Népnevelők Lapja, 1879 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-22 / 47. szám

47. szám. Budapest, 1879. november 22. XIV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos : Felelős szerkesztő : A »NÉPNEVELŐK PESTI EGYLETE.« L­A­K­I­T­S VENDEL. megjelenik e lap minden szombaton Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 fr negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 bas. petit-soronkint 10 krral számíttatnak, kéziratok a szerkesztő­höz (Budapest, III. ker. tanuló-utcai népiskola) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszma­nn te­stvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferencz-József-tér 8. sz.) küldendők. Hozzászólás Márki József tdr ur „Ábécetan, kapcsolatban az élettel“ címü értekezéséhez. »Iskola az élettel kapcsolatban haladjon«, írja Dr. M. ur. Ez nagyon is kívánatos , s bár úgy lenne, hogy az iskola a maga bel­­életével s az őt megtölt­ő növendékek korával öszhangzatban haladna ! Azonban csak mi tanítók érezzük s tudjuk, hogy nincs igy és hogy máskép kellene lenni. Lehet, hogy mások is tudják, de nem érzik. A külső életet pe­dig még képzeletben sem merem kapcsolatba hozni, mint sokan óhajt­ják, mert akkor még hamarább leélné korát. A mai korban úgy is oly gyors lépésekkel kell az iskolai élet­nek haladni, hogy méltán lehet félni, miszerint e rohamos átalakulás, melyeket legfőkép a reáliák s a tananyag nagy száma szülnek, egészen ellankasztják, öreggé teszik az iskolai életet s vele a tanulókat is ; már­pedig láthatjuk, hogy az aggok, betegesek, sínylődök és idegesek ré­szint az erkölcsben, részint mások feláldozó tulajdonaiban nyernek tá­maszt és megerősödést. Már pedig, hogy ezeket nem nagy mértékben lehet nyújtani az elemi népiskolákban, mindenki beismeri, a­ki e téren működik, minthogy a fentebb említett átalakulások kinövéseire kell az iskolai élet legtöbb idejét fordítani. Ezek pedig nem a »végrehajtók« hibái, hanem azoké, kik az át­alakulásokat előidézik, s kik legkevésbbé élnek azon életben, melybe ők életet akarnak önteni. S mi más következhetik ebből mint korcs, mely mások terhére válik. Az ember életében azon kor a legfogékonyabb, melyet az iskola belsejében tölt vagy kellene töltenie. Innét van, hogy az előtte érthetetlenből oly sokat bir beemlézni, melynek legnagyobb része a késő korig megmarad emlékezetében, mit ha félszeg okoskodással használ s mindenre alkalmazni akar, lesz belőle úgynevezett »fél tudákos.« Ezért nem elég, hogy a benyomások­­ csak képződjenek, hanem szükséges, hogy úgy képződjenek, hogy e kor felfogó, Ítélő és képzelő 47

Next