Népnevelők Lapja, 1878 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-21 / 38. szám
38. szám. Budapest, 1878. szeptember 21. XIII. évfolyam. A »Népnevelők pesti egyletének«, az »Egyetemes tanitógyűlés 50-es bizottságának«, a »Budapesti tanítótestületnek«, az »Eötvös-alapgyűjtő központi bizottságnak«, az »Országos paedagogiai társaságnak«, a Czeglédvidéki — s több tanitóegyletnek rendes közlönye. Felelős szerkesztő : Lakits Vendel. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. ^Megjelenik e lap minden szombaton. .Előfizetési ára : Egész évre 4 frfc, félévre 2 frt negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz ( Budapest, III ker. tanuló-utcai népiskola); előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, nádor utca 14. sz.) küldendők. A népnevelés ügyében. Sokat hallunk a népnevelésről ; a népnevelés érdekében hozandó áldozatok azok, melyekkel szemben leginkább némulnak el az éles ellentétek, tanúságául annak, hogy a szükség iránti érzék, a jóakarat meg van mindenütt. Mindenesetre jó, mert haladásra mutat, hogy — a mint a népnevelés (?) állapotáról évenkint kibocsátott jelentésekben olvassuk — az iskolák száma évről évre jelentékenyen növekedik, hogy az oktatásban részesülő tanköteleseknek százaléka emelkedik, hogy a tanutók száma gyarapodik stb. És mégis mindezen »a tanügyre« kedvező hatással bíró tényezők elősorolása mellett állíthatjuk-e, hogy ezzel a népnevelést, vagyis a nép nevelését is jobb lábra helyeztük, magasabb fokra emeltük?! Soknak »úgy látszik« (bizony, ez csak látszat), hogy igen, s pedig azon okból, mert »nem tesznek különbséget a nép- és a gyermeknevelés között. Ők ugyanis a népnevelés alatt csak a gyermekek néhány évi elemi iskoláztatását értik. Ha így értelmezzük továbbra is a népnevelést , ha a használatban levő rendszert ezentúlra is föntartjuk : kérdés, más lesz-e a jövendő nemzedék — a műveltséget és polgárosodást illetőleg — a mostaninál ; hiszi-e valaki, hogy azért, mivel a gyermek tanul egy kis írást, olvasást, számolást és egyéb elemi ismeretkörbe tartozó dolgokat s gyönge korának egy pár éven át a tanító fegyelme alatt áll, hogy a jövő nemzedék csupán ezért erkölcseiben tisztább és szelidebb, munkájában kitartóbb és rendszeretőbb lesz, hogy a törvényt, a tulajdont, mások jogait tisztelni, a maga jogait becsülni és észszerűen gyakorolni, szenvedélyeit fékezni, magát a rendnek alávetni a mostani nemzedéknél jobban megtanulja?! Úgy hiszem, hogy e kérdésnek megfelelni nem nehéz. A gyermek ugyanis a leghajlékonyabb, legfogékonyabb korában, melyben azzá képződik, ami lesz — kilépvén az iskolából, csakhamar áldozatul esik az uralkodó szokásoknak, erkölcsöknek, az áramlatnak nem fog ellentállhatni és egy néhány év alatt szakasztott mása lesz a többinek. Sőt attól is lehet tartani, hogy az a kis iskoláztatás is füstbe megy, elvész és kevés lesz, aki ebben a tekintetben is a vidék általános színvonala fölött fogja magát tarthatni. Ezek nem a légből kapott, hanem a mindennapi tapasztalatból, az életből merített dolgok. 38