hangzott el néhány. Egy hangulatos Duna-parti séta után folytattuk utunkat. Kiskőrösön a szülőháznál időztünk hosszabban. Kiskunfélegyházán maga az igazgató mutatta be a Kiskun Múzeumot, s „rémisztett el” mindnyájunkat a Börtönmúzeumban. Ez a nap méltó lezárása volt az egy éve tartó vetélkedősorozatnak, s bízunk abban, hogy múzeumunk hasonló szép programokat valósíthat meg a jövőben is. Havas Judit Az elsők... ...és a díj átadása (Bókay László felvételei) 29