Népnevelők Lapja, 1887 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1887-04-30 / 18. szám
284 lent meg Pozsonyban. 2. „Lelki iskola" a halálról szóló elmélkedés, megjelent ugyanott 1722-ben. 3. „Az Úr kínszenvedéséről“ szóló fordítás; kiadatott 1727-ben Pozsonyban. 4 Budán jelent meg 1743-ban „A jó reménységnek hajócskája“ 5. Több kiadást ért és utolján Egerben 1776- ban nyomatott ki az a könyve, melynek czime: „A halandó testben szenvedő Istennek históriája“. Petróczy Katalin, gr. Pekry Lörincz felesége 3 munkát irt, melyek nyomtatásban is megjelentek, nevezetesen : 1. „Kereszt nehéz terhe alatt elhagyott sziveket élesztő jó illatu tizenkét liliom“ Kolozsvár 1705. 2. „Jó illattal szolgáló sziv“ Arndt János könyvének magyar fordítása. Lőcse 1708. 3. „A pápista vallásra hajlott Lutheránusok lelkek esmeretének kínja“ Majer János után irt könyv megjelent 1690-ben Hamburg városában. Dukai Takáts Judith, kinek költői neve Malvina volt, számos költeményt irt e század elejétől kezdve, amelyek elszórva külömbféle művekben láttak napvilágot ; két kötetre terjedő kéziratot Horváth József Elek gyűjtött össze tőle, e kéziratok az Akadémia irattárában őriztetnek. Tofaeus másként Dobos Zsófia a XVII-dik század végén élt és egy szakács-könyvet adott ki 1692-ben M.-Vásárhelyen. Br. Wesselényi Anna, Bethlen Lajos grf. hitvese, lefordította és kiadta Stampfer T. egyik munkáját magyar nyelven Kolozsvárott 1774-ben ily czimmel : „A keresztény vallásra való oktatás.“ Hadadi br. Wesselényi Mária, Teleki Ádám gr. neje, Sarassa Alfonznak egyik munkáját lefordította és kiadta 1774-ben, czime ez: „Szüntelen való örvendezésnek mestersége“. Wesselényi Zsuzsánna bárónő, gr. Teleki Ábrahám tábornok felesége, két munkát adott ki magyar nyelven, az egyiket francziából fordította, czime : „A gályarab, vagy jutalma a fiúi vagy magzati szeretetnek“, öt felvonásos dráma, nyomatott Kolozsvárott 1781-ben, a másik munkának czime pedig imigy szól : „Sz. Pál apostol megtéréséről és apostoli hivatásáról való jegyzések a keresztény vallás igazságainak megmutatására.“ Kolozsvár 1786. Nem állíthatom, hogy Karacs Terézia birt-e tudomással arról, hogy az ő fellépte előtt már oly számos magyar nő foglalkozott nemzeti irodalmunk művelésével ; annyit azonban biztosan merek állítani, hogy egykor magyar írónőnek a műveit ismerte. Ismerhette különösen saját édesanyjának Takács Évának munkáit, amelyek részint a Kulcsár-féle „Hasznos mulattatóban“, részint pedig a „Tudományos gyűjteményben“ jelentek meg. Ezen kívül tudomása lehetett arról is, hogy más művelt nemzetek női között is akadnak egyesek, akik az irodalommal tüzetesebben foglalkoznak. Ugyanezért anélkül, hogy kezdetben már arra gondolt volna, hogy valamikor a nevelőnői, tanítónői pályára fog lépni, édesanyjának példáját követve, a családi körben megjelent jeleseinkre hallgatva, az ott gyakran a nemzeti művelődés tényezőire vonatkozó társalgást és eszmecserét megszívlelvén, nemcsak a szorosabb értelemben vett szépirodalmi művek iránt érzett lelkében ellenállhatatlan érdeklődést, hanem a népnevelést s különösen a nőnevelést tárgyaló könyvek tartalma iránt is Bizonyára olvasott már ifjúkorában egyet-mást Szilasynak könyvéből, aki járatos volt a Karacs család körében, és kétséget sem szenved, hogy még Pestalozzi művei sem maradtak előtte ismeretlenek , mert hiszen épen az ő ifjúságának idején Pesten ép úgy a finomabb műveltséghez tartozott a paedagogiai irodalommal való foglalkozás, mint ma p. o. a városligeti tavon való korcsolyázás. Pestalozzi teljes mun