Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1873-11-22 / 47. szám

610 Azonban, ha tanfelügyelőink ennyit tesznek, még akkor sem tesznek eleget. Nekik harmonikus egységben kell dolgozniok. De ez egységes ne egyedül a törvény paragraphusaihoz való ragazkodás, hanem tapasztala­taiknak, nézeteiknek s javaslataiknak viszonylagos kicserélése által igye­kezzenek létesíteni s meggyőzni. Azért volna végül szükséges, hogy tanfel­ügyelőink a magyar népiskola-ügy legfontosabb kérdéseinek megvitatása végett évről évre összejönnének közoktatásunk központjában Pesten. Lipcse, november 1. 1873. Kapi. Lüben Ágoston. Született 1804-ben január 28-án,­­ 1873-ban október 27-én. A pädagogia világ egyik fényes csillaga letűnt. A tanítók oktatója, a methodika elsőrendű reformátora, a magasabb célok, a tanítói erények után törekvőknek utolérhetlen eszményképe Lüben Ágoston brémai tanító­­képezdei igazgató, ki épen egy évvel ezelőtt ülé meg a tanitó-világ őszinte részvéte mellett, a tanítóság legőszintébb öröm nyilatkozatának öszönében ötven éves jubileumát tanítói fényes működésének, nincs többé ! A magyar tanítóság egy része személyesen is ismerheti őt az 1870-diki bécsi ált. német tanítói gyűlésről, egy nagyobb része pedig mindenesetre ismeri őt a päidagogiában korszakot alkotó Pädagogische Jahresbericht­­jeiből, de különösen ismerhetik Lübent és nagyra becsülik azon tanítók, kik tanulmányaik első és legfontosabb tárgyául a tanítás mikéntjét, a taní­tás módszeres részét tették. E tekintetben Lübenben nagymestereket kell tisztelniük, bámulniok. Lüben Ágoston Henrik­­ 1804. évben január hó 28-án született Golzow faluban, közel Küstrin városához, hol atyja tanító volt. Elemi tanulmányait a konfirm­nció idejének beköveztéig apjának ve­gyes osztályú iskolájában végezte. Ez iskoláról önbiográfiájában annyit mond, miszerint abban az iskolai bútorok a legprimitívebb szerkezetűek voltak, a tanulók kétharmada kézben tartá tábláját az írásnál, s hogy az idősb fiú és leánygyermekek között kisebb ártatlan szerelmi tréfák elő­fordultak ugyan, de erkölcsi kihágások e tekintetben soha sem jöttek elő. Egészben véve első tanítása nem volt sem buzdító, sem pedig eredmény­­dús. Apja eleinte kereskedőnek szánta őt, de két évig valóságos béres munkákat végzett, segítve apjának a mezőgazdaságban ; szabad óráiban azonban nagy kedvvel rajzolt és faragott. Egy ízben atyjával Neuzellbe utazott, hol a tanitószemináriumban tett látogatás oly mély benyomást gyakorolt reá, miszerint lelkesülten és egészen határozottan fölkiálta : Atyám én tanító akarok lenni ! — és 1820-ban október 11-én be is lépett a szemináriumba a 17 éves ifjú. Akkoriban a szeminárium kitűnő tanítókarral rendelkezett. Az oktatás mintaszerűsége méginkább megkedvelteté vele a tanítói állást. Tanárairól a kegyelet hangján emlékezik meg több ízben. Két évvel később elhagya az intézetet, mivel a tanfolyam akkor két évig tartott csupán — és„ elég jó“ bizonyítványt kapott, melybe csak akkor nyugodott meg, midőn apja figyelmeztete­tt arra, hogy oly hiányos előképzettség után, mint a­milyen­nel bírt, nagyon is meg lehet ezzel is elégedve. Tanítói állomást a weissenfelsi tanitóképezdénél nyert Lüben, 1822.

Next