Népnevelők Lapja, 1885 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-30 / 22. szám
T 22. szám 20. évi folyam. Budapest, 1885. május 30. NÉPNEVELŐK LAPJA. NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Megjelen e lap minden szombaton. Előfizetések, reclamátiók Székely János egyesületi pénztároshoz, VII. ker., Rózsa-utcza i. sz. II. em. , hirdetések és ezeknek dija pedig Neumayer Ede nyomdatulajdonoshoz, VI. k^ óvida 2. SM. küldendők. TARTALOM : A szeretet ünnepe, Sz. — Havi Tanügyi Szemle, gába dőlt majális, Ö. V. — Tanítói küldöttség Kimutatás az Eötvös Alapról, Örley János. — Figyelő. — Du Trefortnál. — Vegyesek. A lap szellemi részét illető közleményeit SRETVIZER LAJOS szerkesztőhöz, V. k., Nagy korona-utcza 13 sz. czimzendők. Előfizetési árait: Egész évre 4 frt., félévre 2 frt., negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. A szeretet ünnepe. (Pünkösd vasárnapja, május 24-edike) A régi városháza újonnan bebutorzott díszes tanácsterme magasztos ünnepélynek volt tanúja pükösd vasárnapján. Lehet-e a magyarországi néptanítóságnak magasztosabb ünnepe, mint amely a szeretet nyújtotta adományokat kiosztja az anyagi súlyos gondok terhe alatt szenvedő ügytársak s ezek hozzátartozóinak ? Legfeljebb az okoz némi keserűséget ez édes örömünnepen, hogy miért nem vagyunk oly fényes helyzetben, hogy minden jogosult folyamodónak reményeit teljesíthessük. Tizedízben bizonyította be ezúttal az „Eötvös Alap“, hogy él a magyar néptanítókban az a nemes közérzület, mely a segélyt nyújtó kartársi szeretetben nyilvánul. Újra meggyőződhetik az ösztöndíjak és segélyt nyertek névsorából mindenki, hogy a nemzetiséget és vallásfelekezetet tekintetbe nem vevő igaz testvéri szeretetet gyakorolt „Végrehajtó Bizottság“ feladatának magaslatán állott most is. A szép ünnepélyen megjelentek a főváros s pestmegye kir. tanfelügyelőin kivül a fővárosi tanítóság szine-java, s a vidékről érkezett ügytársak közül ott láttuk Göbel János székesfehérvári s Vargha István nagy-körösi kartársainkat, az Eötvös Alap ezen fáradhatlanj vidéki bajnokait. Glatz György főv. tanító az „Ungmegyei Ált. Tanítóegyesülete“ képviseletében jelent meg, a központi bizottság tagjai közül pedig 30-an jöttek össze jogaik gyakorlása végett. A mai ülésnek kiváló jelentősége abban áll, hogy ezúttal utoljára gyakorolta a „Végrehajtó Bizottság“ azon fontos jogokat, melyeket a „II. Egyetemes Tanítógyülés“ reá ruházott vala. Az alap ugyanis 1883. augusztus havában átadatott az „Országos Képviseleti Tanítógyülésnek s minthogy a tanítógyülés javaslatai Trefort Á. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által f. é. május 12-edikén szentesítést nyervén, az „Eötvös Alapot“ ezentúl az Orsz. Képv. Tanítógyűlés Országos bizottsága lesz kezelendő. Az alap ügye tehát biztos révpartra jutott. Hisszük, hogy hazánk lelkes tanítósága most már bizonyára fokozott áldozatkészséggel fogja támogatni ezen alapot, mely a tanítói kar szolidaritásának, testületi szellemének legéletrevalóbb szülöttje. Az „Eötvös-Alap“ eddigi működéséről legékesebben szólnak a számok, melyek szerint a működését 1877-ben megkezdett intézmény a mai napig 18.780 forintot, osztott ki ösztöndíjak meg segélyek fejében. A segélyzettek száma pedig már 228-at teszen. Adjuk át most a szót azoknak, akiket illet. Elnök Lakits Vendel következő emelkedett beszéddel nyitja meg a „Végrehajtó-bizottság“ ülését d. e. 10 órakor: „Szívből üdvözlöm Önöket, mint a „III. Egyet. Tanítógyülés Végrehajtó-bizottságának“ tagjait, kik mai közgyűlésünkre ismét szép számmal jelentek meg, hogy szegénysorsu pályatársaink tanuló gyermekeinek ösztöndíjat, az elaggott, munkaképtelen s nyugdíjban nem részesülő kartársaknak, azok özvegyeinek s árváinak segélyt adjanak az „Eötvös Alapból.“ A mint pünkösd napja a vigasztaló Szentlélek eljövetelének ünnepe, vigasztaló e nap már kilencz éven át sok szegény tanítóra, tanító özvegyére s árvájára, kiknek szeméből a nélkülözés fakasztotta kényeket az „Eötvös-Alap“ törülte le. Kilencszer jöttünk már össze, hogy az „Eötvös- Alapból“ ösztöndíjakat, segélyeket osszunk ki Mindig nagy lelki örömmel tettük ezt, s ha volt mégis, ami kellemetlenül érintett bennünket, nem más, mint hogy nem elégíthettük ki a hozzánk folyamodók mindegyikét. Mai közgyűlésünk kiválóan nagy fontosságú s felette örvendetes mindnyájunkra nézve. Szerencsés vagyok jelenthetni, hogy múlt évi közgyűlésünk óta ismét szépen gyarapodott az „Eötvös Alap“ vagyona. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága részéről 1800 forintot, Bujanovicsné, szül. Koppy Mária hagyatékából 2000 frtot, Rock Szilárd úr részéről 1000 frtot nyert az „Eötvös Alap.“ Köszönetet mondunk ezért jlvileg s a nagylelkű alapítók s adakozóknak köszönetünket küldöttségileg is kifejeztük. És most engedjék meg, hogy egy kitérést tegyek Tíz éve, hogy egy nemes szívű néptanító, egyik országosan tisztelt kartársunk, a nemes szíve sugallatát követve, az „Eötvös-Alap“ eszméjét megpendítette, az „Eötvös-Alapot“ megteremtette, az Alapot kezelő bizottságot 10 éven át vezette, éjjeleit is nappallá tette, csakhogy az „Eötvös-Alapot“ felvirágoztassa. E nagynevű, nagyérdemű tanférfiú Péterfy Sándor. Most, midőn utoljára oszt ki végrehajtó bizottságunk ösztöndíjakat és segélyeket az „Eötvös- Alapból,“ erről a nemes férfiúról nem feledkezhetünk meg. Indítványozom, hogy neki a magunk s Magyarország néptanítóinak nevében legőszintébb tiszteletünket, örök hálánkat fejezzük ki, s azt jlvileg is megerősítsük. Kívánjuk, hogy Péterfy Sándort, a kitűnő tanférfiút, a néptanítók lelkes vezérét, a szegény néptanítók, azok özvegyeinek s árváinak jóakaróját, az Isten boldogul és sokáig éltesse! Ezzel mai közgyűlésünket megnyitottnak jelentem ki.“