Néprajzi értesítő 8. évfolyam, 1907.

Tanulmányok - A busójárás és más farsangi játékok / Ernyey József = 8. évf. 1–2. f. 140–164., ill., 5 ábr.

140 ERNYEY JÓZSEF Ezután megfogja a kérdező a felelő egyik karját és körülforgatva őt mondja: Salzproi koche', Knädle um Knoche' Hot de' Mensch 's Fleisch gefressen, Muss­er auch die Knochen fressen. Erre az első félre áll és jön a másik s .­t., míg bennök tart. Hajnal Ignácz: A BUSÓJÁRÁS ÉS MÁS FARSANGI JÁTÉKOK. Mohács köznépe, főleg a katholikus szerbek, az úgynevezett sokaczok, hírhedt farsangi ünnepe a sajátságos álarczos felvonulás, a busó vagy busó­járás, maskurádé vagy maskurázás, mindenképen kiválik a nálunk szokásos farsangi utczai mulatságok közül. A busójárást ezért úgy tekintik, mint a mohácsi sokáczok egyik különlegességét, minek egész Magyarországban nincs párja, így írja ezt le pl. ritka krónikásainak egyike, Tauszik Sándor,­ utána Tamas K.2 vázlata, mind a mellett részletező, összefoglaló képünk a játék­ról nincsen. A­mint hogy nem is lehet, mert a busójáték, ha megérdemli e nevet, mai alakjában már ötletszerű, önmagában változó, egységre nem is törekvő utczai kép, a­miből esetről-esetre csak egyes jeleneteket lehet kiragadni. A húshagyó héten, rendszerint már csütörtökön, feltűnnek a furcsa álorozások, túlnyomólag gyermekek, Mohács utczáin. Kisebb-nagyobb cso­portokba verődve űzik játékaikat, a járókelők és egymás bosszantását, a maszk adta szabadság minden merészségével. A játékok egyre jobban élénkülnek. A gyülekező helyen, a kelé­n, kolistyé­n, vagy leginká­n, már felnőttek is jelentkeznek, sőt vasárnaptól kezdve farsang utoljáig már csakis a felnőttek maskuráznak. Ez a farsang utolja a tulajdonképeni busójárás. Állítsunk össze néhány képet a régi és újabb leírások nyomán. Három nap és három éjjel folyik a dáridó utczaszerte a korcsmák, főleg az ideiglenes mozgó­ ivók, a kurbica környékén, hol a kürtök, tülkök és kolompok dissonans zájába és az áborczások vad üvöltésébe méltóan vegyül az ugyancsak maskurázott lovak nyerítése, ökörbőgés, dudaszó és hegedű. Valamikor, írja Tauszik 1868-ban, még vadabbak voltak e mulat­ságok, azért a Bach-korszakban, minekutána a hatóságok kegyes intelme, a pap és az iskola tanítása nem használt, felsőbb parancsra zsandár szu­ronynyal akarták szétkergetni a gyülekező busókat, a­miből véres verekedés támadt. Néhány legény életével fizette meg az alakoskodáshoz való ragasz- 1 Fővár. Lapok, 1868. évf. 183. 1. 2 Baranya múltja és jelene (szerk. Váradi F.). Pécs, 1896. I. 159.

Next