Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)
1870-01-16 / 3. szám
18 résznak, melytől féltjük az egyletet,szükségképen be kellene következnie ; hanem hogy ne feledjük, ne feledjék illetők a a határt, melynek átlépését egyfelől megkísérteni semmi áron nem szabad, s másik részről pedig közönyösen nézni — emberi méltóság alá sülyedés, s nem mai világba, önbecseket érző emberekhez, szóval : férfiakhoz illő eljárás volna. Zichy Antal ur, az ember, a művelt férfiú, a lelkes hazafi, a buzgó nevelésbarát — teljes biztosíték arra nézve, hogy Zichy Antal ur, a tanfelügyelő, állását valamint általában a nevelés, úgy különösen a „Népnevelők pesti egyletének“ s ez által az ország összes népnevelésének virágzására kitelhető mérvben érvényesítendi. Azért éljen ő nagysága mint a „Népnevelők pesti egyletének“ elnöke ! „Egyetemes magyar tanitó-gyülés “ Pesten, folyó 1869/76-ki tanévben. (Folyt.) Van egy harmadik ok is, melyet a magyar tanítógyülés megtartása ellen felhoznak s ez az, hogy tartanak tőle, miszerént a magyar tanítók viseletük által resz benyomást tennének, a fővárosi polgárságra ! Ily ellenvetés tanító agyában nem született , de még oly ember sem hozhat elő ilyesmit, ki előre törekvő hazai tanítóinkat ismeri. Nem is tanférfiútól hallottuk ezen ellenvetést ! Sokkal jobb véleményt táplálunk keblünkben hazai tanférfiaink azon részéről, melyről feltehető, hogy gyűlésen részt venni óhajt, hogy sem gondolhatnák azt, miszerint tanítóink magukviselete által közbecsülést és elismerést ki ne vívnának számukra. — Természetes, hogy a véleményüek vagyunk, miszerint oly tanítók, kik csupán csak azért akarnának tanítógyülésen megjelenni, hogy lármázhassanak, maguknak úgynevezett „jó napot“ szerezhessenek, — de munka, tanulás 8 tanulságos eszmecserére nem is gondolnak — sajgó kebellel kell megvallaniuk : ily tanítók is vannak a nagy Magyarországon — inkább maradjanak el a gyűléstől, hogy sem szennyfoltot vessenek viseletük által az egész tanítói karra. — Eddigi tanító-gyüléseken szerzett tapasztalataink után indulva azonban állíthatjuk, hogy az ilyen , a néptanító elnevezésre méltatlan subjectumok tanitó-gyüléseken nem szoktak részt venni; ide csak a néptanítóknak java szokott eljárni. Ez okból e tekintetben sem állja útját semmi a tanitógyülés megtartásának. Negyedik okképen a tanitógyülés ellen felhozzák azt, hogy a tárgy nem érett még meg eléggé, s az összehívás és megtartás közt a gyűlésre nézve igen rövid az idő. A dolgot — úgymond — előbb meghányni, az eszmét megismertetni s terjeszteni kell. — Ez ellenvetésből sem tűnik ki egyéb azon szándéknál: elodázni a tanitógyülést. Akik ezen nézeten vannak, ignorálják azt, miszerint az ország több vidékén keletkezett tanitó-egyletek a ,, Népnevelők pesti egyleténél is az általános magyar tanitó-gyülés megtartását sürgették, felkérvén ez utóbbit a kezdeményezés szerepére. A tanítói magyar általános gyűlés eszméje tehát eléggé népszerű, eléggé ismeretes. — Ami illeti a felhozott időrövidséget, erre nézve tán egyebet sem kellene tenni, mint mosolyogni az erőlködésen, mely a gyűlés ügyének előhaladását gátolni akarja. Az ország tanítói lelkesülnek többségükben általános tanítói gyűlésért s ha ez megvan , csudát mívelhet ! A dicső emlékű 1848-ik évben a gyűlés meghivási és megtartási ideje közt alig folyt le hat hét, midőn az 1867-ik évben, tél közepén Magyarország déli három megyéjének, az úgynevezett Bánságnak tanitói egyetemi gyűlésre hivattak meg, ezen meghívás és fényes eredményű gyűlés megtartása közt 45 napi időköz folyt le ; midőn végre Baranya megye lelkes néptanítói gyüléseztek — megalapítandók az első magyarországi tanító-egyletet — alig volt szükség több időre két hónapnál. Mért ne lehetne 8 hónapi előkészülés után fényes eredményű általános és egyetemes magyar tanitó-gyülést megtartani, oly tanitó-gyülést, mely sorrendben az ilyszerű gyűlések közt második helyen állna ? ? Épen azon kétség, melyet a tanitógyülésnek a folyó tanévben való megtartása ellenesei az eredmény iránt táplálnak keblükben, — képezi az ellenvetések legutosóját. Azt hiszik ugyanis az ellenesek, hogy a tanitógyülés nem leend elég népes, alig néhány száz résztvevőt jövendölnek; mi ha igy történnék, általuk kudarcnak tekintetik. Távol legyen tőlünk megjövendölni azt, hogy a gyűlés tagjainak száma ezrek szerént fog a névlajstromban előfordulni. Általános tanítógyűlést nem is a tömeg tesz! Elég, ha az ország minden vidéke leend képviselve, elég ha egy-egy megyéből 3—5 néptanító vesz részt az egyetemes gyűlésen , sőt ha a résztvevők száma ennél is kevesebb, a gyűlés még ekkor sem veszti el „egyetemes“ jellegét. Nem is szükséges az, hogy a tömegnek harsány „éljen-kiáltása“ játsszék szerepet gyűlésünkön: megelégszünk, ha higgadt, csendes discussiót, komoly tárgyalást észlelhetünk már-