Népművelés, 1987 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1-2. szám

A művelődési folyamatokat és szokásokat befolyá­solják a legutóbbi időszak új vonásai is: a jövedel­mi viszonyok és a jövedelemszerzési stratégiák változása, a munkával és munkában eltöltött idő széles rétegre kiterjedő növekedése, a fogyasztás szerkezeté­nek átalakulása, a turizmus és idegenforgalom bővülő alkalmai, új közvetítő eszközök megjelenése stb. Mind­ezek a - nemegyszer viharos tempójú és erejű - változá­sok a korábbi időszakoknál gyorsabb alkalmazkodást, nagyobb változatosságot, változtatási készséget és vál­tási képességet követelnek a közművelődéstől. S ha megállapítjuk például, hogy nőtt a szórakoztató rendez­vények, a kikapcsolódást kínáló műsorok iránti igény, akkor ebben is ismerjük fel, ragadjuk meg a meglévő érdeklődést. Ahogy a közhasznú ismeretek erősödő vonzására is színvonalas, tartalmas programkínálat le­gyen a válaszunk. S mind tartalmi, mind szervezeti szem­pontból kedvező, ösztönző körülménynek, adottságnak kell tekintenünk a változatos formában alakuló és műkö­dő közösségeket együtteseket, egyesületeket, társasá­gokat, köröket, népfőiskolákat. Ezeknek tagjai igazi szö­vetségeseink, munkatársaink, nemcsak kérik, igénylik, hanem teremtik is a lehetőségeket. Már látható és ma még rejtve lappangó konkrét fel­adataink kiindulópontja, kerete változatlanul a tizenkét évvel ezelőtti párthatározat és az erre épülő évtizedes közművelődési törvény. Már csak azért is, mert e doku­mentumok jó néhány teendője még elvégzetlen, befeje­zetlen. Mégis kiindulópontról és keretről kell beszél­nünk. Rövid távú teendőink meghatározásakor tekintet­tel kell lennünk a már említett fontos gazdasági, társa­dalmi változásokra, a dokumentumok más feltételek kö­zött, más közegben fogalmazódtak meg. A legutóbbi országos mérlegkészítés alig két éve, 1984-ben a közművelődési munkában már újabb teen­dőket is körvonalazott. Többek között szólt a nép és a kultúra viszonyáról, a társadalom műveltségi állapota javításának feladatairól, az értékközvetítés szükségessé­géről, a szabadidő igényes eltöltéséről, az öntevékeny­ség szükségességéről, a feltételek további megteremté­séről és javításáról. A közművelődés feltételrendszere - különösen a helyi művelődési otthonok, könyvtárak, néhány nagy közgyűjtemény állapota miatt - csak nagy erőfeszítéssel tudja ellátni alapfeladatait. Azt hiszem, az is a feszültségforrások számát szaporítja, hogy egyszerre kell mennyiségi hiányokat pótolni, arányokat javítani, és ugyanakkor minőségi változásokat elérni; olyankor, ami­kor környezetünk is gondokkal küzd. Tudjuk, hogy nem­csak rossz, elhanyagolt épületek vannak a települése­ken, hanem jelentős közösségi létesítmények is épültek és épülnek új beruházásként, felújításként. A megyék VII. ötéves tervében tekintélyes arányban kaptak helyet közművelődési intézmények, közösségi házak. Ez olyan alap, sőt olyan távlat, amely szakmánknak önbecsülést, további ösztönzést adhat. Azonban amikor erről szó­lunk, akkor sem feledkezhetünk meg számos égető anyagi gondunkról. A művészeti szövetségek ez évben tartott közgyűlésein is az egyik központi kérdés éppen a pénzügyi feltételek hiánya, illetve biztosításának lehet­séges megoldása volt. A különféle vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az árak emelkedése, a megélhetési viszonyok nehezebbé válása leghamarabb a művelődésre fordított összegek felhasználására hatott. Ma a kérdés úgy is feltehető, hogy a kultúrát meddig tudja támogatni az állam, és milyen arányban kell részt vállalnia az állampolgároknak. Az új jelenségek terem­tette feszültségek mérséklése csak a gazdaság- és műve­lődéspolitika közös mérlegelése és felelőssége alapján képzelhető el. Szélesebb, gazdagabb kínálattal, diffe­renciált támogatási rendszerrel, a lakosságra való költ­ségáthárítás ésszerű arányának megkeresésével, megta­lálásával lenne oldható ez a feszültség. A feltételekhez szorosan hozzátartozik, hogy a köz­­művelődés szűkebb területein dolgozó közel harminc­ezer embernek a többsége felkészülten, elkötelezetten látja el ideológiailag, politikailag fontos feladatát, mi­közben lemaradás van erkölcsi-anyagi elismerésükben. Az élet- és munkakörülmények javítását a tanácsok egy része felelősen, dicséretesen saját erőforrásból már meg­kezdte, de ez nem helyettesítheti a központi, országos rendezést, amelynek szorgalmazása az állami irányítás­nak változatlanul megkülönböztetett rangú feladata és törekvése. Az említett közművelődési program nehezebb körülmények között s a vártnál lassabban valósul meg, de továbbra is megállja a helyét. Az új kezdeményezé­sek, a helyi öntevékenység erőteljes jelentkezése is ezt bizonyítják. A népművelők, a könyvtárosok, a muzeoló­gusok, az ismeretterjesztésben, a filmforgalmazásban dolgozók felelőssége most nem utolsósorban abban van, hogy mennyire ismerik meg és fel ezekben a dina­mikus kezdeményezésekben a lehetőségüket, mennyire találják meg benne saját feladatukat. A helyi erők sokol­dalú összefogásának jó példái azt bizonyítják, hogy a lakóhelyek, a munkahelyek a közös érdekeltségben, a közművelődési élet alakításában is meglelik egymást. A közművelődés színvonalának emelése fontos társa­dalmi érdek, melynek felismerése és felismertetése, fo­lyamatos végzése további erőfeszítéseket igényel az irá­nyításban és az intézményekben dolgozóktól egyaránt. E munka nem lehet egy vagy két intézménytípus felada­ta, csak rájuk terhelt, csak tőlük számon kérhető kötele­zettség. Már azért sem, mert a közművelődési intézmé­nyek saját feladataikat, törekvéseiket is csak úgy tudják megvalósítani, ha megfelelő együttműködés alakul ki köztük, ha tevékenységük kiegészítő, orientáló, ösztön­ző háttérre, kapcsolatrendszerre számíthat és támasz­kodhat. A tanácsokkal megteremtendő közvetlen kap­csolatra való törekvéseinknek több oka van: egyrészt az adott megyében folyó közművelődési, közgyűjteményi munka körülményeinek, feltételeinek figyelemmel kísé­rése, közös biztosítása, másrészt az ott dolgozó népmű­velők, közművelődési szakemberek tekintélyének erősí­tése- közvetlenül a tárgyalásokba való bevonással vagy közvetve problémáik felvetésével, képviseletével. E fel­adatok megvalósítása érdekében nagyobb aktivitásra, kezdeményezőkészségre, összefogásra van szükség. A Művelődési Minisztériumnak ezt a kívánalmat ter­mészetesen nemcsak igényelnie, ösztönöznie kell, ha­nem ennek jegyében, ennek érdekében cselekednie.

Next