Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
nem készít föl arra, hogy a művelődés elhivatottjai idegenforgalmi szakemberek is legyenek. Úgy lehetne fordítani ezen, ha az idegenforgalom állandó vevőként jelentkezne igényeivel az intézményeknél. Most az ügyességtől függ, ki milyen műsort tud megcsinálni a térségben, milyen feltételekkel köt üzletet és hányféle konfliktuson képes úrrá lenni. A művelődési házak akár egymás ellen is dolgozhatnak, annyira nem tudnak egymás tevékenységéről. Az a bizonyos balatoni műsoriroda kulcskérdés az előrelépésben, mert hatékonyabban ajánlhatna műsorokat, és kizárólag ezzel kellene foglalkoznia! A három megye munkája ugyanis minden szintetizáló törekvés ellenére elkülönül, közös kockázatvállalásuk legalábbis még sohasem jött létre. Lépni pedig muszáj. Már csak azért is, mert a BIB 1988-ban legalább tízszázalékos növekedéssel számol az idegenforgalmi turizmusban. Siófok: „háttérszolgáltatás" Takács Sándor, a Siófoki Dél-Balatoni Kulturális Központ igazgatója több mint két évtizedes tapasztalatait öszszegzi. Úgy tartja, nincs kulturális idegenforgalom Magyarországon, legalábbis nincs tudatosan kiépített rendszere. A kulturális programokat valamiféle háttérszolgáltatásként adjuk csupán hozzá az idegenforgalomhoz. .. Végül is megjelennek a külföldiek előtt szellemi és tárgyi értékeink, előadóművészetünk, ám ezek csak eseti akciók. Talán a Tavaszi Fesztivál kivétel ez alól, egyébként sohasem a rendezvények motiválják a magyarországi utazást, azok csupán az itt tartózkodás velejárói. Hogyan lehetne mégiscsak föllendíteni a kulturális idegenforgalmat? Miért késtek eddig az erre irányuló kezdeményezések? Az idegenforgalom és a kultúra mindeddig két külön kategóriaként jelent meg. S hogy jobban értsem őt, visszaidézi művelődési miniszterünk találó megfogalmazását: „A magyar kultúra értékeit nemcsak úgy mutathatjuk meg a világnak, hogy drága pénzen utaztatjuk a produkcióinkat; lehet úgy is, hogy a hozzánk látogató külföldieket nyerjük meg velük.” Jó időszak a cselekvésre, hogy most mindkét ágazat kényszerhelyzetben van, így egyik is, másik is azt teheti benne, amihez leginkább ért! Ráadásul gazdasági érdekeik is ugyanazt diktálják. Alapvető felismerés: kultúra létezhet idegenforgalom nélkül, ennek fordítottja viszont lehetetlen! Minőségi turizmust csak kultúrával teremthetünk bármely országrészben. És fantasztikus lehetőségek rejlenek a két ágazat együttműködésében. Olykor persze ütközik a helyi érdek a deficites idegenforgalomi rendezvényével. Ez a 23 ezer lakosra épült intézménystruktúra nem az idegenforgalmi programszolgáltatást tűzte ki eredeti céljául. A hálózat nagy részében a minőségi turizmus kiszolgálásáról, illetve annak feltételeiről nem is lehet beszélni. Mivel a felújítások programja kb. 1980 óta lényegében leállt, a kultúra oda zuhant vissza, ahol az egész magyar köztudatban állt... Nincs más erőforrás, lényegében a megyék belsőbb területeitől kell elvonni a pénzt a tóparti rendezvényekre... S mivel nem a művelődési intézmények „kezében” van a vendég, úgy volna ésszerű, ha az utazási irodák kötelessége lenne a programértékesítés, a kulturális szakembereké pedig a jó színvonal. A siófoki művelődési ház tisztán üzleti alapon szerződött az IBUSZ-szal, mindkettőjük hasznára. Ha az iroda több programot köt be az idegenforgalomba, az jó az országnak, jó az IBUSZ-nak és jó a dél-balatoni intézményeknek is. A szerződéses programértékesítés nem egyedi példa az országban, Sopron térségében is működik hasonló szisztéma. Szervezési biztonságot alkotnak az állandó partnerek. Balatoni Ősz Úgy fogalmaztam, a kulturális idegenforgalomban előbbre kell lépnünk. Takács Sándor szerint az első lépés a programértékesítésekbe való beépülés lehet. A második viszont, ha olyan vonzerővé érleljük a magyar kultúrát, amiért érdemes hozzánk utazni! Ilyen lesz talán idén - a Tavaszi Fesztiválhoz hasonlóan, ugyancsak a szezon széthúzását szolgáló - első Balatoni Ősz rendezvénysorozata. Ezúttal nem csak fogadják a Balatonon a külföldieket, inkább minden adottságra és specialitásra építve, karakterre szabott programajánlattal várják őket; mindarra, ami számot tarthat érdeklődésükre. (Csupán egy-két példa: Keszthely a komolyzene hagyományaira, Badacsony a borkultúrára, Balatonfüred a vízisportokra, Siófok az előadóművészetekre, Fenyves a lovasturizmusra épít.) Nyaranta tulajdonképpen a hetvenes években kialakult műsorszerkezet várja a látogatókat, legföljebb az arányok változtak. A tanácsi intézmények koordinációs feladatát a Dél- Balatoni Kulturális Központ látja el a megyében, ám a teljes balatoni kínálat igazi szinkronja még mindig várat magára. A művelődési intézmények nem is hivatottak a kulturális idegenforgalom iránti igényt felmérő marketing munka felvállalására. Egyelőre a tömegturizmus gyakorlata érvényesül a Balatonon. Létezik már emellett például konferencia-, üzleti és rétegturizmus is, ám a gazdasági gondokkal övezett rétegprogramok száma az utóbbi években inkább csökkent, míg a tömegeket vonzó rendezvényeké tovább növekedett. Az úgynevezett nagyrendezvények automatikusan áttevődtek a legnagyobb kapacitású és a jobb adottságú színpadokra, így a konkurencia ezt a művelődési központot nem is zavarja igazán, annyira más területeken tevékenykednek a többiek. A fejlesztés irányát a Balaton déli partján így összegezhetnénk: vendégkört szervezni körzetük kulturális értékeire. Kaposy Zsuzsa Tisztességtelen verseny: plakátháború