Népnevelők Lapja, 1870 (5. évfolyam, 1-47. szám)

1870-07-10 / 28. szám

S Pest, * i ’ S putius 10. 1870.1 «aaBægæewsæs »sea©?*NEPMEVEIOK LAPJA. Megjelenik vasárnap. I 28 sz­i­j| F­. évfolyam, p #*$3SSt:$5tt3WM £ B3$3jl Több szakférfiú közreműködése mellett szerkeszti JlIxíriii József tdr. kiadó-tulajdonos. Előfizetési pénz (‘/4 — 1 évre : 1 — 4 ír.) s kézi vetök a szerkesztői s kiadói hivatalba (kecskeméti­ utca, 5. sz.) kéretnek küldetni . Első megrendelési idő leteltével, lapunk csupa elfogadását is mert rendelésnek tekintjük. Vélemény a fi- és leány­gyermekek együttes nevelése kérdésében. (Folytatás.) így nyilatkoznak az elméleti téren a pae­dagogia és lélektan művelői a lelki szerkezet nemi tekintetben különbözőségéről Az elmélet, a fürkésző ész nyilatkozat­ai mellett lássuk a lap másik oldalát, melyen mindennapi , tehát a gyakorlati élet köréből vett tapasztalataink vannak följegyezve. A fiú és leány gyermekek közt lelki tekin­tetben mutatkozó különbséget ugyan ki ne ész­lelte volna. Hiszen még játékaik is kü­lönbözők: a fiú lármás katonáséi s más efféle játékok után v­áyik, míg a leány csendesen el­vonulva pepecsel babájával, edényeivel. A fiú apja, a leány anyja körében, tartózkodik örömestebb; amannál, ha dacos, sokszor csak a testi fenyíték használ , ellenben a leány­­kalmár a komoly feddést is érzékeny büntetés­nek veszi.. A leány szemei könybe lábadnak, ha egy jól megválasztott erkölcsi elbeszélést hall, érdekkel, lelki oda­adással csü­ggnek szemei a beszélőn, mig a fiú hidegen marad s érzé­ketlenebb a szenvedők sorsa iránt. Vannak azonban gyermekek, kik a ter­mészet különös játéka következ­tében az illető nem lelki sz­ekezetétől elütő vo­násokat tüntetnek elő ; ilyenek azon fiúk, kiket leányos természetüeknek nevezünk ; s leányok, kikre nem egyszer mondjuk: fiúnak született. Azonban a nemi elfajzás ily képviselői ellen mindég nemével a természetes ellenszenvnek viseltetünk, s minden ember —• a­­nélkül, hogy lélekbúvár lenne, inkább vonzódik azon fiúk­hoz, kik férfi s leánykákhoz, kik női jelleget tüntetnek elő; mig a felnőttek közt is férfias természetű — úgy nevezett huszáros nők, s lágy, csendes, érzékenykedő szóval.nőies fér­fiak ritkán számithatnak — főleg az ellenkező neműek körében — tartós rokonszenvre. S ki oltá belénk a nemi elfajulás képviselői ellen lel­künkben önkénytelenül támadó antipathiát? — A természet, a l­lki szerkezet alakításának eme nagy mestere, melynek alkotó erején a sze­­gélyzés nem fog győzedelmeskedni soha; s az, ki nővé van teremtve — tegyék orvossá, vagy hadvezérré — lelki szerkezetére nézve is min­dég nő marad. Igen sok adatot lehetne még a gyakorlati élet köréből fölemlítni, de hiszen ily adatok annyira mindennapiak, hogy a felületesen vizs­gálódó figyelmét sem kerülhették el , s bizonyo­­­­san mindenki, ki fiú és leány gyermekekkel va­laha bíbelődött, állítni fogja, hogy a lelki szer­kezet nemi tekintetben elméletileg fölállított különbözősége a gyakorlati élet által is lépten nyomon igazoltatik. S mi következik mindezekből ? Okszerüleg az, hogy a nevelésnek a kü­lönböző lelki szerkezetekhez viszonyítottan kü­lönböző eszközöket kell használnia: itt élénkít­­ni, amott korlátozni kell ugyanazon tehetségek fejlődését; itt az érzelemhez, a szívhez, amott az észhez szólás segít célunkhoz; a fiúk köré­ben ugyanazon tantárgynál más tanalakot, a szemléltetés más módját kell alkalmaznunk, mint a leányoknál; amott a szabatosan ítélő ké­pességet követelő tantárgyak, emítt inkább a képzelő tehetség hatályosságára alapított tudo­mányokban haladhatunk elő gyorsabban. A fiú és leány gyermekek nevelésénél a cél —­ mint indítványozó úr helyesen mondja — egy, t. i. általános ember-művelés, de ezen cél a lelki szerkezethez viszonyított különböző esz­közökkel éretik el ; tehát a cél egy, de az esz­közök különbözők s általában kimondani mer­jük, hogy nem is tartjuk nevelésnek azt, mely nem alkalmazkodik a lelki szerkezetek külön­bözőségéhez, hanem minden tégy kaptafára van ; s a mily tévesztett eljárásnak tekintenők, ha például a nehézkes fölfogásu, bágyadt szellemű gyermek ugyanazon kathegoriába soroztat­nék, melyben az éles-elméjű, szellemi te­vékenységre hajlandó gyermekek állanak , ép oly tévesztett eljárásnak vélnek, ha va­laki ugyanazon eszközökkel és azonos mó­don igyekeznék a nevelés és oktatás célját a lelki szerkezet tekintetében oly annyira kü­lönböző fiúk és leányok körében elérni. A ne­velés terén tagadhatlanul radical reformoknak kell előállaniok s ezek legfontosabbika az, hogy a nevelés az egyéni*) lelki szerkezethez alkal­mazkodva természetszerűen kezeltessék. Mig ez igy nem lesz, addig nem fogja a nevelés a társadalom minden egyes tagját a benne rejlő *) Úgy véljük: „egynemi“ (lásd előbbi számunk­ban) s a­mennyire lehet : „egyedi.“ — S­z­e­r­k.

Next