Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.

Az eperjesi jaslicskárok / Tarczai György = 5. évf. 1–2. sz. 1–19., ill., kottákkal + 5 t.

4 TARCZAI GYÖRGY érthetetlen. Ennek oka abban rejlik, hogy a szereplők maguk sem­ értik már egészen Mind a hat fiú jól beszél magyarul, sok tet­szót nem ismernek már s mivel egyébként­ is rettenetes hadarás szava­lásuk, nem is ügyelnek arra, hogy mások is értsék. Minthogy nem írásban szállt nemzedékről nemzedékre a szöveg, idők folyamán sok­ részlete ki is maradt, a szavalók egy része pedig öntudatlanul sze­repet cserélt. Ha emlékezetem nem csal, a régebbi jaslicskázok elő­adásának legnépszerűbb s igen terjedelmes része volt az, a­hol a pogány öreget imádkozni tanítják. Ezt ma már nem ismerik. Hasonlói játékokkal egybevetve, talán sikerülni fog másoknak az eperjesi fasz­licskárokat kiegészíteni, valamint énekeik mértékét helyesebbre szabni­. A szavaláshoz hasonlóan gyors az éneklés tempója: allegro, allegretto; jóllehet, a dallamok és az ezeket, kísérő szöveg után ítélve, régen az­ árnyalás e formája, a ritmus is más és jóval változatosabb lehetett. A­mi most már az előadásnak a gesztusokban és mozdulatokban nyilvánuló részét illeti, ez hajdanában szintén élénkebb és változato­sabb volt. Jól emlékezem, hogy a Bacsa formás tót tánczc­al lépett a színre. E helyett ma Sztah produkál szétterpesztett lábakkal néhány bakugrást, a­mikor Fedor hívására ehhez jön. Egyébként mindegyik beszédjét föl- és alájárva mondja el, miközben a csörgős botját egyik kezéből a másikba dobálva, veri ki szavai ritmusát. Ha énekelnek, valamennyien körbe járnak (II. tábla), egyazonkép dobálva csörgős botjukat; e közben Kuba és az Öreg a maguk szer­számát jobbkézre fogva, ütik a taktust. Az angyalnak mindvégig passzív a szerepe: csak a betlehemet tartja, de azért akár kell, akár nem,, a maga nótáin kívül együtt énekel a többiekkel is. Az illúziókeltéssel tehát keveset gondolnak, legalább jóval kevesebbet, mint hajdan. Valamennyi ott lézeng a néző előtt s sorra elmondja mondókait, miként ezek alább következnek. Már a szövegből nyilvánvaló az is, hogy a­ játékban hajdan több volt a cselekmény. A tót szövegen semmit sem változtattam. Csak a latin szövegű énekek verseit igyekeztem legalább értelem szerint helyes alakjukban leírni. Mindezek előrebocsátása után itt adom az eperjesi jaslicskázok karácsonyi játékának kottákkal és képekkel illustrált eredeti szöve­gét, az ezzel párhuzamosan szedett s legalább értelem szerint a lehető­ségig hű magyar fordítással. A játék az angyal alábbi énekével kezdődik.

Next