Néprajzi értesítő 4. évfolyam, 1903.

A székely csűr / Szinte Gábor = 4. évf. 1–2. sz. 1–23., ill., 26 ábr.

Az „Ethnographia" melléklete. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Szerkeszti: Dr. SEMAYER VILIBÁLD. ív. évf. 1903. január-február 1—2. szám. A SZÉKELY CSŰR. A csűr általában olyan tágas épület, melyben a földmívesek mindenféle gabonát és takarmányt ideiglenesen elhelyeznek. Nagy társzekerekkel érkeznek a mezőről, s a nagy kapun át egyenesen a csűrbe hajtanak, hogy a jól fedett helyen lerakják a száraz termést. A nyári nap heve ellen jól esik kissé megpihenni, állatnak és embernek egyaránt, míg a leürítés tart a mérsékelten szellős, hűvös csűrben. Esős, zivataros időben nem is volna tanácsos szekeret bontani, más helyen, csak a csűrben, mert a termés átnedvesedve rövid időn összemelegednék és használhatatlanná válnék. Nagy kényelem ilyenkor a csűr, mert a termést a maga idejé­ben össze kell hordani és a cséplésre előkészíteni. Fedett helyen ez könyebben történik; a szabadban az időjárás minden szeszélyének ki van téve a szegény földmíves, és ha szorgos dologidőben az eső miatt várnia kell, bizony drágák azok az elröpülő napok, melyeket tétlenül kell néznie. Azért, ősi mód szerint, akármilyen gyarló szerkezettel összerótt fedél nagy szolgálatot tehet a mezei gazdának. Hát még ha a fejlett igényeknek teljesen megfelelő épület áll rendelkezésére ? De ki tudná azokat a követelményeket felszámlálni, melyek a gazdaságban előállanak? Ezek száma és minősége szerint a csűr alakja, nagysága és belső berendezése változik. így azt mondhatjuk, annyiféle a csűr, a hányféle a gazdaság. Határoz itt a hely fekvése, róna, vagy hegyes vidék; az idő Néprajzi Érteeítő IV. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék