Népnevelők Lapja, 1875 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-23 / 43. szám
506 ez : a polgári iskola eddig meg nem felelvén a hozzá kötött várakozásoknak s reményeknek, ezután se fogja azt tehetni, ergo eltörlendő, vagy legalábbis felső népiskolára degradálandó. íme uraim, ez a tény mibenléte. Másrészt a közép- és népiskola számos képviselői egyezséget kötöttek, hogy a polg. iskolát egyesült erővel megtámadhassák. (?) Talán sötéten látok s kákán keresem a csomót. Nem. Mert nem csak magam vagyok ezen nézetben, s nem csak magam tapasztaltam azt, hogy sok néptanító irigy szemmel nézi a polgári iskolát. Számos középiskolai, különösen pedig gymnasiumi tanár meg nagy büszkén néz le magas lejtőjéről a polgári iskola tanítójára, és mégis tart attól, hogy a most még csak tengődő polgári iskola majdan a büszke — de sok tekintetben magát túlélt — gymnasium concurrensévé fejlődhetik ki, mert jól tudja, hogy a reál tudományok s tanulmányok országo s korszaka érkezett meg. Nem hivatkozom ezen állításaim bebizonyítása végett kartársaim s a józan szemlélők tapasztalataira, hanem hivatkozom oly tényekre, melyek nemcsak a tanügy emberei, hanem laikusok előtt is történtek s még mindig történnek. Avagy tegyünk egy pillantást egyes tanítóegyletek s testületek jegyzőkönyveibe — mit találunk ? Ahol a polgári iskola ügyét tárgyalás alá vették, majdnem mindenütt találkozunk Cato végzetteljes zárszavaival : „Ceterum censeo, Karthaginem esse delendam.“ S végtére még egy testület van, mely a polgári iskolát mint pogány intézetet elkárhoztatja; ennek szava azonban — hála a gondviselésnek — mint bizonyos állaté már nem hallatszik az égbe. Íme hát felsoroltam volna azon indító okokat, melyektől vezettetve sokan hadat szennek a polgári iskolának. De vannak olyanok is, kik minden egyéni érdekektől eltekintve, csupán csak az ügy fontosságát tekintetbe vévén, küzdenek a polgári iskola szükséges reformja mellett, s ezek azok, kiknek javaslatait megvizsgálni, megfontolni kell. Ezekre nézve már szerencsém volt nézeteimnek e lapokban kifejezést adni. Akkor is azt mondtam,,, hogy a polg. iskola reformja szükséges, de nem azon okból, mintha jelenlegi szervezetében céljának meg nem felelne, hanem azért, mivel az iskolák „nervus rerum“-ja, tanulója nincs. Ha a miniszteri tantervben polgári iskolák számára kijelölt tantárgyakat a polg. iskola feladatához mérten s alkalmazottan tanítjuk, akkor alig hiszem, hogy a célt el nem érhetnék. Azonban hazánkban az iparos, kereskedő s földmives osztály eddig még nem igen kívánja a magasabb képzettséget. Sokáig tarthat az még, mig a leendő lakatos vagy gazdaember 6 polgári osztályt végezni fog. Szakképzettséget pedig a polgári is oola az ipar, kereskedés s földmivesség egyik ágában sem nyújthat, s ezt kötelességévé tenni annyi mint lehetetlent, képtelent követelni. A polgári iskola úgy mint minden más nem szakiskola, csak általános ismereteket nyújthat, melyek alapján a leendő kereskedő, iparos földmivelő, vagy kisebb (vasúti, távirdai gőzhajózási, posta stb.) hivatalnok választott pályáját annál biztosabban, sikeresebben s jövedelmezőbben folytathatja. De amint már mondom, nálunk még kevés az az egyén, ki iparos, v. vasúti stb. hivatalnok akarván lenni, teljes polg. iskolát végezne. Most rendesen az lesz azzá, ki a középiskola alsó osztályaiban megbukik. Azért szerény nézetem szerint a polgári iskola alsó 3 osztályának tantervét a középiskolák tantervéhez alkalmazottan kellene szerkeszteni, hogy kisebb helyeken, hol csak polgári iskolák, vannak, azok is nyerhessenek oktatást, kik valamely tudományos — akadémiát v. egyetemet igénylő — pályára készülnek ; s pedig akkép, hogy felvételi vizsga nélkül léphessenek át a