Népnevelők Lapja, 1880 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1880-07-10 / 28. szám
28. szám. Budapest, 1880. július 10. XV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos: Felelős szerkesztő: A »NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYLETE.« STEINER ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési lira. : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt negyedévre 1 frt. Hirdetések: 2 has* petit-soronkint 10 hiTál s^áiputjainak. Kézii*í tok & szerkeszted Siőz (Budapest, IV. k. gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmanft testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferenc József tér 8. sz.) ; tagsági dijak az egylet pénztárnokához, Schmidt M. Ferenc úrhoz (IX. ker. Soroksári utca 32. szám) küldendők. Nemzetgazdaságtan a népiskolában. Ismét új tantárgy! A tanterv hajója — fogják mondani — a nagy teher miatt máris elmerüléssel fenyeget; a tantárgyak szaporítása tehát nem kívánatos, sőt veszélyes. Igaz, hogy mai nap a népiskolában roppant sokat kell tanítani, s mégis új meg új követelésekkel lépnek föl a népiskola ellen. Hogy van ez ?.. . Halhatatlan Eötvösünk »Gondolatok« című remekművében megadja erre a választ, midőn mondja: »Előbb az a panasz emeltetett a létező nevelési rendszer ellen, hogy a gyermekek nem tanulnak eleget; jelenleg épen az ellenkezőt mondhatjuk, s gyermekeink többet tanulnak, mint amennyit felfogni bírnak. »Az eredmény ugyanaz marad, s az, ki husz mázsa aranyat ad valakinek, de azon föltétel alatt, hogy azt maga vigye el vállaii, nem érdemel több köszönetet, mintha neki semmit sem adott volna.« A jelen nevelési rendszer ellen irányzott e panasz sok tekintetben jogosult. A tanulandók tömege felette nagy , s méghozzá azon különbséggel, hogy a »húsz mázsa« nem mind »arany.« A gyermek annyira teletemetik mindenféle ismeretekkel, hogy azok megemésztésére ideje épenséggel nem maradhat, s mikor elhagyja az iskolát, csak akkor érzi, hogy sokra tanították ugyan, de nem mind olyanra, amit a gyakorlati életben kell tudnia. Innen a megújuló követelések a népiskola irányára ■ vonatkozólag. De mit tehetünk mi? Hisz nem a néptanítók határozzák meg a tancélokat, nem azok szabják meg a tantervet. — Mégis minekünk kell a küzdlémre lépnünk és pedig eréllyel, mert nemcsak az iskola, hanem a mi érdekeink is veszélyeztetve vannak. »A gyakorlati életnek, az emberi tevékenységnek ugyanis megvannak a maga elutasíthatlan követelményei ; a kereskedő, az iparos, sőt még a legegyszerűbb földműves sem boldogulhat ma már oly szűk ismeretkör, oly kezdetleges képzettség mellett, minővel hajdanában. És ha a népiskola a jelen fokozottabb s napról-napra növekedő igényeknek nem 29