Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.
Az eperjesi jaslicskárok / Tarczai György = 5. évf. 1–2. sz. 1–19., ill., kottákkal + 5 t.
4 TARCZAI GYÖRGY érthetetlen. Ennek oka abban rejlik, hogy a szereplők maguk sem értik már egészen Mind a hat fiú jól beszél magyarul, sok tetszót nem ismernek már s mivel egyébként is rettenetes hadarás szavalásuk, nem is ügyelnek arra, hogy mások is értsék. Minthogy nem írásban szállt nemzedékről nemzedékre a szöveg, idők folyamán sok részlete ki is maradt, a szavalók egy része pedig öntudatlanul szerepet cserélt. Ha emlékezetem nem csal, a régebbi jaslicskázok előadásának legnépszerűbb s igen terjedelmes része volt az, ahol a pogány öreget imádkozni tanítják. Ezt ma már nem ismerik. Hasonlói játékokkal egybevetve, talán sikerülni fog másoknak az eperjesi faszlicskárokat kiegészíteni, valamint énekeik mértékét helyesebbre szabni. A szavaláshoz hasonlóan gyors az éneklés tempója: allegro, allegretto; jóllehet, a dallamok és az ezeket, kísérő szöveg után ítélve, régen az árnyalás e formája, a ritmus is más és jóval változatosabb lehetett. Ami most már az előadásnak a gesztusokban és mozdulatokban nyilvánuló részét illeti, ez hajdanában szintén élénkebb és változatosabb volt. Jól emlékezem, hogy a Bacsa formás tót tánczcal lépett a színre. E helyett ma Sztah produkál szétterpesztett lábakkal néhány bakugrást, amikor Fedor hívására ehhez jön. Egyébként mindegyik beszédjét föl- és alájárva mondja el, miközben a csörgős botját egyik kezéből a másikba dobálva, veri ki szavai ritmusát. Ha énekelnek, valamennyien körbe járnak (II. tábla), egyazonkép dobálva csörgős botjukat; e közben Kuba és az Öreg a maguk szerszámát jobbkézre fogva, ütik a taktust. Az angyalnak mindvégig passzív a szerepe: csak a betlehemet tartja, de azért akár kell, akár nem,, a maga nótáin kívül együtt énekel a többiekkel is. Az illúziókeltéssel tehát keveset gondolnak, legalább jóval kevesebbet, mint hajdan. Valamennyi ott lézeng a néző előtt s sorra elmondja mondókait, miként ezek alább következnek. Már a szövegből nyilvánvaló az is, hogy a játékban hajdan több volt a cselekmény. A tót szövegen semmit sem változtattam. Csak a latin szövegű énekek verseit igyekeztem legalább értelem szerint helyes alakjukban leírni. Mindezek előrebocsátása után itt adom az eperjesi jaslicskázok karácsonyi játékának kottákkal és képekkel illustrált eredeti szövegét, az ezzel párhuzamosan szedett s legalább értelem szerint a lehetőségig hű magyar fordítással. A játék az angyal alábbi énekével kezdődik.