Népnevelők Lapja, 1874 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-26 / 39. szám

NÉPNEVELŐK LAPJA. A „NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETÉNEK“ KÖZLÖNYE. J­­­EVELÉS-OKT­ATÁSÜGYL­E­T­I­L­A­P. Felelős szerkesztő : Gyulai Bel­ti. Munkatársak:­ Dr. Ballagi M., V. Balogh L., Barabás Gy., Bója G., Bálint M., Dobján L. Do­linár Gy., Faluvégi A., Falvay A., Fillinger K., Fuchs F. Garami R., Goldberg J., Goll J., Gyertyánffy J., György Al., Halász Gy., Hönigsfeld A., Hübner J. Iványi A., Jablonszky N., Kapi Gy., Kálnay N., Kárpáti E., Kemencky K., Kerékgyártó E., Király K., Kiss Á., Kohn Gy., Kriesch J., Babits Y., Lederer A., dr. Márky L., Mayer M., Molnár Al., Molnár K., Molnár L. Morvay K., Neumann S., Németh G., Pédery Gy., Péterfy S., Prárner Ág., Rohr F. Roller M., Roth Y., Ságh J., Schuch J., Schwarcz Gy., Szélig J., Stern M., Szervizer J., Stojanovics I., Szarvas G., Szász L. Szente J., Tallos I, dr. Toldy L., Túry J., Ujházy F., Ullerich Gy., Wittinger J., Vajdafy E. és G., Vass M., Volf Gy. Weber S., Vizer E., Závodszky K., Zirzen J., Zsengeri S Megjelenik minden szombaton. A lap szellemi részét illető küldemények Ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 a szerkesztőhez Budapestre, nagy-dió­fa-utca 13. sz. ; frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soron- előfizetési pénzek, reclamatiók stb. a kiadóhoz hité­ként 10 krral számittatnak. rendek. Kiadó : Aigner Lajos könyvárus Budapest Előfizetési pénzek postai utalványnyal küldendők. ten, váci­ utca 18. szám ,­Nemzeti Szálloda“ 39. szám. Budapest, 1874. Szeptember 26. IX. évfolyam. A takarékosság az iskola háztartásában. „Az a vizsgálat, melyet a gyermek maga megtett, az ismeretek, me­lyeket, maga szerzett, sokkal nagyobb örömet szereznek nekik (és egy­szersmind annál nagyobb gyökeret vernek szivében­, mint azok, melyeket belé oltottak.“ Salzmannak e mélyértelmű szavaiból indulva ki, azonnal tárgyamra térek át. A takarékosság nem csekély emeltyű anyagi jólétünk előmozdítására. A takarékosság két szélsőségnek középutja : a fösvénységnek és pazarlás­nak. — Korunk utóbbihoz való hajlamának a lefolyt szerencsétlen 1873-diki év egy kissé elkoptatta élét; hogy most nem fognak-e a má­sik végletbe esni, — azt nem tudom ; — különben sokkal is józanabb szellem lengi át az emberiséget, hogysem e rut tulajdonságba sülyedne. De akár hogyan legyen is az nagyban, kicsinyeinknél hassunk oda, hogy a takarékosságot náluk tulajdonsággá neveljük. Ámde ezt nem úgy érhetjük el, hogyha azt mondjuk : gyermekek, legyetek takarékosak , a­ki takarékos, ritkán jut oly helyzetbe, hogy má­sokra szorul, sőt inkább ő segíthet másokon ! — nem így, hanem mint Salzmann mondja, vezessük őket rá ezen igazságra. És ezt sokfélekép tehetjük. Legelőször az i­d­ő szolgál jó eszközül célunk elérésére.................... Otthinnn csengetnek, jele, hogy az oktatás ideje kezdődik; kell, hogy a tanító akkor már az iskolában legyen és még mielőtt a csengetyü hangja elenyészett, már a szokásos reggeli vagy iskola előtti ének felhangzott legyen. Most a tanító kezdi a névjegyzék felolvasását és azonnal az ok­tatáshoz fog. Előadásában nem engedi magát megzavarni sem a később érkező tanulók által sem a figyelmetlen vagy épen csintalankodó gyerme­kektől , vagy halkabb vagy emelkedettebb beszéd által vonja az utóbbiak figyelmét magára. Kérdéseit szabatosan intézi a gyermekekhez, nem haboz, nem válogat sokáig a gyermekekben. Előre, hátra, jobbra, balra villám­­gyorsasággal osztja kérdéseit, feleleteit. Kik az első órában későn érkeztek, künn állnak — azaz, hogy padjukba nem ülhetnek, míg az első tantárgy befejeztetik. Az átmenet egyik tantárgyról a másikra csak annyi időt vesz igénybe, a mennyi kell,

Next