Néprajzi értesítő 10. évfolyam, 1909.

Tanulmányok - Erdély régi tűzhelyei / Szilády Zoltán = 10. évf. 1. f. 1–20., ill., 15 ábr.

Vannak még ezeknél egyszerűbb tűzhelyek is, a­hol pl. a szélmentes hely feleslegessé teszi a szélfogót, vagy nem törődnek azzal, hogy milyen jó szolgálatot tehet, mint a hősugárzás akadályozója. A ponori (Alsó-Fehér m.) pásztorkalyibákban néhány idomtalan nagy kő pótolja a tűzhelyet, a­mely csupán helyi okok miatt egyszerűsödött. Olyan nevetségesen egyszerű formák ezek, hogy szinte lehetetlen máskép képzelni őket. S a velük való foglalkozás jelentőségét csak akkor vesszük észre, ha a leírt és egyszerű tűzhely három főalkotórészét a későbbi alakokon is felismerjük. A tűzalja megmarad a parasztházak nyílt tűzhelyén, mint padka, vagy töltés ; az oláhoknál a vatra rendesen még egyetlen kőlap. A szélfogó megvan a boglyakemenczék mellett (l. alább !), de önállóan is látható. Például Vézán (Alsó-Fehér m.) az üst elé sárból épített legyező­forma alkotmány és a gombási konyha ideiglenes tűzhelye (szintén sárból tapasztva) világosan elárul­ják a vládházai alakkal való rokonságot. (2. ábra). A poczok is megmarad mindvégig, ha nem helyettesítik „tűzkutyával", vagy „vasmacskával", azzal a háromlábú vasalkotmánynyal, a­mivel az égő fát alápoczkolják. Poczok, puczok, poczik, puczik, vagy kuczik lesz a neve a tűzhely belső zugának is átvitt értelemben, mert ott van a poczok. Sőt erről nevezték az egeret is poczik­féregnek, később egyszerűen poczoknak. De még a kuszi pajtás is innen származik, mert ez távolról sem csókos pajtást jelent, mint a­hogy a köztudatban van, hanem kuczik-pajtást, olyan jó barátot, a­kivel valaki együtt egy kuczikban gyermekeskedett. A gócz alja, a kuczik kedves játszó helye, tanyája a falusi gyer­meknek. Ezt jellemzi a következő tréfás gyermekvers, a melyet Udvarhely megyében Szombatfalván hallottam : 2. A lepénysütő. (3. ábra.) Van az erdélyi népnek egy nagyon elterjedt ünnepi étele : a lepény. Rendesen búzalisztből­ készül, ritkán rozsból, szükségből kukoriczából. „Kőtt" tésztája van, mert élesztővel, vagy kovásszal kelesztik meg. Némely helyen meg is fűszerezik, vagy megtöltik, pl. „vörös labodával", szilvaízzel, vagy kapros ordával. Zsír mentül kevesebb kerül belé. Ennek a búza­lepénynek a sütéséhez használják sok faluban, különösen Erdély nyugati részében a lepénysütőkövet, a melynek lényeges része egy ujjnyi vastag, mintegy félméter hosszú, szabálytalan kőlap, a melyet homokkőpalából Iskolába járok A gócz alatt ülök A gagyám korczába Egy bolhát találok, Megfogom a bolhát, Kitevém a hóra , Nossza pótikula, Most nem vagy a korczba ! 2. ábra.

Next