Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-08 / 45. szám
587 jőzésére szóval úgy, mint húsban. És ez eléggé mutatja a fogalmazási gyakorlatok fontosságát. Sajnos, hogy a legújabb időkig vajmi kevés volt azon tanodák száma melyekben a fogalmazási gyakorlatok az őket megillető gondban és figyelemben részesültek volna. A legtöbb helyen megelégedtek és elégszenek ma is, ha a gyermek egyik másik mondatról megmondja, milyen mondat, az egyes szavak milyen részei a mondatnak, milyen beszédrész, tő vagy ragozott szó stb. Talán minden tizedik tanodában megteszi még a tanító, hogy az év végén tartatni szokott vizsgálatra néhány ügyiratból egyet-egyet lemásoltat. Ennyi volt eddig még a jobb tanodáknál is a nyelvoktatás. Adja Isten, hogy mielőbb másként legyen országszerte. Mert mindez uraim, kevés, az elemi iskoláknak többet kell tenni az anyanyelv tanítását illetőleg. A fent elsoroltak mind szükségek ugyan, de ez még mind csak alap csak eszköz a cél elérhetésére s ha többet nem teszünk, koránt se oldjuk meg feladatunkat. Most már nem elégedhetünk meg azzal, hogy az ügyiratokból egy-egy példát mintának leiratunk s általában tévednek, kik a fogalmazási gyakorlatokhoz egyedül az ügyiratok vagy a levelek készítését számítják. Ide tartozik általában a gondolatoknak kifejezése, legyen az szó- vagy írásbeli s ki azt akarja, hogy az írásbeli fogalmazási gyakorlatokat helyesen végezzék a tanulók, nnak mindenek előtt meg kell őket tanítani gondolataikat szóval helyesen kifejezni. Ne feledjük tehát, hogy a fogalmazási gyakorlatok kétfélék t. i. szó-és írásbeliek s az elsőnek mindig meg kell előzni ez utóbbit. Ha ezt mindig szem előtt tartanák a tanítók, nem töprenkednének sokszor órahosszán keresztül hiába a feladott dolgozattal a gyermekek s nem mutatnák fel annyian más munkáját sajátjuk gyanánt. A házi feladatoknál is szükséges tehát, hogy a feladott munkálatot vagy ahhoz hasonlót előbb szóval készítsenek a tanulók, akkor otthon is fogják tudni hol kezdeni s nem töltik Hiába a drága időt. Már előbb kellett volna mondanom, hogy a fogalmazási gyakorlatokat a negyedik tanévnél előbb nem lehet kezdeni (? Szerk.) miután ezek már bizonyos képzettséget tételeznek fel. Nem kezdhetjük t. i. addig, mig addig, a gyermekeknek bizonyos nyelvtani ismereteik nincsenek s az írásjelek használatában némi gyakorlattal nem bírnak, végre még a helyesírást illetőleg nem csak másolás, de dictálás után is a gyakorlottságnak bizonyos fokáig nem jutottak. Ha mindezen kellékek megvannak, mint már fent is említettem, a negyedik tanévben gyakoroljuk őket az olvasottaknak fejből s némely a gyermekek előtt szemléltetett, tehát általuk már ismert tárgyaknak kérdések után való leírásában. A kérdések, melyekre rövid mondatokban felelnek a tanulók, a következők körül forognak : a tárgy neve, részei, színe, alakja, anyaga, készítője, hasznos vagy káros volta. — Ezeken kívül leveleknek s nehány ügyiratnak másolását —hogy legalább a formával megismerkedjenek a tanulók — már itt felvesszük. Az 5. és 6. tanévben pedig midőn már a reáliák is egész terjedelmökben fellépnek ezeket is felhasználjuk fogalmazási gyakorlatul. Megkívánjuk ugyanis, hogy a földrajz-, történelem- vagy terményrajzból tartott előadásunkat a táblára jegyzett segítő kérdések nyomán írják le, mi által nemcsak a fogalmazásban gyakorolják magukat, hanem az illető ismeretet is jobban sajátjukká teszik. Az ügyiratok teljes begyakorolása szintén az 5. és 6. tanév teendője melyeknek kezelését illetőleg tudnunk kell, rgiszerint ezeknél nem elég — mint már említettem is- egyes példányokat másoltatni, hanem kell, hogy azoknak alkatrészeit, szükséges kellékeit is megmagyarázza a tanító, melyeknek megismertetése után a gyermekek előtt több életbevágó példát készítsen, majd lassan a gyermekekkel is meg kell próbáltatni, és pedig, előbb mindig szóval s csak azután írásban. Itt szükségesnek tartom megemlíteni, miszerint nagyiratokat annál nagyobb kedvvel s annál helye-