Népnevelők Lapja, 1881 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-22 / 43. szám
43. szám. Budapest, 1880. október 23. XV. évfolyam. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE. Laptulajdonos : Felelős szerkesztő : A NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.« STEINER ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronkint 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. k. gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, reclamatiok sat. Weiszmann testvérekhez mint kiadókhoz (V. ker., Lipótváros, Ferenc József tér 8. sz.) ; tagsági dijak az egylet pénztárnokához, Schmidt M. Ferenc úrhoz (IX. ker. Soroksári utca 32. szám) küldendők. Nemzeti népnevelésünk egy mostohája, vagyis az osztatlan népiskola. (Folytatás.) De azt mondhatja valaki, hogy az olvasásra a tanítónak a növendékekkel való közvetlen 8 órai foglalkozáson kívül kétannyi idő marad még csendes foglalkozásul, olvashatnak, számolhatnak s tanulhatnak reáliákat csendesen, úgy, hogy annyi idő jut épen az egyes osztályokra, mint a több tanítóval bíró népiskoláknál. Ez mind igaz — papíron. Aki osztatlan népiskolánál működött, tudni fogja, hogy a csendes foglalkozású órákban a tanulók ugyan ismételhetnek, dolgozhatnak kis számtani, nyelvtani és egyéb feladatokat, rajzolhatnak s gyakorolhatják magukat a térképkészítésben , de újat nem tanulhatnak,s be kell nekik érni azzal, mit a tanító egy negyedórában magyarázott. És jól megjegyzendő, hogy ha a gyermekek a magyarázottat az iskolában el nem sajátítják, ha feladványaikat itt meg nem írják , nem is tanulják meg és nem is írják le soha. Mert földmivelők gyermekei honnarra rá nem érnek ; szüleik alig várják hazajöttöket, hogy segítségökre a mezei munkánál fölhasználhassák. d) Végre meg kell még említenem, hogy hazánk osztatlan népiskoláinak egy harmadrésze nem magyarajku, hol az előadási nyelven kívül még a magyar nyelvet is kell tanítani. Ez ellen nincs kifogásunk, ellenkezőleg, lelkünkből örvendünk törvényhozásunk eme bölcs és életreható intézkedésének. De ezzel ismét egy tantárggyal többet kell tanítani, mire újra heti négy óra szükségeltetik. Itt két alternatíva lehet: vagy megtoldjuk a heti óraszámot négy órával, vagy elveszünk a miniszteri óratervben megállapított 29 . órából annyit. Az első esetben időnk és erőnk annyira igénybe lenne véve, hogy idő előtt leroskadunk a teher alatt , az utóbbiban pedig megkurtitjuk az úgyis nagyon kevés időt, melyet olvasás-, írás-, számolás- és a többi realtárgyakra kellene forni- 44