Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)
1870-09-11 / 37. szám
290 mint oda vetett de be nem bizonyított s be nem bizonyitható állításokat egyszerűen — visszautasitunk. Ily állítások : hogy egyik s másik beszéd „hézagossága, szegénysége, vagy nagyszámú semmiségessége“ tetszést és éljenzést aratott; hogy a nagygyűlésnek a „gyámoltalanság, élhetetlenség nagyon is indokolt“ (és mégsem indokolt) vádját kell szótalanul zsebre raknia. Hasonló piszkokat rákenni valakire, annál inkább egy nagygyűlésre, állítólag indokoltan („nagyon is indokoltan“!), valóban pedig minden ok nélkül, — a legterhesb felelősséget rója arra, ki ily műtéteire vállalkozni — jónak, célszerűnek tartotta. Mi efféle ..őszinteségeken“, ha oly szent ügyet — minő a tanítók tekintélye s ez által maga a népnevelés — komolyan nem érintenének, csak nevetni tudnánk, mint hiú erőlködéseken, melyeknek valószínű rugóit nem fürkésszük. Alapos vádnak egyedül az látszik, mely a szólás szabadság hiányát törekszik igazolni, s az ezzel járó türelmetlenséget, terrorizálást. Erre nézve válaszoljuk. Annyi igaz, hogy a gyűlés oly beszédeket, melyek az igazsággal, józan ésszel, közvéleménnyel s közhivinattal ellenkeztek, mit azoknak többször már kezdete elárult, — nem akart meghallgatni ; valamint, egy fiatal embert, ki bizonyára a képezdéből alig lépett ki s azonfölül beszédének akár tartalma, akár előadása, a mint ajkait fölnyitotta, mi épületest sem igérének. Ámde kérdem: az-e a szólásszabadság, ha valamely gyűlésben mindenki beszélhet, akár egyszerre (!) akár egymásután ? Világos, hogy nem, mert az egyszerre beszélés szabadsága már magában véve képtelenség; az egymásután, valamennyi (p. 2000-re menő) gyűlési tag szólását pedig az idő nem engedi meg, ha még oly hosszan tartana is a gyűlés. Világos tehát, hogy ha mindenki nem beszélhet is valamely gyűlésen, az még nem bizonyítja legott a szólás-szabadság hiányát , hanem inkább arról tanuskodhatik, hogy igenis van szólás-szabadság, — helyes, józan értelemben véve. Mert miben áll ez? Bizonyára nem másban, mint oly szabadságban, mely mellett a gyűlés legtöbb tagjának véleményét s akaratát megtudni lehessen. Mi csak úgy történhetik, ha nem ugyan az elnök, de maga a gyűlés csupán azoknak enged szót, kik az ő, vagy legalább a gyűlés legtöbb tagjának véleményét s óhajtásait akarják és képesek tolmácsolni. A többség a törvény s ami annak gondolkodásával s kívánalmaival megegyez ; a gyűlés minden egyes tagjának e törvényt tekintetbe kell vennie s ha ezt nem teszi, rendre utasítandó. Ha a gyűlés minden kis töredék vagy épen egyes tagok véleményét, mely a legnagyobb többségétől már előre láthatólag alapjában s teljes mivoltában elütött, birka türelemmel végig hallgatta volna s az egészen más érdekből, más szempontból kiinduló, idegen befolyás alatt levő szóhősöknek szószaporitásra annyiszor a mennyiszer időt enged , úgy nem három nap, de három év kevés leendett az összes, egymást különben is megsemmisitő vélemények s kívánalmak meghallgatására s bár legkisebb eredmény elérésére; s talán épen a legnagyobb többség érdekeire, a gyűlés rövid tartama alatt, nem is került volna a sor. Mily joggal vádolhatni tehát a népnevelők nagygyűlését türelmetlenséggel, terrorizálással, a szólásszabadság elnyomásával ? A többség érdeke, 1 véleménye s akarata minden egyes testületben, a gyűlésben a törvény , melyet midőn a gyűlés tiszteletben tart s követ — törvényszerű cselekedetével — ha kárt okoz is valamely kis töredéknek s egyeseknek, vagy bár a kisebbségnek, — senkit sem sért meg. Ki jogával él, senkit sem sért. A hegymegi csapatocska, mely pedig az észszerű népnevelés híveinek roppant seregéhez képest eltörpült, ha a gyülés által lajhár hidegvérüséggel kihallgattatik, — képes leendett a tanácskozás mindhárom napját haszonbérlőinek érdekében kizsákmányolni s a népnevelők céljainak tárgyalásától, mely végett azok tulajdonképen a fővárosba fáradtak, — elkaparitani. Az lett volna aztán a szólásszabadság, ha az idegen érdekek mellett megengedtetik a szó, a saját célok előmozdítására pedig nem marad sem szó, sem idő! Akkor lehetett volna „paedagogiai vitatkozásokra is időt nyerni“ ! — Mondottakhoz még csak azt függesztjük, hogy M. úr maga elismeri, miszerint a népnevelők nagygyűlésének első napjával „minden valódi ügybarát tökéletesen meg volt elégedve“ ; már pedig ha evvel meg volt elégedve, úgy a többivel is meglehetett, miután ezek és ama között bizony nem vettünk észre valami lényeges különbséget; sem mások (lapok stb.) erre még bennünket nem figyelmeztettek. Különben ismertetni fogjuk tekintélyesb lapjaink ide vonatkozó nyilatkozatait is. Márki József tdr. Paed uta/iV Wiirstemlhigben. Szalkay Gyula, felső-lövői képezdei tanártól. (Folytatás.) Az első könyv a syntheticai irvaolvasás tanmódja szerént van szerkesztve. Ezen tanmód azért ajánlható, mert : l) egyuttali írás által a betű alakja könnyebben megtartható;