Népnevelők Lapja, 1885 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-30 / 22. szám

T 22. szám 20. évi folyam. Budapest, 1885. május 30. NÉPNEVELŐK LAPJA. NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Megjelen e lap minden szombaton. Előfizetések, reclamátiók Székely János egyesületi pénztároshoz, VII. ker., Rózsa-utcza i. sz. II. em. , hirdetések és ezeknek dija pedig Neumayer Ede nyomdatulajdonoshoz, VI. k^ ó­vid­a 2. SM. küldendők. TARTALOM : A szeretet ünnepe, Sz. — Havi Tanügyi Szemle, gába dőlt majális, Ö. V. — Tanítói küldöttség Kimutatás az Eötvös­ Alapról, Örley János. — Figyelő. — Du­ Trefortnál. — Vegyesek. A lap szellemi részét illető közleményeit SRETVIZER LAJOS szerkesztőhöz, V. k., Nagy korona-utcza 13 sz. czimzendők. Előfizetési árait: Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. A szeretet ünnepe. (Pünkösd vasárnapja, május 24-edike) A régi városháza újonnan bebutorzott díszes ta­nácsterme magasztos ünnepélynek volt tanúja pü­kösd vasárnapján. Lehet-e a magyarországi néptanítóságnak magasztosabb ünnepe, mint a­mely a szeretet nyúj­totta adományokat kiosztja az anyagi súlyos gondok terhe alatt szenvedő ügytársak­ s ezek hozzátartozói­nak ? Legfeljebb az okoz némi keserűséget ez édes örömünnepen, hogy miért nem vagyunk oly fényes helyzetben, hogy minden jogosult folyamodónak remé­nyeit teljesíthessük. Tizedízben bizonyította be ez­úttal az „E­ö­t­­vös­ Alap“, hogy él a magyar néptanítókban az a nemes közérzület, mely a segélyt nyújtó kartársi szere­­tetben nyilvánul. Újra meggyőződhetik az ösztöndíjak és segélyt nyertek névsorából mindenki, hogy a nem­zetiséget és vallásfelekezetet tekintetbe nem vevő igaz testvéri szeretetet gyakorolt „Végrehajtó­ Bizott­ság“ feladatának magaslatán állott most is. A szép ünnepélyen megjelentek a főváros s pestmegye kir. tanfelügyelőin kivül a fővá­rosi tanítóság szine-java, s a vidékről érkezett ügytársak közül ott láttuk Göbel János székesfehér­vári s Vargha István nagy-körösi kartársainkat, az Eötvös­ Alap ezen fáradhatlanj vidéki bajnokait. Glatz György főv. tanító az „Ungmegyei Ált. Tanító­­egyesülete“ képviseletében jelent meg, a központi bizottság tagjai közül pedig 30-an jöttek össze jogaik gyakorlása végett. A mai ülésnek kiváló jelentősége abban áll, hogy ez­úttal utoljára gyakorolta a „Végrehajtó­ Bi­zottság“ azon fontos jogokat, melyeket a „II. Egye­temes Tanítógyülés“ reá ruházott vala. Az alap ugyanis 1883. augusztus havában átada­­tott az „Országos Képviseleti Tanítógyü­­lésnek s minthogy a tanítógyülés javaslatai Tre­­fort Á. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által f. é. május 12-edikén szentesítést nyervén, az „Eötvös­ Alapot“ ezentúl az Orsz. Képv. Tanító­gyűlés Országos­ bizottsága lesz kezelendő. Az alap ügye tehát biztos révpartra jutott. His­szük, hogy hazánk lelkes tanítósága most már bizonyára fokozott áldozatkészséggel fogja támogatni ezen alapot, mely a tanítói kar szolidaritásának, testületi szellemének legéletrevalóbb szülöttje. Az „Eötvös-Alap“ eddigi működéséről legékesebben szólnak a számok, melyek szerint a működését 1877-ben megkezdett intézmény a mai napig 18.780 forintot, osztott ki ösztöndíjak meg segélyek fejében. A segélyzettek száma pedig már 228-at teszen. Adjuk át most a szót azoknak, a­kiket illet. Elnök Lakits Vendel következő emelkedett beszéd­del nyitja meg a „Végrehajtó-bizottság“ ülését d. e. 10 órakor: „Szívből üdvözlöm Önöket, mint a „III. Egyet. Tanítógyülés Végrehajtó-bizottságának“ tagjait, kik mai közgyűlésünkre ismét szép számmal jelentek meg, hogy szegénysorsu pályatársaink tanuló gyermekeinek ösztöndíjat, az elaggott, munkaképtelen s nyugdíjban nem részesülő kartársaknak, azok özvegyeinek s árváinak segélyt adjanak az „Eötvös­ Alapból.“ A mint pünkösd napja a vigasztaló Szentlélek eljövetelének ünnepe, vigasztaló e nap már kilencz éven át sok szegény tanítóra, tanító özvegyére s ár­vájára, kiknek szeméből a nélkülözés fakasztotta ké­nyeket az „Eötvös-Alap“ törülte le. Kilencszer jöttünk már össze, hogy az „Eötvös- Alapból“ ösztöndíjakat, segélyeket os­szunk ki Mindig nagy lelki örömmel tettük ezt, s ha volt mégis, a­mi kellemetlenül érintett bennünket, nem más, mint hogy nem elégíthettük ki a hozzánk folyamodók mindegyikét. Mai közgyűlésünk kiválóan nagy fontosságú s felette örvendetes mindnyájunkra nézve. Szerencsés vagyok jelenthetni, hogy múlt évi közgyűlésünk óta ismét szépen gyarapodott az „Eötvös­ Alap“ vagyona. Tre­­fort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága részéről 1800 forintot, Bujano­­v­i­c­s­n­é, szül. K­o­p­p­y Mária hagyatékából 2000 f­r­t­o­t, Rock Szilárd úr részéről 1000 frtot nyert az „Eötvös­ Alap.“ Köszönetet mondunk ezért jlvileg s a nagylelkű alapítók s adakozóknak köszönetünket küldöttségileg is kifejeztük. És most engedjék meg, hogy egy kitérést tegyek­ Tíz éve, hogy egy nemes szívű néptanító, egyik országosan tisztelt kartársunk, a nemes szíve sugallatát követve, az „Eötvös-Alap“ eszméjét megpendítette, az „Eötvös-Alapot“ megteremtette, az Alapot kezelő bizottságot 10 éven át vezette, éjjeleit is nappallá tette, csakhogy az „Eötvös-Alapot“ felvirágoztassa. E nagynevű, nagyérdemű tanfér­fiú Péterfy Sándor. Most, midőn utoljára oszt ki végrehajtó bizottságunk ösztöndíjakat és segélyeket az „Eötvös- Alapból,“ erről a nemes férfiúról nem feledkezhetünk meg. Indítványozom, hogy neki a magunk s Magyar­­ország néptanítóinak nevében legőszintébb tiszte­letünket, örök hálánkat fejezzük ki, s azt jlvileg is megerősítsük. Kívánjuk, hogy Péterfy Sándort, a kitűnő tanférfiút, a néptanítók lelkes vezérét, a sze­gény néptanítók, azok özvegyeinek s árváinak jó­akaróját, az Isten boldogul és sokáig éltesse! Ezzel mai közgyűlésünket megnyitottnak jelentem ki.“

Next