Népnevelők Lapja, 1872 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-21 / 38. szám
Népnevelők lapja. A „Népnevelők pesti egyletének“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő : Péterfy Sándor. Társszerkesztők : Kerékgyártó Elek, Vakíts Vendel, Joth Vilmos és Szervizer hajós. Megjelenik minden szombaton. 38. szám. Pest, 1872. szeptember 21. VII. évfolyam. Előfizetési ár : Egész évre 4 fr. félévre 2 fr. negyedévre 1 fr. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számíttatnak. Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. A lap szellemi részét illető küldemények Péterfy Sándorhoz Pest, Deák tér 3. sz. ; előfizetési pénzek, reklamátiók stb. a kiadóhoz intézendők. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Pesten, váci utca 18., nemzeti szálloda. Szabad verseny a felekezeti és a községi népiskola közt. Midőn a népiskolai törvény a hitfelekezetek (§. 11) úgy mint a községek (§. 23) jogköréhez tartozónak ítélte, hogy mind a ketten állíthatnak és tarthatnak fenn népiskolákat, bizonyosan azon intenzióval tette azt, miszerint ezen különféle tanintézetek egymást közt versenyezni, egymást haladásban jó példával támogatni és mindezáltal összes népoktatási ügyünket tovább fejleszteni fogják. Ha két egyén közt kifejlődött nemes verseny mind kettőnek előnyére szolgál; ha két nemzet virulásnak indulhat, midőn a jó szép és igazban egymás közt versenyez, úgy a felekezeti és községi iskolák is csak nyerhetnének ha buzgó versenyben egymást a fejlődésben utolérni, felülmúlni akarnák. A törvény ezen szándéka azonban fájdalom még nem teljesült. Sőt oly felekezetekkel, illetőleg azok hierarchikus vezetőivel találkozunk, kik ezen jogukkal iskolák fentarthatására, annyira visszaélnek, hogy nem csak nem kelnek versenyre a községi iskolákkal, hanem még azonkívül mindent el is mulasztanak mit a törvény kétségbevonhatlanul követel. Így állván a dolog, csak örülhetünk, ha itt ott oly felekezetek léteznek, melyek értve az idő intéseit, buzgalmat fejtenek ki, hogy iskoláikat reorganizálják, megfelelőleg a törvényben előirt kivánalmaknak. Ily népiskolákat akarok ezennel a. t. olvasónak bemutatni és pedig a magas Tátra alján, a szepesi XIII. városi esperesség területén. Többen azok közül már községiekké átalakultak ugyan, de azok is, melyek a felekezetek birtokában eddig megmaradtak, nem félnek a versenytől és haladtak. Legelőször itt a szokásban levő felügyelet, a körlelkészsg (Dekanat) eltöröltetett és más, sokkal célszerűbb intézkedéssel cseréltetett fel. A körlelkész azelőtt nem mint szaktudó, de csupán mint oly egyházi személy végezte teendőit, ki már mint ilyen a tanító és népiskola felett állónak tekintetett. Hogy az ily felügyelő, ha még a vakhitü orthodoxiának hódolt és hierarchikus törekvések által vezettetett, — nem mindég az, iskola javát mozdította elő és ignoráns létére nem is volt képes arra, az gondolom nyilt titok és találósan illustráltatik azon eseményben, mely éjszak Némethonban történt, ugyanis ott egy iskolai tanácsos — lelkész— a népiskolát látogatván a tanítótól kérdezte, nem kér-e még valamit? Igen is felele a tanító egész alázatos-