Népnevelők Lapja, 1889 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-23 / 8. szám
XXIV. évfolyam. 8. szám. Budapest, 1889. február 23. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Felelős szerkesztő : LAKITS VENDEL. Laptulajdonos : a Kiadó : MÉHNER VILMOS. Budapest, II. ker. P&pnövelde utcza 8. Budapest, VI. ker., Érsek-utcza 4. sz. előfizetési pénzek, reclamatiók és hirdetések a kiadóhoz : „Népnevelők Budapesti Egyesülete.“ Magjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára Fél évre .............................2 frt. Negyed évre ..................... 1 frt. Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronként 10 krral számittatnak. — Kéziratok nem küldetnek vissza. — A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz : IV. ker. Papnövelde-utcza 8. sz. küldendők. Egész évre ............. . ..4 írt. Az egyet. tanító-gyűlés kérdése a tanító-egyesületekben. (A budai tanító-egylet átirata az egyet. tanítógy. végr.bizottságához.) Mélyen tisztelt Végrehajtó Bizottság ! Alkotmányunk újabb visszaállítása után országszerte megindult a mozgalom tanító-egyesületek létesítése iránt. A kor hatalmas impulzusokat hordott méhében ; a nemesebb, ideálisabb eszmék egyre fogékonyabb talajra találtak a nemzet testében. Nagy volt a lelkesedés mindenfelé, nagy különösen a nemzet egyik legéletbevágóbb kérdése , a népnevelés ügye iránt. Az általunk szolgált tanügy előbbrevitele, s ezzel karöltve saját érdekeink ápolása bennünket is késztettek az egyesületekben való tömörülésre. Szerte e hazában mindenfelé keletkeztek tanító-egyletek, s nemes hévvel, lelkesedéssel fogtak hozzá a rájuk váró nagy feladat megoldásához. Ez a nemes hév, e lángoló lelkesedés azonban alig tartott tovább egy évtizednél. Fájó szívvel kellett tapasztalnunk, hogy idők múltával a lelkesedés mindinkább elnémult, majdnem kiveszett ; némely egyesület élete még csak puszta tengődéssé vált. Néhány lelkes ember iparkodott ugyan egyikmásik egyesületben még fentartani a lelket; a régi, tettre buzdító lelkesedésnek azonban nyoma sem maradt. Rideg, fásult közönyösség ülte el a lelkeket, a legtöbb tanító működése csakis az iskolára szorult s ott is igen soknál csak élettelen mechanizmussá fajult. Az időnként tartott egyetemes tanítógyűlések — tagadhatatlanul — felvillanyozó hatással voltak az egyesületi életre ; hullámzásba hozták az egyesületeket ; új életet ébresztettek ; új eszméket hoztak felszínre; a közönyösséget ügyünk iránt új lelkesedés váltotta fel. 8