Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1874-03-28 / 13. szám
NÉPNEVELŐK LAPJA A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ KÖZLÖNYE. J'íegklés —Oktatásügyletilap, Felelős szerkesztő: Gryulai Béla. Munkatársak: Dr. Ballagi M., V. Balogh L., Barabás Gy., Bója G., Bálint M., Dobján L. Dolinár Gy., Faluvégi A., Falvay A., Fillinger K., Fuchs F. Garami R., Goldberg J., Goll J., Gyertyánffy J., György Al., Halász Gy., Hönigsfeld A., Hübner J. Iványi A., Jablonszky N., Kapi Gy., Kálnay N., Kárpáti E., Kemencky K., Kerékgyártó E., Király K., Kiss Á., Kohn Gy., Kriesch J., Lakits V., Lederer A., dr. Márky J., Mayer M., Molnár Al., Molnár K., Molnár L. Morvay K., Neumann S., Németh G., Pédery Gy., Péterfy S., Prámer Ág., Rohr F. Roller M., Roth V., Ságli J., Schuch J., Schwarcz Gy., Szélig J., Stern M., Szervizer L., Stojanovics I., Szarvas G., Szász L. Szente J., Tamos I, dr. Toldy L., Ujházy F., Ullerich Gy., Wittinger J., Vajdafy E. és G., Vass M., Volf Gy. Weber S., Vizer E., Závodszky K., Zirzen J., Zsengeri S. Megjelenik minden szombaton. Ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számíttatnak. Előfizetési pénzek postai utalvánnyal küldendők. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőhöz Budapestre, nagy-diófa-utca 13. sz. ; előfizetői pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz intézendők. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Budapesten, váci-utca 18. szám „Nemzeti szálloda“. 13. szám. Budapest, 1874.Március 28. IX. évfolyam. A tanitóegyletek alakulásának másik két akadálya. Azon reményem, hogy a tanitóegyletek alakulásának akadályai nyilvánosságra jutván, előbb el fognak az útból távolittatni, mintha azokat elhallgatjuk, csekélységem is szolgál néhány adattal, és hiszem, hogy mások is fogják azt tenni. Ismeretes dolog ugyanis, hogy egyik-másik felekezet nem jó szemmel nézi a tanítóság tömörülését, mert ők abban az iskolába való beavatkozási jogaikat látják veszélyeztetve. De ezzel a legtöbb tanító mégsem sokat törődnék, ha más oldalról bármely néven nevezendő rugó jönne, mely azon akadályokat, melyeket a tanítóegyletek ellenségei útjába gördítenek, ellensúlyozná. Nézetünk szerint legjobb rugó volna mindenesetre a tanítók jogait védő s az egyletek alakításának kötelezettségét a felekezeti tanítókra is kiterjesztő törvény. Mert igy még néhol a kormány közegei, a tanfelügyelők is, az 1868. XXXVIII. t. c. 147. §-nak hézagos voltánál fogva, a helyett hogy a tanítóegyleteknek, a tanítóképzés eme hatalmas segédeszközeinek létrehozásában a törekvő tanítóknak segédkezet nyújtottak volna, egyesek felszólítását bármely okból vagy egyszerűen figyelemre sem méltatták vagy az ügy végrehajtását ad graecas calendas elodázták. Az ily tanfelügyelők legjobban kibúnak a kelepcéből az olyan megyében, melyben kevés a községi iskola, ennél fogva kevés a községi tanítók száma is. Azon megyében, melyben én működöm, alig van 3—4 községi iskola. Ha már most a tanfelügyelő a miniszteri rendeletet végrehajtani és megyei tanítótestület létesítését kieszközölni akarná, a megyei tanítótestületben legfelebb 4, a fiókegyletek némelyikében egy rendes tag sem volna ; a felekezeti tanitók aztán mint vendégek, szépen részt vehetnének a négy tagból álló tanitói testület vagy a tag nélküli fiókegylet gyűlésein. Íme ismét két akadály: az egyik az, hogy a törvény ama cikke, mely a tanitói testületekről szól, a felekezeti tanítókat a rendes tagságból kizárja és vendégszerepre kárhoztatja, ami nem mást, mint a felekezeti tanítóknak a testületből való teljes elmaradását vonja maga után ; mert oly helyen, hol minden tanító otthonos szeretne lenni, asylumot keresvén