Népnevelők Lapja, 1887 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1887-04-30 / 18. szám

284 lent meg Pozsonyban. 2. „Lelki iskola" a halálról szóló elmélkedés, meg­jelent ugyanott 1722-ben. 3. „Az Úr kínszenvedéséről“ szóló fordítás; kiadatott 1727-ben Pozsonyban. 4 Budán jelent meg 1743-ban „A jó reménységnek hajócskája“ 5. Több kiadást ért és utolján Egerben 1776- ban nyomatott ki az a könyve, melynek czime: „A halandó testben szen­vedő Istennek históriája“. Petróczy Katalin, gr. Pekry Lörincz fe­lesége 3 munkát irt, melyek nyomtatásban is megjelentek, nevezetesen : 1. „Kereszt nehéz terhe alatt elhagyott sziveket élesztő jó illatu tizenkét liliom“ Kolozsvár 1­705. 2. „Jó illattal szolgáló sziv“ Arndt János köny­vének magyar fordítása. Lőcse 1708. 3. „A pápista vallásra hajlott Lutheránusok lelkek esmeretének kínja“ Majer János után irt könyv meg­jelent 1690-ben Hamburg városában. Dukai Takáts Judith, kinek költői neve Malvina volt, számos költeményt irt e század elejétől kezdve, a­melyek elszórva külömbféle művekben láttak napvilágot ; két kötetre terjedő kéziratot Horváth József Elek gyűjtött össze tőle, e kéz­iratok az Akadémia irattárában őriztetnek. Tofaeus másként Dobos Zsófia a XVII-dik század végén élt és egy szakács-könyvet adott ki 1692-ben M.-Vásárhelyen. Br. Wesselényi Anna, Bethlen Lajos grf. hitvese, lefordította és kiadta Stampfer T. egyik munkáját magyar nyel­ven Kolozsvárott 1774-ben ily czimmel : „A keresztény vallásra való ok­tatás.“ Hadadi br. Wesselényi Mária, Teleki Ádám gr. neje, Sa­rassa Alfonznak egyik munkáját lefordította és kiadta 1774-ben, czime ez: „Szüntelen való örvendezésnek mestersége“. Wesselényi Zsu­zsán­na bárónő, gr. Teleki Ábrahám tábornok felesége, két munkát adott ki magyar nyelven, az egyiket francziából fordította, czime : „A gályarab, vagy jutalma a fiúi vagy magzati szeretetnek“, öt felvonásos dráma, nyomatott Kolozsvárott 1781-ben, a másik munkának czime pedig imigy szól : „Sz. Pál apostol megtéréséről és apostoli hivatásáról való jegyzések a keresztény vallás igazságainak megmutatására.“ Kolozsvár 1786. Nem állíthatom, hogy Karacs Terézia birt-e tudomással arról, hogy az ő fellépte előtt már oly számos magyar nő foglalkozott nemzeti iro­dalmunk művelésével ; annyit azonban biztosan merek állítani, hogy egy­kor magyar írónőnek a műveit ismerte. Ismerhette különösen saját édes­anyjának Takács Évának munkáit, a­melyek részint a Kulcsár-féle „Hasznos mulattatóban“, részint pedig a „Tudományos gyűj­teményben“ jelentek meg. Ezen kívül tudomása lehetett arról is, hogy más művelt nemzetek női között is akadnak egyesek, a­kik az irodalom­mal tüzetesebben foglalkoznak. Ugyanezért a­nélkül, hogy kezdetben már arra gondolt volna, hogy valamikor a nevelőnői, tanítónői pályára fog lépni, édes­anyjának példáját követve, a családi körben megjelent jelese­inkre hallgatva, az ott gyakran a nemzeti művelődés tényezőire vonat­kozó társalgást és eszmecserét megszívlelvén, nemcsak a szorosabb érte­lemben vett szépirodalmi művek iránt érzett lelkében ellenállhatatlan érdek­lődést, hanem a népnevelést s különösen a nőnevelést tárgyaló köny­vek tartalma iránt is Bizonyára olvasott már ifjúkorában egyet-mást Szi­­lasynak könyvéből, a­ki járatos volt a Karacs család körében, és kétséget sem szenved, hogy még Pestal­ozzi művei sem maradtak előtte isme­retlenek , mert hiszen épen az ő ifjúságának idején Pesten ép úgy a fino­mabb műveltséghez tartozott a paedagogiai irodalommal való foglalkozás, mint ma p. o. a városligeti tavon való korcsolyázás. Pestalozzi teljes mun­

Next