Népnevelők Lapja, 1877 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-04 / 31. szám
31. szám. Budapest, 1877. augusztus 4. XII. évfolyam. NEVELÉS•OKTATÁSÜGYI HETILAP. A „Népnevelők pesti egyletének“, az „Egyetemes tanítógyülés 50-es bizottságának“, a „Budapesti tanítótestületnek“, az „Eötvös-alapgyüjtő központi bizottságnak“, a Czeglédvidéki — s több tanítóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő: Lakits Vendel* !Megjelenik?: e lap minden szombaton. Előfizetési ára. : Egész évre 4 fi#, félévre Î frt negyedévre 1 frt.Eirdetések 2 has. petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztők( belváros, közötte a 3-dik szám) ; előfizetési pénzek, reclamatiók sat. Wodianer F. kiadóh( belváros, megyeháztér 9. sz. a.) küldendők. Elvek a népiskola szervezéséhez. A népiskolai ügy szervezésénél különösen a következő négy fő elvet szeretném megvalósítva látni : Először, midőn szervezünk, ne tartsuk főkép idegen országok, idegen népek szokásait, tanmódját, népiskolai szervezetét szemünk előtt. Minden nemzet, minden ország egy egyén, mely a történet hosszú folyamán át saját természetszerű viszonyai folytán fejlődött. S a nemzeti, vidéki sajátságok részint velünk születve, részint földrajzi s egyéb viszonyok következtében elsajátítva s kifejlesztve áthatják egy-egy országnak nemcsak politikai, vallási, társadalmi és tudományos életét, hanem — röviden mondva — anyagi s szellemi életének összes nyilatkozatait s így tanítási módszerét, iskolai szervezetét is. Ezek a sajátságok képezik valamely nép jellemét. S a jellemvonásokat a népektől sem elválasztani, sem azokat összecserélni, átruházni nem lehet. Tanulhatunk más népektől, tanulunk is, sőt kell is tanulnunk; de a mint — Kölcsey szerint — a bölcsek iratai is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha lényünkhöz kapcsolódtak, mint esti szélhez a virág illat; úgy az is, amit más nemzetektől tanultunk, csak akkor lesz üdvös, ha azt teljesen megemésztettük s öntudatosan tudjuk alkalmazni a mi viszonyainkra. Csak a tabula rasara nézve közönyös, akármi jó reá. És mi nem vagyunk azok. Nekünk vannak már százados intézményeink, melyek nemzeti sajátságaink befolyása alatt fejlődtek. A haladás, amit korunk minden téren, s így a közoktatás terén is, megkíván s egyszersmind ellenállhatlanul előmozdít, abban álljon, hogy saját intézményeinket bővítsük, illetőleg korszerűen átalakítsuk. A német tanító a tudományosság rengetegsége előtt borul le mély tisztelettel s a tudományok temploma felé vezérli növendékeit önkénytelenül is. A magyar tanító a mindennapi élet jelenségei között szeret leginkább mozogni. Tanítóinknak sohase kellene feledni, hogy a német a theoriák, a magyar a gyakorlat embere. — Nemzeti jellemünk s történetünkhöz híven s következetesen és függetlenül kell tovább haladnunk. Egy másik elv volna az, hogy a népiskolai szervezésből ne hagyjuk ki a tanítóképző-intézeteket. Ne tekintsük ezeket úgy, mintha csak annyi viszonyban volnának a népiskolákhoz, mint a csurgói gymnasium a lembergi 30