Népnevelők Lapja, 1880 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-14 / 7. szám
10Ö zik, működését ideiglenesen megkezdeni. E feltétel szigorú megtartása mellett a magyarországi tanitó-egyletek szövetsége tényleg meg is alakult s azonnal 23 tanitó-egylet, köztük az országnak legtekintélyesebb egyletei, csatlakoztak a szövetséghez. Fájdalom! október hó 5-én, tehát az alapszabályok tervezetének felküldése után 75 nap múlva, vettük a mindnyájunkat lesújtó miniszteri leiratot, hogy alapszabályainktól a bemutatási záradék megtagadtatott, s a tervezett szövetkezet végleges megalakítása nem engedtetett meg. — Sokkal mélyebben sújtó volt e válasz reánk nézve, kik évek hosszú során át megszoktak reménynyel tekinteni a szövetség eszméjére, mely annyi viszás helyzetnek, oly sok sötét foltnak eloszlatójaként lebegett előttünk s melyet mindannyian első lépésnek tekintettünk a haladás utján ; sokkal fájdalmasabb volt e válasz, semhogy az első pillanatban merészkedtünk volna reá válaszolni s a jobban értesült kormányhoz apellálni. Meghajoltunk a hatalom szava előtt, s a szövetség működését rögtön beszüntette. Hónapok teltek el azóta. E hosszú idő alatt Magyarország tanitóegyleteinek nagy része ismét nyilatkozott s e nyilatkozatok között nem volt egy sem, mely a kormány leiratára vonatkozólag sajnálkozásának ne adott volna kifejezést; nem volt egy sem, mely a tanitó-egyletek szövetségét most már szükségtelennek tartotta volna. Ellenkezőleg. Tömegesen jöttek vidékről felszólalások, melyekben minket, mint az egyetemes tanítógyűlés végrehajtó bizottságát, kötelességünk teljesítésére sürgettek, a paedagogiai lapokban mindinkább hangosabb lett a követelés, hogy a szövetséget újból meg kell alkotni, s a szatmárvidéki néptanitó-egylet, egyike a legbuzgóbb s legtekintélyesebb vidéki tanitó-egyleteknek, múlt évi dec. 17-én kelt közgyűléséből feliratot intézett a magas képviselőházhoz, hogy a tanitó-egyletek szövetségének életbeléptetése végett határozatot hozzon, s e feliratot a napokban megküldötte minden hazai tanitó-egyletnek pártolás végett, úgy hogy rövid idő alatt a magas képviselőház előtt több ily kérvény is lesz. Ily körülmények között nem hallgathatunk tovább, s mi is felemeljük kérő szavunkat Nagyméltóságodhoz, hogy a harmadik egyetemes tanítógyűlés által reánk bízott ügyet lehetőleg sikerre vezethessük, le nem kötelességérzetből tesszük ezt csupán, hanem lelkünk legbensőbb érzetéből, mely hosszú éveken át Magyarország húszezer néptanítójának valódi meggyőződése lett. A tanitó-egyesületek szövetségének léteznie kell, s ha eddig meg sem kiséreltetett volna, kötelessége lenne minden magyar tanitónak, hogy annak megalakulására most közreműködjék. Hiszen nem egy eszme él már, s nem egy eszme fogamzott meg újabban, mely a tanítók együttes működését s közös intézkedést igényel. Említsük-e az Eötvös-alapot, mely négy évi fennállása óta annyi jót tett, s annyi nemes dolgot mozdított elő s mely bizonnyal nem egyes város tanítóinak, nem egy tantestületnek, hanem az összes magyar tanítóknak közös ügye ? Felsoroljuk-e, hogy az egyes testületekben megalakult tanító-segélyegyletek mindeddig nem képesek országos segélyegyletté alakulni, mert a tanító-egyesületek szövetsége meg lett gátolva? A magas kormány és társadalom napról-napra új igényekkel lép föl a népiskola iránt ; itt igyekeznek gyökeret verni a kertészet s modern gazdaság igényei, a háziipar meghonosítását tőlük várja a társadalom, egyes lelkes polgárok az iskolai takarékpénztár életbeléptetése által itt akarják