Népnevelők Lapja, 1875 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-07 / 32. szám
374 jusson; ellenben ha hivatást nem érez, akkor hallgasson a józan ész szavára, lépjen vissza, ellenkező esetben árthat az ügynek, sújthatja azt, nevetségessé teheti magát. Szép és nemes dolog iskolaszéki taggá választatni; — egy oly ügy élére állíttatni, melytől az emberiség jóléte függ ; — oly zászló alá szegődni, mely a nemzetek boldogságának dicső harca kivivására van hivatva; — de szerintem azokban, kik a tagságra aspirálnak, két tulajdonnak kell egyesülve lenni, és ez: szakértelem és jóakarat. E kettő szoros testvériességben és elválaszthatatlan viszonyban áll egymással. Hiába van ott szakértelem, hol jóakarat és ügybuzgóság hiányzik, és viszont a jóakarat szakértelem nélkül cimbalom hang nélkül, rajongás és semmi. az eddigi iskolaszéki tagok között igen-igen sok jó akaratú, ügybuzgó és fáradhatlan szorgalmú egyén küzdött, kiknek a nevelés-ügy körül méltó érdemeik lehetnének, — de fájdalom a kivitelben gyengék voltak, terveik, számítgatásaik jobbára hajótörést szenvedtek, mert azt kellőleg védeni, támogatni képesek nem voltak. Ez azonban nem saját hibájuk, ennek magva körülményeikben keresendő, amennyiben ők erre hivatottakat nem képeztettek. Ezeknek részünkről köszönet és hála legyen jutalmuk ! Igen sajnálnék, ha jövőre elhagynák az iskolaszékeket, mert ily egyénekre nagy , igen nagy szükség van ott. Legyenek azonban meggyőződve, hogy buzgóságuknak, sokszor tapasztalt jóakaratuknak csak úgy lesz igazi eredménye, ha a paed. gyakorlat embereivel együtt tanácskoznak és működnek. S ez az érem másik oldala. Én ugyanis azt óhajtom, s arra kérem a tanügy jóakaróit, szíveskedjenek befolyásukat úgy felhasználni, hogy jövőre az iskolaszékeknek legalább fele oly egyénekből álljon, kik közvetlen a tanítói, nevelői pályára szánták életöket s erre kizárólagos képzettséggel bírnak, kik értik a tanügy rendjét és módját, ismerik annak viszonyait, hogyan kell vagy kellene azt vezetni, gyámolítani, felvirágoztatni; ezt a tanítók tanárok nevelők legjobban tudnák elintézni. Ezeket kell beválasztatni, s az iskolaszékek eredménye kimondhatatlan lesz. Hogy iskolaszéki taggá választatni egyedül a szülőknek, vagyonosabb és tekintélyesebb polgároknak legyen joga; hogy ezek köréből az igazgató tanítókon kívül a többi tanító ki legyen zárva, elannyira, hogy a gyűléseken még részt se vehessenek; ezt a legfonákabb szokásnak találom, a céltalanság az egész; ellenben a tanítók, nevelők, tanárok kezet fogva a szülőkkel a módosabb s úgy buzgó polgárokkal s érdekjelekkel, mindent szakértelemmel és barátságos jóindulattal intézve, oly erős, oly szilárd, oly áldásdús működésnek vethetik meg alapját, a melynek eddig tengődő csemetéje virágzó fává, gyümölcsözővé és üdvössé fejlődhetnék. Mi ok indít engem az iskolaszéki tagok ilyetén való összeállítására, az isk. székek ilyetén megalakítására ? Az iskolaszékek feladata megbírálni az iskolák tanszerelését, mely taneszközök jók és szükségesek; hogyan ellenőriztessék a tanítók működése ; hogyan ítéltessék meg azoknak pályájuk és azok szabályai szerinti eljárásuk; — kérdem : ha most egy oly egyén, ki a paedagogiához nem ért, kinek ebben jártassága nincs, iskolaszéki taggá választatik, vagy pláne, ha az egész iskolaszék ilyenekből alakult meg, mit lehet ezektől várni? avagy lehet-e ezektől valamit jogosan követelni? — hogyan fogja az ilyen a tanítók működését megítélni tudni és erről lelkiismeretesen reggálni ? ? avagy bocsánatot!! hogyan eshet az egy szakavatott tanítónak, ha tudja, hogy az ő paedagogiai szakosztályok szerint berendezett és vezetett tanítói eljárását egy olyan ember küldetett ki megbírálni, kiről tudva van, hogy az élet színpadán egészen más ténykörre beír képesség