Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.

Az eperjesi jaslicskárok / Tarczai György = 5. évf. 1–2. sz. 1–19., ill., kottákkal + 5 t.

A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Szerkeszti: DP. SEMÁYER VILIBÁLD. v. évf. 1904. január—február 1-2. szám. AZ EPERJESI JASLICSKÁROK. A jaslicshi tót szó s kicsiny jászolt jelent, a jaslicskár jászolost, magyarán betlehemest. Az eperjesi jaslicskárok karácsonyi pásztorjáté­kának egész Felső-Magyarországon nagy a híre. Sárosban, Zemplénben, Abaujban és a Szepességen minden eperjesi embert általában jaslics­kárnak csúfolnak. A jaslicskárokén kívül még egy másik karácsonyi játék is szo­kásos Eperjesen: a Dorotya. Hat fiú összeáll s házról-házra járva, szent Dorotya legendáját adja elő primitív színdarab keretében. E legenda szereplői az angyal, a király, Dorotya, Teofil, a király minisztere vagy másként ritir (lovag) és az ördög. A játszók jelmeze igen egyszerű, kivévén az ördögét, a ki a középkori falképek groteszk festett ördö­geire emlékeztet. Maga a játék tót nyelven folyik s tartalma az, hogy Teofil rágalmakkal befeketíti szent Dorotyát a királynál, ennek ártat­lansága azonban a vallatás közben az angyal segítségével kiderül, a mire Teoíilt fejezik le s ennek lelkét elviszi az ördög. A prózában elhadart szöveget csak egyetlen ének élénkíti, Dorotya segítséget kérő éneke, a mely valami tót motívumokkal kevert régi egyházi dallam lehet. A jaslicskárok karácsonyi játéka jóval érdekesebb, színesebb és változatosabb. Régebben embernyi kőmüveslegények játszották ezt, házról-házra járva s gyerekkoromban nem egyszer igaz gyönyörű­séggel néztem fantasztikus ruhájukat, fából faragott színes alakokkal népes, gyertyafény nyel kivilágított hatalmas betlehemüket, szertartásos mozdulataiknál fogva érdekesen bizarr játékukat. Egyszerű dallamokból szőtt méla énekeik közül később is nem egy csendült meg fülemben, Néprajzi Értesítő V. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék