Népnevelők Lapja, 1879 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-22 / 47. szám
47. szám. Budapest, 1879. november 22. XIV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos : Felelős szerkesztő : A »NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETE.« LAKITS VENDEL. megjelenik e lap minden szombaton Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 fr negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 bas. petit-soronkint 10 krral számíttatnak, kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, III. ker. tanuló-utcai népiskola) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferencz-József-tér 8. sz.) küldendők. Hozzászólás Márki József tdr ur „Ábécetan, kapcsolatban az élettel“ címü értekezéséhez. »Iskola az élettel kapcsolatban haladjon«, írja Dr. M. ur. Ez nagyon is kívánatos , s bár úgy lenne, hogy az iskola a maga beléletével s az őt megtöltő növendékek korával öszhangzatban haladna ! Azonban csak mi tanítók érezzük s tudjuk, hogy nincs igy és hogy máskép kellene lenni. Lehet, hogy mások is tudják, de nem érzik. A külső életet pedig még képzeletben sem merem kapcsolatba hozni, mint sokan óhajtják, mert akkor még hamarább leélné korát. A mai korban úgy is oly gyors lépésekkel kell az iskolai életnek haladni, hogy méltán lehet félni, miszerint e rohamos átalakulás, melyeket legfőkép a reáliák s a tananyag nagy száma szülnek, egészen ellankasztják, öreggé teszik az iskolai életet s vele a tanulókat is ; márpedig láthatjuk, hogy az aggok, betegesek, sínylődök és idegesek részint az erkölcsben, részint mások feláldozó tulajdonaiban nyernek támaszt és megerősödést. Már pedig, hogy ezeket nem nagy mértékben lehet nyújtani az elemi népiskolákban, mindenki beismeri, aki e téren működik, minthogy a fentebb említett átalakulások kinövéseire kell az iskolai élet legtöbb idejét fordítani. Ezek pedig nem a »végrehajtók« hibái, hanem azoké, kik az átalakulásokat előidézik, s kik legkevésbbé élnek azon életben, melybe ők életet akarnak önteni. S mi más következhetik ebből mint korcs, mely mások terhére válik. Az ember életében azon kor a legfogékonyabb, melyet az iskola belsejében tölt vagy kellene töltenie. Innét van, hogy az előtte érthetetlenből oly sokat bir beemlézni, melynek legnagyobb része a késő korig megmarad emlékezetében, mit ha félszeg okoskodással használ s mindenre alkalmazni akar, lesz belőle úgynevezett »fél tudákos.« Ezért nem elég, hogy a benyomások csak képződjenek, hanem szükséges, hogy úgy képződjenek, hogy e kor felfogó, Ítélő és képzelő 47