Népnevelők Lapja, 1873 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-08 / 45. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK"4 HÍV. KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: Péterfy Sándor. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számíttatnak. Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. 145. szám. Társszerkesztők: Kerékgyártó Elek, Lakits Vendel, Both Vilmos és Szervizer Lajos. A lap szellemi részét illető küldemények Péterfy Sándorhoz Pest, Deák tér 3. sz. ; előfizetés pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intézendők. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Pesten, váci utca 18. szám .,Memze'A szálloda“. Buda-Pest, 1873.november 8. VIII. évfolyam. Vallásoktatás az iskolában. (Zárszó). II. Közös vallás- és erkölcstan ? „Egy általános, egy közös vallás eddig még nincs, hogy tehát az iskolában olyan általános, olyan közös vallástant taníthassunk, először is kellene egyet faragnunk ; de hát ez a dolog olyan fa, melybe már sok embernek beletörött a fejszéje.“ így szól T. S. úr cikkének I ső részében. S ez valljuk meg elég naivul hangzik. Ő nagyon is jól tudja, — mit az utána következő sorokban jelez is, miszerint én nem érthettem a szó szoros értelmében vett uj vallás alakítást, mert nagyon is jól tudom vele együtt ,hogy minden vallásalkotó el volt telve azon meggyőződéstől, hogy neki sikerülend az egy akol és egy pásztor eszméjét létesítini s mégis mindig azzal végezte mindegyik, hogy az aktok és pásztorok száma szaporodott. Ebből ne kérjünk. És ine ! mig T. S. úr az I. ső cikkben igy beszél, már a II-ikban amúgy. Az egy akol, egy pásztor eszméje létesítésének idejét látnoki tehetségével, biztos határozottsággal már a jövő századba teszi, midőn ezeket mondja : „Van — úgymond — egy módja annak, hogy a községi iskolában a tanító kezelje a vallás és erkölcstant , de e mód kivitele még csak a jövő század regényébe való.“ Kiváncsi vagyok ezekután, hogy e két ellentétes nyilatkozat közül, melyiket érte T. S. úr komolyan? Szabadjon iránta kedvezőbb véleménnyel lennem. Cikkének második részében ugyanis sejtetni engedi, hogy ő maga is bizalommal van a kor fokozatos haladása iránt, hogy biztos reményt táplál aziránt, hogy egy világvallás előbb utóbb s talán már a jövő század regényének korszakában ténnyé válhat. Tudja T. S. ur, hogy az elfogulatlan s a merev felekezetiesség nélküli műveitek már jelen korunkban is oly vallás hívei, mely nem tiltja meg az ész használatát a positiv vallás- és felekezeti tan mellett. A felvilágosodottság következtében napról-napra jobban szaporodik azon egyének száma, kik, ha kérdeztetnének az iránt, hogy mily felekezetnek hivei Schillerrel volnának kénytelenek felelni, mondván:" „Ich schliesse mich keiner Konfession and aus Religion“, mert egyik positív valláshoz sem simulnak, mivel egyik sem elégíti ki őket. S ezen irány minden felekezetből táboroz híveket. Ezen irány követői azt tartják, hogy az általános vallásos igazság minden felekezet vallástételeiben föllelhető s szilárd meg-