Népnevelők Lapja, 1881 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-22 / 43. szám

43. szám. Budapest, 1880. október 23. XV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓ­­BIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulaj­donos : Felelős szerkesztő : A­­ NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.« STEINER ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztő­höz (Budapest, IV. k. gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. W­e­i­s­z­m­a­n­n te­stvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferenc­ József­ tér 8. sz.) ; tagsági dijak az egylet pénztárnokához, Schmidt M. Ferenc úrhoz (IX. ker. Soroksári­ utca 32. szám) küldendők. Nemzeti népnevelésünk egy mostohája, vagyis az osztatlan népiskola. (Folytatás.) De azt mondhatja valaki, hogy az olvasásra a tanítónak a növen­dékekkel való közvetlen 8 órai foglalkozáson kívül kétannyi idő marad még csendes foglalkozásul, olvashatnak, számolhatnak s tanulhatnak reáliákat csendesen, úgy, hogy annyi idő jut épen az egyes osztályokra, mint a több tanítóval bíró népiskoláknál. Ez mind igaz — papíron. Aki osztatlan népiskolánál működött, tudni fogja, hogy a csendes foglalko­zású órákban a tanulók ugyan ismételhetnek, dolgozhatnak ki­s számtani, nyelvtani és egyéb feladatokat, rajzolhatnak s gyakorolhatják magukat a térkép­készítésben , de újat nem tanulhatnak,s be kell nekik érni azzal, mit a tanító egy negyedórában magyarázott. És jól megjegyzendő, hogy ha a gyermekek a magyarázottat az iskolában el nem sajátítják, ha fel­adványaikat itt meg nem írják , nem is tanulják meg és nem is írják le soha. Mert földmivelők gyermekei honn­arra rá nem érnek ; szüleik alig várják hazajöttöket, hogy segítségökre a mezei munkánál fölhasz­nálhassák. d) Végre meg kell még említenem, hogy hazánk osztatlan nép­iskoláinak egy harmadrésze nem magyarajku, hol az előadási nyelven kívül még a magyar nyelvet is kell tanítani. Ez ellen nincs kifogásunk, ellen­kezőleg, lelkünkből örvendünk törvényhozásunk eme bölcs és életreható intézkedésének. De ezzel ismét egy tantárg­gyal többet kell tanítani, mire újra heti négy óra szükségeltetik. Itt két alternatíva lehet: vagy megtoldjuk a heti óraszámot négy órával, vagy elveszünk a miniszteri óratervben megállapított 29­ . órából annyit. Az első esetben időnk és erőnk annyira igénybe lenne véve, hogy idő előtt leroskadunk a teher alatt , az utóbbiban pedig megkurtitjuk az úgyis nagyon kevés időt, melyet olvasás-, írás-, számolás- és a többi realtárgyakra kellene forni- 44

Next