Népnevelők Lapja, 1883 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-27 / 43. szám
43. szám. Budapest, 1883. október 27. 18. évfolyam. NÉPNEVELŐK NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Megjelent e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 hasábos petit soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, Soroksári-utcza 63 sz.) ; előfizetési pénzek, valamint tagsági dijak az egyesületi pénztáros SENYEI F. úrhoz (IX ker. Soroksári-utcza 32. sz.) reklamácziók hirdetések és ezek dija, pedig. Neumayer Ede nyomdászhoz (Váczi-körút, Iparudvar) küldendők. Az egyesületi helyiség a Kazinczy-utczai iskolaépületben van. A fővárosi tanszemélyzet javadalmazásának újjászervezése. A fővárosi tanügy fejlesztése és gondozása a főváros köztörvényhatóságának és tanácsának mindig legkiválóbb gondját képezte. A tanszemélyzet javadalmazására vonatkozó javaslat tárgyalásakor a főv. köztörvényhatóság újabban is oly sok jelét adá a méltányosságnak és jóakaratnak, hogy ezen téren alig akad párja- A tanítónők fizetését a tanítókéval egyenlően állapitá meg; a II. fizet. fokozatban töltendő időt 5 évről 4-re szállítá le, a korpótlékok növekedését a tényleges szolgálat végéig terjeszté, a helyettes tanerők napi díját 1 írtról 2-re illetőig 3 frt 20 krra emelé és ahol csak lehetségesnek vélte javítani a tanszemélyzet javadalmazást, megtette. Azon körülmény, hogy egyik-másik intézkedés ellen észrevételt is lehet tenni, mint pl. az ellen, hogy minden ujonan alkalmazott tanító egyaránt 3 évet tölt a III. fiz. fokozatban, mit sem von le a szervezés átalános értékéből. Természetes rendszerességbe foglalta a fővárosi tanügy ezen részét és újabb eszközt teremtett jó tanerők megszerzésére és megtartására. Az elismerés ezért elsősorban a tanügyi előadót , Alkér Gusztáv tanácsnok urat illeti, ki a javaslatot készítette és azt a felmerült nehézségek daczára a tanácsban és közgyűlésen odaadólag védelmezte és keresztül vitte. A főváros közönsége az, melynek elismerését a tanácsnok ur kiérdemelte és a tanítóság az, mely anyagi helyzete javítását első sorban neki köszöni. A javaslat fölötti vitában kiváló részt vettek az előadó tanácsnok uron kívül Ballagi Mór, Lutter Nándor, Steiger Gyula, Mátyus Aristid, Szilágyi Dezső, Polónyi Géza, Havas Ignácz, Békey Imre és Rupp Imre főv. bizottsági tagok, kik az utolsónak kivételével azon igyekeztek, hogy a szervezés a tanítókra előnyösen állapíttassék meg. Igaz ugyan, hogy Békey tanfelügyelő úr a korpótlékok megállapításánál ellenezte azoknak a fent említett módon történt megállapítását, de ezen egy dolgot leszámítva, ő is a tanítók mellett foglalt állást. A javaslat tárgyalása alkalmával a tanítói hivatalról és a tanítók társadalmi állásáról oly nézetek is nyilváníttattak, melyeket téveseknek és részben igazságtalanoknak, a tanügy valódi érdekeivel ellenkezőknek tartunk és melyekre ez okból néhány észrevételt teszünk. A főv. törvényhatóság egyik kiváló tagja, Rupp Imre képviselő úr ugyanis párhuzamot vonva a tanítók és más tisztviselők között, úgy találta, hogy a tanitó még a köztisztviselői pálya legalsó fokán levő gyakornokkal sem helyezhető egy társadalmi színvonalra , mert ez a társadalom minden körében megfordulhat és ezért magasabb igényeknek is képes megfelelni, mig a tanitó csak olyan harmadrendű appendixe a „társaságinak, kit ez csak a maga körén kívül állónak tekint és kiről csak akkor vesz tudomást, ha iskoláról vagy gyermektanításról van szó. Nem kutatjuk, várjon a t. képviselő úr a „társaság“ minden körét, tehát az aristokrácziát valamennyi válfajával is, értette mint olyant, melyben a gyakornok társadalmi állásánál fogva nem szúr szemet , vagy pedig a bürokrácziát, értette-e, avagy végre azon társaságra gondolt, melyet „középosztály“ elnevezés alatt szoktunk érteni. De azt tudjuk, hogy ha a társadalom valakinek súlyát nem egyéni értéke szerint állapítja meg, hanem az illetőt az általa betöltött állás fontossága és szükségessége szerint mérlegeli, úgy bizonyára nyom a tanító is annyit, mint a közhivatali pálya egyéb terén működő bármely hivatalnok. Csakhogy társadalmunk az egyént rendesen nem állása és hivatala fontossága szerint taksálja, hanem azt is nézi egyszersmind, olyan-e anyagi helyzete, hogy az illető „társaság“ szokásainak és formaságainak képes eleget tenni? És mikor ezt nézi, úgy azt találja, hogy bizony az a szerény tanítói fizetés a hivataloskodás minden fokán csak szerény marad annyira, hogy a „társadalom“ elengedhetlen kiadásaira mi sem jut mig a szintén szerény fizetésű gyakornok lépésről lépésre előbbre, kedvezőbb anyagi helyzetbe jut és idővel még osztálytanácsos is lehet, ki, ha kedve telik benne, még a sportra is áldozhat ! Ha tehát a tanítói és egyéb tisztviselői állás között különbség létezik, úgy ez nem a tanítói pályán működők ki nem elégítő képzettségéből, azaz nem az illető egyének minőségéből, sem pedig a tanítói hivatal alárendelt fontosságából származik, hanem ennek *