Népművelés, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám

turistaszezonhoz, le kellett tehát mon­dani a külföldi látogatókról is. És az idei év? Az igaz, hogy a sport­­csarnok látott már szebb napokat és több vendéget, de Garbareket kétez­ren hallgatták-nézték végig. Az is igaz, hogy volt olyan produkció, amelyre még ötvenen sem voltak kí­váncsiak, a rendezvény azonban még üzletnek sem volt rossz. Több nagy névre lenne szükség - mondták, bár Anette Lowmant eddig kevesen is­merték, mégis hatalmas sikert ért el. Anette Lowman elbűvölte a közön­séget. A kedves, érdekes arcú és hangú énekesnő a Szuper Trió kíséretében most lépett fel először Magyarorszá­gon. Gyakran ad elő a nagy klassziku­sokon kívül blues-t is, énekel spirituá­lékat, s repertoárját gazdagítják a Brodway-feldolgozások. Beszélgetés közben szívesen emlékezett vissza a Joe Turner és Clark Terry zenekarai­val való fellépésekre. Úgy gondoltam, Amerikában számos lehetőség nyílik a zenei tervek megvalósítására, ezért is meglepő, hogy a színesbőrű énekes­nő Franciaországban folytatta pálya­futását. Öt éve él Párizsban. Talán nagy szerepe volt annak ebben a vál­tásban - mondta -, hogy Amerika már fárasztotta, és nem tetszett igazán a neki nyújtott élet. Akinek a dzsessz az élete, az az USA-ban dzsessz nélkül nem tud létezni, mert úgy érzi, hogy az amerikai fiatalok már nem is igen ismerik ezt a fajta zenét. „Zenész va­gyok, és Franciaországban nagyobb esélyt látok a boldogulásra a munka, vagyis a zene, tehát az élet szempontjá­ból”. A bajorországi Rosenheimben mutatkozott be először a Szuper Trió­val, ahol ott voltak még Joanne Brac­­keen, Pharoah Sanders és Philip Cat­herine zenekarai is. Ezután hívta meg az Interkoncert Debrecenbe. Jó dolog­nak tartja, hogy a magyarokkal együtt dolgozhat, és eredményesnek érzi a velük folytatott munkát. Augusztusban vagy szeptemberben jelenik meg egy nagylemeze, melyet Archie Shepp szaxofonossal és Hora­ce Parian zongoristával közösen ké­szített. Zenei és lelki kondíciójának megőrzésében szerinte jót fog tenni az, hogy Debrecennel záruló sorozata után két hónapra Spanyolországba utazik­­ pihenni. A dzsessz - éppen önmagával - ré­gen megcáfolta tömegárujellegét. Egy hagyománnyal, egy évről évre ismét­lődő eseménnyel kapcsolatban gyak­ran felmerülhet a kérdés: vajon nem csupán a hagyomány, a tisztelet, az eddig kiharcolt nívó tartja-e továbbra is életben. A válasz: nem. Hiszen a korábbi sikerek, amellett hogy bizto­sítékai is egy következő sikernek, csak ösztönzőleg hatnak - az eddigieknél is jobb teljesítményt kell elérni. Azt se felejtsük el, hogy a tapasztalatok gyűlnek, s ezektől gazdagodva csak újabb garanciát vállalhat egy város a korántsem tömegigény kielégítésére. Mert mit is láthatunk, élhetünk át a dzsessz hallgatása közben? - Arco­kat. Utazást egy másik világba a zene költészete által. A mozdulatok, a né­zések vagy az éppen lecsukott szemhé­jak örök teremtésről tanúskodnak. Egyéniségek: visszatérő és mindig új muzsika hordozói, egy sajátos művé­szet varázslatában élő „játékosok” - emberek. A zenész átlopja magát a hallgató fülekbe, új dimenziót nyitva a nemcsak órákra szóló élvezetnek. Ötletek, élő csodák, komoly játék, fa­lakat ledöntő, mégis lágy suhanás. Dzsessz. A „nem ismerem, most megtudom” mérhetetlen élménye. Most majd megigazítom magamban, ami fáj. Még egyszer: dzsessz. Vitéz Ferenc LAKODALMASTÓL A TORKOSCSÜTÖRTÖKIG Pávakörök, népi együttesek Zalában Idestova húsz éve, hogy - a Röpülj, páva című televíziós műsor hatására - elkezdődött, s rövidesen az adás nevé­vel fémjelzett mozgalommá terebélye­sedett az a folyamat, melynek nyo­mán a falvakban, városokban sorra­­rendre alakultak a pávakörök. Mára mindenütt, így Zalában is lecsillapo­dott a kampányszerű felbuzdulás, s a népi együttesek száma mintegy 25-30 körül megállapodott. Főként azokban a falvakban ma­radtak életképesek e közösségek, ahol megmaradt az iskola. A helyi pedagó­gusok ugyanis általában rendelkeznek azzal a képzettséggel, képességgel amely egy-egy pávakör vezetéséhez szükséges. Igaz, más példa is akad: sok községben pedagógus nélkül, az ügy iránt elhivatottságot érző, a nép­dalokat szerető, lelkes emberek irá­nyításával működnek eredményesen a csoportok. Munkájuknak köszönhe­tően országosan is jó híre van a zalai pávaköröknek, ezt a minőségi adatok is igazolják. Többen - mint például a csatáriak, csesztregiek, csömödériek, gutorföldiek - országosan kiváló vagy jó minősítést értek el. Elmondhatjuk azt is, hogy a lenti Horváth Károly és a zalaegerszegi Vajda József népzene­­kutatók áldozatos, szívós munkája eredményeként valamennyi együttes elhagyta programjából a népies mű­dalokat, s csak a tiszta népdalt tűzik műsorukra. Hogy ez megvalósulhatott, abban az ugyancsak általuk szervezett, veze­tett megyei továbbképzéseknek, is nagy szerepe van. Évente kétszer hívják össze a csoportvezetőket, akik az el­méleti ismereteken túl a gyakorlati tudnivalókat is elsajátítják. Ennek egyik legfontosabb része például a re­pertoár kialakítása, hiszen a műsor­terv rengeteg szempontnak kell hogy megfeleljen. Nem mindegy, hogy férfi-, női vagy vegyes kar számára készül, fontos a stílus, az ütem és a hangnem, de a műfaji, sőt a tájegységi különbsé­geket is figyelembe kell venni egy-egy műsor összeállításánál. Ehhez a páva­köröknek nagy segítséget nyújtanak a már nyomtatásban megjelent népdal­gyűjtemények s a két szakember taná­csai, akik emellett megfelelő, temati­kus egységekbe felsorakoztatott, négy-hat műből álló dalcsokrokat is ajánlanak az együtteseknek. Sajátos helyzetben vannak a nem­zetiségi csoportok, hisz ők elsősorban a délszláv népzenei kultúra kincsestá­rából merítenek. Örvendetes, hogy Molnáriban például - hosszú szünet után - újra megalakult, s mindinkább megerősödni látszik az énekegyüttes. Mások saját hagyományaikat elevení­tik fel. A tótszerdahelyiek, murake­resztúriak a vidékre jellemző lakodal­mas szokásokat kötötték csokorba, s mutatták be több ízben nagy sikerrel, a petriventeiek pedig egy régi tradíci­ót, a Torkoscsütörtököt - az asszo­nyok egynapi uralmát - idézték a kö­zönség elé fellépéseiken. A mozgalom további fejlődésének útjai Vajda József szerint egyrészt a legjobb, a legkiemelkedőbb, stabil gárdára alapozott pávakörök kórussá alakulásának lehetőségében, másrészt az együttesek dramatikus körökké va­­ l.

Next