Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)
1870-09-18 / 38. szám
v 298 kell a társadalomnak felvenni, ahol az a népiskola bevégeztével félbeszakadt. A tömeges haladás csak úgy lehetséges, ha annak eszközei tömegesen létesíttetnek. Hogy melyek ezen eszközök? azt megmondják Komárom városának azon tanférfiai, kiknek bizalmából e helyen szólani szerencsém van. Minden városban, helységben alakuljon egy-egy népnevelési egylet; ezek lépjenek szövetségre az iskolai székekkel és a tanítótestületekkel. E szövetség a hatóságból, a tanítótestületekből és a közönségből alakulván, közvetlen közelében álland az iskolának és az életnek így tölthető be méltóan az iskola és az élet közötti ür; így hat ki az iskolai nevelés az életre. E hármas szövetségek állandó szakbizottságokat választanak a maguk kebeléből. Az egyik a mivelődési szakbizottság, mely a népiskola végzett serdülő ifjuságot társulattá egyesíti; alkalmas társulati helyiségről gondoskodik ; mulattatva oktató felolvasásokat tart ; társas kirándulókat,tornászati,szavalati és ének-estélyeket rendez. A másik a könyvtári s népszerű, előbb jónak véleményezett könyveket terjesztő szakbizottság, mely a „Corvina“ kiadványait és egyéb mulattatva mivelő könyveket olcsó áron terjeszti. Ez nagy mérvben igénybe venné a tanítók munkásságát. De ezek idejöhet a városban privát tanitással, a falun pedig mindennapi kenyerek termesztésével töltik.Ez tiltassék meg nekik , hanem díjáztassanak úgy, hogy a nélkül is megélhessenek. Hogy fizetésünkből meg nem élhetünk, az oly baj, melynek elmondásába már belefáradtunk mi és melynek meghallgatásába belefáradt a társadalom. Utóvégre majd azt fogják mondani, hogy aki mindig mások ellen panaszkodik, az önmagát vádolja. S én mégis elmondom , pedig kötelességérzetből és az ügy érdekében. Mostoha ellátásunk miatt nem csak mi, hanem azügy is szenved; most ez mulhatlanul megboszulja magát és megtermi átkos gyümölcseit. Ha körülményeink javítását szorgalmazzuk, ezt nyerjük feleletül : „Lássuk előbb az eredményeket, majd azután segítünk rajtatok.“ De várható-e az eredmény buzgalom nélkül ? S várható-e a buzgalom a kellő feltételek nélkül? Uraim ! meg kell vallanom, hogy én itt a logikát nem értem. Váljon mit tenne a társadalom, ha a természet csak egy nyáron által követné ugyanezen logikát ? — ha urunk teremtőnk is akként szólna a kertekhez, a szántóföldekhez : „Húzzátok meg előbb a termést, majd azután adok esőt és verőfényes napokat!“ Ily körülmények között természetes, hogy a tanító alig fújta el az iskolában nótáját, már szalad —az egyik órákat adni, a másik irnokoskodni, a harmadik kukoricát kapálni. Uraim, azt mi tudjuk legjobban, hogy a népiskola felvirágzása csaknem egyedül a tanítóktól függ. Tapasztalatból mondhatom, hogy sem a mulasztási jegyzékkel, sem a törvény szigorával nem érhető el az, mi a tanítónak csak néhány látogatásába és barátságos figyelmeztetésébe kerül, t. i.a rendes iskolalátogatás. Erre pedig idő kell. Idő kell továbbá a növendékek otthoni magaviseletének ellenőrzésére, mely nélkül az erkölcsi nevelés puszta agyrém; idő kell a növendékek otthoni szorgalmának ellenőrzésére, illetőleg házi munkálatainak pontos megvizsgálására; idő kell a tanórákra való készülésre; idő kell a tanítónak saját továbbképzésére. Mindezek nélkül a jó népoktatásügy merő lehetlenség. S mi történik a tanító idejével? Mellékfoglalkozásokra fecséreltetik. Azért nem virágzanak népiskoláink , azért nem értékesülhet az iskolai nevelés künn az életben. S ki károsodik ez által? Az ügy és a társadalom. A társadalomnak arra kellene törekedni, hogy a néptanító egészen néptanító legyen.Minden ereje, minden tehetsége rendelkezésére álljon az iskolának és a népmivelésnek. Járuljanak anyagi helyzetének javításához. Télen, nyáron mindenféle célokra vigadunk, hangversenyezünk, vigadjunk, hangversenyezzünk néhányszor népmivelési célokra is. Ha mindenütt, itt nincs helye a takarékosságnak; itt a takarékosság egyértelmű a veszteséggel. S igen találóan jegyzi meg egyik ülésben a komáromi iskolai szék fáradhatlan buzgalmú elnöke: „Akárhol inkább, csak itt ne takarékoskodjunk. Ejtsük el inkább a tervbe vett kikövezést. Mit ér a szép kövezet, ha haszontalan, neveletlen emberek járnak rajta ?*) Szeretett Ügytársaim ! Nem akarom türelmüket tovább fárasztani. Csak arra kérem a tisztelt egyetemes gyűlést, hogy a Komáromi tanítóegylet indítványait magáévá tenni méltóztassék. A társadalom maga is be fogja látni e kívánatnak nemcsak jogosultságát, hanem a nevelésügyre nézve felette jótékony hatását. Ha már állatkínzás elleni társulataink vannak, annál inkább szükségesek az emberkínzás elleni egyesületek, mert mindenki tudja és mindenki érzi, hogy nincs az emberiségre nézve nagyobb kin, mint erkölcsileg sülyedt tagjai. Ezen a honvédmenházra adakozunk ; hon *) Éljen az elmés megjegyzés és anak szerzője „ Szerk.