Népművelés, 1990 (37. évfolyam, 1-3. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
wW, rn W A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM npnmin/p PQ folyóirata ■ IVIIIU VU IVO XXXVII. ÉVFOLYAM 1990. JANUÁR—FEBRUÁR Kedves Olvasóink! Az új esztendőre kapott számos jó kívánságot és jó tanácsot ezúton köszönjük meg, s kérjük, nézzék el nekünk, amiért nem külön-külön levélben tesszük. Ismételten minden jót kívánunk mi is minden kedves olvasónknak. Azt is szeretnénk jelezni, hogy minden gondolatot, ötletet számba veszünk további utunkon. Először is azt jelenthetjük be tétova reménnyel: még van esély rá, hogy a népművelők a jövőben sem maradnak országos szakmai folyóirat nélkül. A szervezeti átalakítás folyamata elkezdődött: kft. alakult az ún. kulturális lapok számára. Természetesen minden érintett szerkesztőségben, így a miénkben is lázas útkeresés indult, ezt bizonyára Önök is tapasztalják. Mi azonban még nem tudjuk, ebben az esztendőben hányan olvasnak bennünket, miután a szokásos előfizetési felhívást — bizonytalan létünk miatt — nem tehettük közzé decemberben. Pedig a legmegbízhatóbb közvélemény-mérce egy lapról az, hogy mennyien veszik. Most kérjük hát kedves olvasóinkat, hogy ha arra érdemesnek tartják (s még nemtették meg), fizessék elő erre az évre is. Ha szerkesztőségünk bizalmat kap, anyagilag ugyan nem sokkal, de erkölcsileg annál biztosabban haladhat kitűzött célja felé. Hogy miféle célok felé? A fejlesztő munka nem öncélú, a szerkesztőség nem önmagát akarja átmenteni az „új időkre” — bár nem tagadjuk, továbbra is szeretnénk a kultúrát szolgálni —, hanem a közművelődéshez nélkülözhetetlen szakmai (s némiképpen az általános) tájékozódás-tájékoztatás jobbítását, vagy hogy szerényebben fogalmazzunk: a szükségleteknek és igényeknek megfelelő informálást akarja szolgálni. Ma még áttekinthetetlen, beláthatatlan ugyan „a szakma” — szerkezetileg, tartalmilag, formailag, térben és időben egyaránt. Csak annyi bizonyos — s erre minden reményünk megvan —, hogy egy új, színes, gazdag, „sokszektorú”, ideológiai-politikai és szakmai értelmében pluralista közművelődés van kibontakozóban, de meggyőződésünk, hogy ez a törekvés minden anyagi gazdasági nehézség és bürokratikus béklyó ellenére is megteremti a maga új intézményeit és intézményen kívüli kereteit, igényli és egyben ki is neveli a maga hozzáértőit; jól ötvöz majd hagyományos és új formákat, módszereket; nem szegődik egyetlen csalhatatlannak hirdetett ideológia szolgálatába, ugyanakkor végre nyíltan vállalhat eltérő ideológiákat, politikai, mozgalmi és vallási irányzatokat vagy akár semlegességet; de ab ban sem kell álszenteskednie, hogy az anyagiakat nem nélkülözheti, s rámenősebben igyekszik maga is őket megteremteni, sőt, ,termelni” — vagyis nem zárkózik el a piacgazdaság elől (egyébként sem tehetné). Ugyanakkor mégis emberközpontú lesz, azaz nem hatalmi propaganda célokat szolgál fenntartás nélkül, hanem a társadalom különféle helyzetű, beállítottságú, nemű, nemzetiségű, vallású, meggyőződésű gyermek, ifjú és felnőtt tagjainak törekvéseihez társul — szabadon és lehetőleg boldogulásukra. Azt reméljük, ezentúl a népművelőnek sem kell álszenteskednie, alakoskodnia, hanem szabad és elhivatott munkája lehet a kultúrának, azaz — ha elfogadjuk az azonosítást — megintcsak magának az embernek. S ettől az is várható, hogy nem csupán egyetlen privilegizált szakma adja a jövő népművelőit, hanem a társadalom minden rendű és rangú csoportjai, s egyre többen, akik egyszerre leszünk egyben művelők, másban művelődők. Ilyen értelemben kívánja szolgálni szerkesztőségünk a szakmát. Valójában persze az embert, a társadalmat , a kultúrát. Szemfüles, friss, tárgyilagos tájékoztatás — ez a mi dolgunk. Nem tagadjuk, hogy az előbb vázolt képben egyelőre legalább annyi a vágyálom, mint a realitás, de nem tagadható meg tőle a valóra válás esélye. S ha új arculatot nyer a szakma e folyóirata, neki is ilyen célokat ajánlatos követnie, és mindenekelőtt: a népművelőkhöz szólnia. Nem egy szakma kivagyiságával, felsőbbségével, hanem ahhoz igazodva, aki kézbe veszi a lapot, hogy napi munkájához, törekvéseihez ismereteket merítsen belőle, tájékozódjék — vagyis Önhöz, kedves Olvasó. Ha akadnak is (olykor épp a szakma választott hangadóinak körében) olyanok, akik süketek és vakok (vagy ennek tettetik magukat) szerkesztőségünk és lapunk ez iránti törekvéseire, mi tudjuk, hogy azt szolgáljuk, amit itt megfogalmaztunk, vagyis valódi népművelői igényeket követünk. Tessék átfutni itt a múlt évi tartalommutatót — ítéljék meg akár egyetlen évfolyamból, igaz-e. Hiszen hivatott bíráink ebben éppen az olvasók, előfizetőink, kiknek száma 1989-ben (az általános elszegényedés ellenére is!) megmaradt, sőt e kritikus időszakban némileg emelkedett. Ezentúl is számíthatnak ránk, s a változások után, reméljük, még inkább. Ez a mi újévi ígéretünk, melyet — ha tőlünk függ — be is fogunk tartani.